Nyolc hónapos koromban vették észre édesanyámék, hogy rosszul hallok. Négy hónappal később kaptam hallókészüléket, háromévesen már logopédushoz jártam. Az első osztályt a budapesti Nagyothallók Általános Iskolájában kezdtem, ahonnan tanév végén az igazgató javaslatára átírattak egy normál általános iskolába. Később gimnáziumban tanultam tovább, majd könyvtáros szerettem volna lenni. A pályaválasztási tanácsadó nem javasolta a bölcsészkart, helyette látszerész iskolába küldtek. Elvégeztem, majd utána gyógyszerész asszisztensi képzettséget is szereztem. Végül mégiscsak arrafelé vitt az utam, amerre eredetileg is vágytam: a Veszprémi Egyetem Tanárképző Karán kémia–környezettan szakon végeztem, és középfokú nyelvvizsgát tettem németből. Tizennyolc éves koromig jártam logopédusomhoz, Németh Veronikához. Kedves, nyílt személyisége, hatalmas szaktudása nagyon sokat segített abban, hogy az életben elém tornyosuló akadályokat többé-kevésbé sikeresen vegyem.
A hallásom sajnos sokat romlott, jelenleg 90-110 decibel a hallásveszteségem, körülbelül a kétszerese annak, amivel kezdtem (efelett már siketségről beszélünk). Hallókészüléket viselek, és a Siketek Általános Iskolájában tanítok Budapesten. 2000. április 28-án született
meg Kinga lányunk, akinél a kórházban – tekintettel arra, hogy a férjem is hallássérült – elvégezték a műszeres hallásvizsgálatot (BERA-jellegű objektív vizsgálat), amelynek eredménye negatív lett. Fellélegeztünk. Otthonra olyan bébifont szereztünk be, mely sírás esetén villogással ébresztett minket. Kinga beszéde kezdetben ugyanúgy alakult, mint kortársaié, vagyis gőgicsélt, gagyogott. Minden rendben volt, több mint két évig szoptattam. Másfél éves volt, amikor észrevettem, hogy nem hallja a halk hangokat, a suttogást. A Heim Pál Kórházban egy hónappal később újabb hallásvizsgálat következett, amely sajnos az én gyanúmat igazolta. Kinga valóban nem hallotta a húszdecibeles hangtartományba eső, halk hangokat. A Hallásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság javaslatára megkezdtük a korai fejlesztését, a hallókészülék használatát még nem javasolták. 2002 januárjában elkezdtük a hallásnevelést, amelyhez szeptember elejétől logopédiai foglalkozások is kapcsolódtak.
Időközben – orvosi javaslatra – megcsináltattuk mindhármunk genetikai vizsgálatát, mert tudni szerettük volna, Kinga hallássérülése öröklött-e. A vizsgálat eredménye szerint a férjemmel együtt ugyanazt a hibás gént hordozzuk, amelyet a kislányunk is örökölt tőlünk. A korai fejlesztés igen látványos eredményt hozott: Kinga elkezdett végre beszélni, felkiáltó mondatokat, udvariassági formulákat használ, mondatokban beszél, nagyon szereti az éneket és a mondókákat, sokat kívülről is tud. Huszonkét hónapos korában mondta az első szót. Az a tapasztalatunk, hogy a korai fejlesztés és – ha szükséges – a hallókészülék-ellátás, esetleg az új műtéti technika, a cochlearis implantáció révén a nagyothalló gyerekek a jól halló gyerekekhez hasonlóan beilleszkedhetnek az iskolába. Kinga hamar feltalálja magát a gyerektársaságban, bár eleinte visszahúzódó. Áprilisban hároméves lesz, „halló” óvodába fogjuk beíratni. Ha kell is majd a későbbiekben hallókészüléket viselnie, nagyon fontos eredmény, hogy beszélni már tud, a kapcsolattartás a többi emberrel nem fog nehézségekbe ütközni.
Szoldáthné Kölcsei Zsuzsanna, Budapest
Születése után minden kisbabát alaposan szemügyre vesz a gyermekgyógyász. Nemcsak reflexeit, egészségi állapotát nézi, hanem laboratóriumi vagy műszeres vizsgálatokat is elrendel, ha szükségesnek látja. E rutinellenőrzés része az újszülöttkori hallásszűrés is. Sajnos ezt a legtöbb helyen még most is csak úgynevezett „baby screen”-nel végzik. Ez egy egyszerű reflexvizsgálat, melynek során az erős hanghatásra, ha hall, erősen pislant a baba a szemével. Ez azonban nem elég megbízható eljárás. Ennél korszerűbb és biztosabb eredményt nyújtó vizsgálat például az otoakusztikus emisszió mérése, mely egy kis készülék segítségével a gyerek közreműködése nélkül is értékelhető eredményt ad. Az így kiszűrt és problémásnak tartott babák további, bonyolult műszeres vizsgálata a kicsik számára szerencsére cseppet sem megterhelő, ezt már fül-orr-gégész-audiológus szakorvos végzi, rendszerint altatásban.
