Szoptatás

Egyre többen hangoztatják, hogy napjainkban, amikor korszerű tápszerek és kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésünkre – no meg pénz is, hogy mindezt megfizessük –, az anyatejes táplálás lassanként elveszíti jelentőségét. Tény, hogy a fejlett országokban ma már nincs halálra ítélve az a csecsemő, aki nem kap anyatejet. A szoptatás azonban olyan testi és lelki előnyökhöz juttatja a kisbabát, amit más módon nem kaphatna meg. Még a XXI. század elején sem mondhatjuk el, hogy az anyatej összes titkát ismernénk, hiszen újabb és újabb fontos összetevőkre bukkannak a kutatók, illetve az eredmények tükrében eddig is ismert tények új megvilágításba kerülhetnek. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy számos, sokéves követésen alapuló vizsgálat bizonyítja a szoptatás hosszú távú előnyeit. Lehetséges, hogy az első hetek bizonytalanságai, szoptatási gondjai és a kiismerhetetlennek tűnő, sírós, hasfájós kisbaba mellett egyszerűbb, megnyugtatóbb megoldásnak tűnik a tápszer. A távlatokat tekintve azonban biztosan akkor döntünk helyesen, ha türelmesen keressük a megoldást. Ezúttal az utóbbi néhány évben nyilvánosságra hozott kutatási eredményekből készítettünk válogatást.

A korai mellretétel erősíti az anya kötődését a csecsemőhöz.

Szentpétervár egyik szülészeti klinikáján az 1987–1992 közötti időszakban az elhagyott újszülöttek száma lényegében nem változott: tízezer újszülöttből ötvenről lemondott az édesanyja. 1992-ben bababarát kórházzá alakították a klinikát. Lehetővé tették a szoptatást a szülés utáni első órában, és az újszülötteket nem választották el édesanyjuktól a gyermekágyas időszakban sem. A kezdeményezés a kórházban hagyott újszülöttek számának határozott csökkenését eredményezte, annak ellenére, hogy ugyanabban a városban más hasonló kórházakban nőtt az elhagyott babák száma. Kimutatták, hogy ha a szülés utáni órákban az anya szoptathat, ez olyan hormonválaszt eredményez, ami megerősíti az anyai ösztönöket, és fokozza az anya kötődését a gyermekhez. Hasonló tapasztalatra jutottak debreceni csecsemőgyógyászok is. A bababarát ellátás és a kengurumódszer bevezetése után kevesebb kora- és éretten szülöttet hagytak magukra az édesanyák, és ritkább a gyerekbántalmazás a korai hónapokban.

A szoptatás védi az egészséget

A női tej összetétele folyamatosan változik: amint a szervezetben megjelenik egy kórokozó, az immunrendszer mellett a mell hámsejtjei is termelni kezdik az ellenanyagokat. Az anyatej antimikrobás („kórokozót ölő”) összetevői ellenállnak a baba emésztőenzimeinek, így sértetlenül jutnak el „állomáshelyükre”. Működésük során erősítik a csecsemő még éretlen védekezőrendszerét, és elpusztítják a baktériumokat. Ott vannak a legérzékenyebb fertőzési kapukban, a nyálkahártyákon, így sokszor már azt is képesek megakadályozni, hogy a kórokozó bejusson a baba szervezetébe. A védőanyagok másik csoportja a gyulladások kialakulásától óvja meg a szoptatott babát. A gyulladásgátló anyagok jelenléte miatt az anyatejjel táplált koraszülötteknél sokkal ritkábban alakul ki a rettegett bélelhalás (NEC), és gyorsabb a felépülés más emésztőrendszert érintő betegségekből is. Sok tudós ezeknek az anyagoknak tulajdonítja, hogy a szoptatott csecsemők között kevesebb az allergiás túlérzékenységből fakadó tünet. A védekezést serkentő összetevők harmadik csoportja az „immunmoduláló faktorok” nevet viseli. Ezek az anyagok fokozzák a csecsemő saját védőanyagainak termelődését és működését.
Az anyatej még a szoptatás befejezése után évekkel is bizonyos fokú védettséget biztosít a gyermeknek egyes betegségek ellen. Ez részben a szoptatás alatt a csecsemő szervezetébe jutó fehérvérsejteknek köszönhető. A csecsemőkorban kizárólag szoptatással táplált gyermekek cukor- és zsíranyagcseréjére az anyatej igen jó hatással van. Ez jelentősen csökkenti a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, különösen a nőknél. A kizárólag szoptatással történő táplálás védelmet nyújt a gyerekkori cukorbetegséggel szemben.

