Követõ tápszerek

Dr. Veres Gábor gyermekgyógyász | 2003. Február 01.
Féléves kor tájékán a tápszeres kisbabáknál is elérkezik a szilárd ételek bevezetésének ideje. Ekkortájt kell áttérnünk a kezdõ, anyatejet helyettesítõ tápszerekrõl a nagyobbacska csecsemõknek szánt készítményekre.




Tápszerrel, vagy tápszerrel és anyatejjel táplált kisbabáknál sem indokolja semmi, hogy féléves kornál előbb kezdjük meg az új ízek bevezetését. Mind a húszféle kezdőtápszerre igaz, hogy összetétele és energiatartalma fedezi a csecsemő igényeit. Ezeknek a készítményeknek jó részét a gyártó ajánlása szerint mindaddig kaphatnák a kicsik, amíg amúgy az anyatej jelentené az alapvető táplálékot, vagyis nagyjából egyéves korig.
Mivel az anyatej összetétele változik a szoptatási időszak során, ezt a folyamatot a tápszerek összetételével is igyekeztek követni, ezért jelentek meg a piacon a „kettes jelű”, hivatalosan anyatejet kiegészítőnek, „elválasztásinak” nevezett tápszerek. Az elnevezés kissé megtévesztő, mert azt sugallja, hogy az anyatejes táplálást fokozatosan tápszerrel kellene kiegészítenünk, majd felváltanunk az elválasztás időszakában. Ez így természetesen nem igaz, hiszen éppen az anyatejnek van számtalan olyan – főként a védekezőképességet támogató, a tápanyag feldolgozását segítő – összetevője, amely hiányzik tápszerekből. Ha tehát a kisbaba szopik, és édesanyja szeretné, hogy mindaddig folytatódjék ez a táplálási mód, ameddig ezt mindketten igénylik, természetesen hat hónapos kor után sincs szükség arra, hogy tápszert adjunk a babának. Ha az anyatej átmenetileg megfogyatkozik, gyakoribb szoptatással és a szilárd táplálék szoptatás utáni adásával fokozhatjuk a mennyiségét. A követő tápszerek valójában azoknak a legalább négy hónaposnál, de inkább félévesnél idősebb kisbabáknak készülnek, akik valamilyen okból eleve tápszert kapnak, vagy azoknak, akiket tényleg el akarunk választani. Számukra a követő tápszer lényegesen jobb megoldás, mint a tehén- vagy kecsketej.

Miből készül?
Jelenleg valamivel több mint húszféle, egészséges csecsemőknek adható követő tápszer kapható, köztük három hipoallergén készítmény is. Mielőtt választunk közülük, hasonlítsuk össze főbb összetevőik arányát!
Az alapanyagul szolgáló tehéntej fehérjetartalma csaknem négyszerese az anyatej fehérjetartalmának, a tápszerekben pedig általában felére csökkentik ezt a mennyiséget. Ez még mindig magasabb, mint az anyatejé, ezért érdemes az alacsonyabb fehérjetartalmút választani. A tehéntej az anyatejjel szemben nem tartalmazza a zsírháztartás egyensúlyához és az idegrendszer fejlődéséhez szükséges taurint, a jobbfajta tápszerekben szerencsére – sajnos még mindig csak néhányban – megtalálható ez a fontos aminosav is. Egy deciliter anyatej energiatartalma nagyjából 70 kcal, a tápszerek esetében viszont találunk ennél laktatóbb és kevésbé energiadús fajtákat is. Ha a baba túlságosan duci, érdemes a 66-68 kcal energiatartalmú fajtákat választani. Az új, korszerű követő tápszerekben nincs szacharóz, helyette a laktóz az uralkodó cukorfajta. Egyes tápszereket élő bifidusz-baktériumokkal dúsítanak, ezekhez akkor érdemes nyúlni, ha a kisgyereknek hosszan tartó hasmenéses betegsége volt, vagy antibiotikumos kezelés miatt feltehetőleg károsodtak hasznos bélbaktériumai.
Az anyatej nitrogéntartalmának csupán 70-75 százaléka származik fehérjékből, a fennmaradó részt főként az úgynevezett nukleotidok adják, amelyek ösztönzik a növekedést és a védekezőrendszer működését. Koraszülöttek és kis csecsemők számára létfontosságú ez az összetevő, de a nagyobbacska tápszeres babáknak is szükségük van rá, ezért egy-két új készítményben már nukleotidok is találhatók.
Az összes felsorolt feltételnek leginkább megfelelő követő tápszer 100 grammjának ára körülbelül 300 Ft, s ebből 760 milliliter tej készíthető. A kevésbé korszerű, az anyatejhez kevésbé hasonlító tápszer ára ennek csupán a harmada.

Kerüljük a túletetést!
Az anyatejet bátran adhatjuk igény szerint, a kisbabát biztosan nem fogjuk túltáplálni. Tápszerek esetében viszont indokolt az óvatosság. Nagyobbacska csecsemőket se etessünk nagylukú cumival, s amint lehet, különösen a sűrűbb tápszerek esetében, térjünk át a pohár használatára. Az összehasonlító vizsgálatok tanúsága szerint az első hónapokban rendszerint többet gyarapodnak az anyatejes babák, a későbbi időszakban azonban a tápszeres gyerekek veszik át a vezetést. Nyilvánvaló tehát, hogy éppen a hat hónapos kor utáni időszakban kell különösen odafigyelni arra, hogy ne adjunk a kelleténél többet enni a kicsinek. A Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium ajánlása szerint a második félévben napi 500 grammra érdemes csökkenteni a napi tápszeradagot, közben pedig fokozatosan vezessünk be egy főétkezést, majd még két kisebbet. Ügyeljünk arra is, hogy az esti utolsó tápszeradagot a kis fogak védelmében ne az ágyban, félig elszundikálva, cumisüvegből kapja, mert az anyatejjel ellentétben a tápszerek nem tartalmaznak fogszuvasodást gátló összetevőket, hanem épp ellenkezőleg, sok termékben még finomított répacukor is van. Az étkezés legyen valóban étkezés! Utána bújjunk össze a picivel, hogy nyugodtan alhasson el, s a testközelséget se kelljen nélkülöznie. Az éjszaka felébredő, nagyobbacska babát ne tápszerrel, hanem forralt, lehűtött vízzel kínáljuk. Ha jó gyarapszik, nem kell minden sírásnál arra gondolni, hogy enni kér!
Exit mobile version