Mikor vigyük hallásvizsgálatra a kisgyereket?
– Ha a családban előfordult halláskárosodás. A csecsemő nagyothallása nem mindig észlelhető közvetlenül a születés után.
– A terhesség alatt az édesanyát ért bizonyos fertőzések, toxikus hatások, egyes rendszer- és anyagcsere-betegségek is okozhatnak veleszületett halláskárosodást.
– A koraszülés, a méhen belüli életben vagy születés közben fellépő oxigénhiányos állapot is kockázati tényező.
– A gyereknél fellépő agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás, a különféle fertőző betegségek és mérgező anyagok is okozhatnak károsodást.
– Koponya-agysérülések esetén is gondolni kell hallássérülésre, különösen, ha a gyerek beszédfejlődése nem indul meg, vagy nem fejlődik kellő iramban.
Mindenki gügyögéssel kezdi
A hallássérült kisbabák gőgicsélése az első, kezdeti lépések után nem lesz színesebb, sőt fokozatosan elmaradhat, hiszen nem hallják sem saját hangjukat, sem a szüleikét. Ennek ellenére nagyon élénken válaszolhatnak a körülöttük zajló eseményekre, figyelnek minden mozdulatra, a fények váltakozására, a hangokat kísérő egyéb jelenségekre, rezgésekre. A környezetével állandóan kapcsolatot kereső hallássérült gyerek könnyen megtévesztheti az e téren tapasztalatlan szülőket, nagyszülőket, de gyakran még a szakembereket is. Megnyugtató jelnek tekintik például, hogy a kicsi összerezzen, vagy a zaj irányába fordul, amikor becsapódik az ajtó. Valójában csak az történt, hogy az ajtó nyitásakor enyhe fuvallat érinthette az arcát, vagy fény szűrődött át a gyerekszobába. Ezeket a jelenségeket mi is érzékeljük, de számunkra sokkal erősebb inger az ajtó csapódásakor keletkező hang – mi inkább arra figyelünk fel.
Hová forduljunk?
Ha felmerül a hallássérülés gyanúja, akkor fel kell keresni a fül-orr-gégészetekhez kapcsolódó hallásvizsgáló állomások egyikét. Nagyothallás esetén megállapítják a hallásfogyatékosság mértékét, és tanácsot adnak a továbbiakra vonatkozóan. Emellett rendszeres korai hallásnevelésről is gondoskodni kell, melyet országszerte erre szakosodott gyógypedagógusok végeznek. A korai hallásgondozás során igyekeznek a babák figyelmét a hangokra irányítani, a szülőket pedig hatékonyan bevonják ebbe a munkába.
Mesterséges érzékszerv
Ha a korai hallás- és beszédfejlesztés nem hoz megfelelő eredményt, a szülők ma már hazánkban is a cochleáris implantációs központ szakembereihez fordulhatnak. Budapesten és Szegeden, a Fül-Orr-Gégészeti Klinikán működik ilyen központ. A cochleáris implantátum a hallószervet pótló mesterséges érzékszerv, a ma létező legkorszerűbb technikával előállított eszköz, melyet koponyaműtét során ültetnek a belső fülbe. Segítségével a környezet hangjait a testen kívül elhelyezkedő beszédprocesszor – egy miniszámítógép – átdolgozza elektromos jelekké, s a belsőfülbe, a csigába ültetett elektródára juttatja. Ez az elektróda közvetlenül a hallóideget ingerli, s így megteremti a beszédtanuláshoz szükséges hallást. A készülékkel hallóvá tett gyerek a beszédtanulás területén is nagy lehetőségekhez jut – megkésve ugyan, de hallás alapján tanulhat meg beszélni. Időben, lehetőleg még hatéves kor előtt elvégzett operáció esetén nem alakulnak ki nála úgynevezett másodlagos sérülések, például magatartászavar, és „halló” óvodába, iskolába járhat. Ebben a korántsem rövid és sok áldozatos munkát, fáradságot igénylő folyamatban a szülők játsszák a főszerepet. Ugyanakkor logopédus, szurdopedagógus (ő a hallássérültekre szakosodott gyógypedagógus) is segíti a gyerek fejlesztését. Általában két-három év elteltével válik a külső szemlélő számára is nyilvánvalóvá, mekkora előnyt jelent a kis készülék. A beavatkozás költségeit téríti az OEP.
Szaktanácsadó
: Szamosközi Alice logopédus, szegedi Fül-Orr-Gégészeti, Fej-Nyaksebészeti Klinika
Összeállította: W. Ungváry Renáta