Az anyatej serkenti a központi idegrendszer érését

Jól tudjuk, hogy az intellektust, vagyis az ember „okosságát” rengeteg környezeti és öröklött tényező határozza meg. De akármilyenek is a gének vagy a nevelés által biztosított lehetőségek, ezek kibontakozása mind az idegrendszer fejlettségén alapul. A környéken és a központban elhelyezkedő idegsejtek születés után nyerik el végső formájukat, ekkor alakítanak ki egymással további összeköttetéseket, sőt az ember „vevőkészülékei”, az érzékszervek is folytatják fejlődésüket a megszületés utáni hónapokban. E folyamat előrehaladásában az anyatej bizonyos összetevői sokat számítanak. Kimutatták, hogy a koraszülött csecsemők agytörzsi fejlődését az anyatejjel való táplálás nagymértékben serkenti. Ez azért is fontos, mert csökkentheti a korai légzésszünetek kialakulásának veszélyét. A hatás az anyatejben található, hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak jelenlétének köszönhető. Azoknál a koraszülötteknél, akiket kezdettől anyatejjel tápláltak, jóval ritkább a szem ideghártyájának (retina) elváltozása. Ezek a zsírsavak hatásukat sokkal erőteljesebben képesek kifejteni az anyatejen keresztül, mint tápszer formájában.

A koraszülött csecsemőt világra hozó anyák teje különleges sajátosságokkal rendelkezik.

A koraszülés után termelődött tejben több növekedéshez szükséges fehérje és a D-vitamin felszívódásához elengedhetetlen taurin található, mint az érett tejben. Az idő előtt szülő anyák teje sokkal nagyobb mennyiségben és hosszabb ideig tartalmaz laktoferrint és immunglobulinokat, mint a pontosan érkező babák édesanyjának anyateje – ez biztosítja a koraszülött csecsemők számára a kórokozók elleni védelmet, akkor is, ha csak kis mennyiségű tejet képesek magukhoz venni. Egyes antitestek magasabb arányban vannak jelen az előtejben beteg csecsemők esetében, és a védekezést biztosító összetevők nagy aránya három héten keresztül megmarad, míg az „átlagos tejben” hamar csökken. A koratejben kevesebb a tejcukor, több az antioxidáns, ami a tüdő- és látóideg-elváltozások kialakulásának esélyét csökkenti. A lehető legjobb a zsírok összetétele. Az anyatejben zsírbontó enzim, lipáz is található. Ez a magyarázata annak, hogy az anyatejes koraszülöttek igen jól gyarapodnak.

A gyermeküket szoptató anyák egészségi állapota jobb.

A sokgyerekes, gyereküket legalább hat hónapig szoptató anyáknál nagyobb combcsonti átmérőt mértek a szakemberek. Ebből arra következtettek, hogy a terhesség és szoptatás alatti hormonális állapot a csonthártyában nagyobb szintű csontlerakódást eredményez, és ez megakadályozza a halmozott csontveszteséget.
A szoptatás csökkenti a mellrák kialakulásának esélyét is. Már akár kéthetes szoptatás is enyhe védelmet nyújt a mellrák kialakulása ellen, és a hatás az első szoptatástól számított akár ötven éven keresztül is megmarad.