Szex a szülés után

„Egyszerűen nem értem magam. Amióta megszületett a kislányunk, a legcsekélyebb testi vágyat sem érzem a férjem iránt, akit egyébként nagyon szeretek. Rettegek a gondolattól, hogy elveszíthetem őt, de ha szexuálisan közeledik hozzám, szinte dühös leszek. Már egy éve megy ez a csiki-csuki. Igyekszem hamar ágyba bújni, elaludni, legtöbbször a gyereket is magam mellé veszem, hogy kikerüljem a közeledését. Néha erőt veszek magamon, és engedek neki. Még az is előfordul, hogy én kezdeményezek. De persze ilyenkor csak az okos feleség bújik ki belőlem. A férjem mindent megtesz, hogy nekem jó legyen, a végtelenségig húzza a maga beteljesülését, én meg közben szenvedek. Minél jobban igyekszik, annál inkább átérzem, mennyire kihűltem. Talán az a legnagyobb baj, hogy gondolatban máshol járok. Teljesen hétköznapi dolgok járnak a fejemben. Azt sem tudom, hogy csak iránta hűltem ki, vagy általában a szextől ment el örökre a kedvem.”

„Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a szexológus levelét. Talán, mert gyakran engem is érintő problémákról van szó, válaszait különös érzékenységgel fogadom, és megmondom őszintén, legtöbbször hiányérzetem marad, mert nem kapok megoldást. Én sem kívánom a szexet, amióta megszületett a kislányom. Pedig nem vagyok depressziós, korábban sem voltam. Pontosan tudom, hogy a házasság nem érzelmekből áll csupán. A párommal nincsenek lelki gondjaink, nagyszerűen megértjük egymást. Ő mindent megpróbál, hogy felkeltse a szexuális érdeklődésemet, de idegesít, ha csak hozzám ér! Korábban nem volt ilyen gondunk. Álmaimban én is átélem újra a „régi” idők izgalmát, de napközben nem megy. Átgondoltam az összes lehetséges okot, mindhiába. Érzem, hogy a szexualitás olyan titokzatos, belső világ, amihez kívülről nincs hozzáférés. Vagy jön magától, vagy nincs. És ha nincs, tönkreteszi két ember meghitt, őszinte kapcsolatát. Ez nagyon elkeserít, és mi tagadás, félek is a jövőtől.”

A jó szex hamar újraéled

Bede Zsuzsa szexuál-pszichológus

Nyomban riadót fújunk, amikor a testi örömök iránti vágy az egyikben szünetel, takarékra állítva ezzel párját is. Mi a baj velem? Valami nem úgy működik, mint régen. Mi romlott el? Helyrehozható, vagy most már örökre így marad? És persze a másik is kérdez. Miért nem kíván? Már nem szeret? Én csinálok rosszul valamit?
A várandósság, a szülés körüli időszak az, amikor a párok jó része életében először szembesül ezekkel a kérdésekkel. Ezúttal nőkről beszélünk, de persze a férfiak történetei is megérnek egy misét.
Igen gyakori, hogy a szülés utáni hetekben, hónapokban az édesanyát annyira leköti a kisbaba gondozása, hogy sem testi, sem szellemi energiája nem marad a férje, kettőjük számára. Ott, ahol a párkapcsolat igazi, őszinte partnerkapcsolat, ez nem okoz gondot – szögezi le határozottan Bede Zsuzsa szexuálpszichológus. – A házasság próbája ez az időszak. Vajon mennyire érzi át felesége aggodalmait, fáradtságát a férj? Képes-e saját igényeit háttérbe szorítani, vagy mint a ház ura, úgy véli, feleségének mindig a rendelkezésére kell állnia? Sőt a mai kor szextrendjéhez méltón kellő lelkesedést is mutasson, az egekig emelje a megint csúcsteljesítményt nyújtó férfit. Annak a nőnek, akit ilyen férfival hozott össze a sorsa, nem csupán a szexuális élettel van gondja, hanem a párjával is. Megkockáztatom, hogy sokkal nagyobb bajban van, mint az, aki most átmenetileg nincs ráhangolódva a testi örömökre.

A szexuális együttlétek elutasításának egyik oka lehet a fájdalomtól való félelem. A varratseb gyógyulásához hetekre van szükség, és még utána is érzékeny lehet a terület. A félelem miatt elmarad a nedvesedés, így a fájdalomtól való félelem mintegy önmagát beteljesítő jóslatként működik. Amikor a család hazaviszi a babát, akkor döbben rá a legtöbb mama, mekkora felelősség zúdult rá. Az egész napos készenléti állapot testet-lelket igénybe vevő, mondjuk ki nyugodtan, munka. Ezek azok az okok, amelyekben bízhatunk, hogy el fognak múlni. Az anya megszokja, hogy a gondok megoldódnak, hogy képes tökéletesen ellátni egy gyereket. Persze jólesik, ha ezt a hozzátartozók, elsősorban a férj is látja, és elismerését, csodálatát szavakba is önti.

Ténykérdés, hogy mindnyájan egy bizonyos temperamentummal születünk, mindenkibe kódolva van a szexualitással kapcsolatos beállítódás, erre rakódik a neveltetés, a szocializáció. Léteznek „nagytermészetű” férfiak és nők és csendesebb, kisebb igényűek is. Persze, hogy nem szerencsés, amikor két ellentétes étvágyú embert sodor egymáshoz az élet.
Manapság joggal vetődik fel, miért nem derült ez ki, még mielőtt összekötötték volna az életüket. Valószínűleg azért, mert a szerelem időszakában nap mint nap jó volt megtapasztalni a másik szeretetét, bizonyságot szerezni róla, mennyire kíván engem. De amikor már ott a kisbaba, elég bizonyságnak tűnik ő. Amikor egy pár azt mondja, a gyerekszülés előtt tökéletes volt a szexuális életük, érdemes feltenni a kérdést: csakugyan jó volt? Három hónappal, de mondjuk fél évvel a szülés után már aligha lehet a gyerekre hivatkozni. Ahol korábban valóban örömteli volt a szex, ott temérdek dolguk mellett is előbb-utóbb találnak módot az együttlétekre.





Régen úgy mondták, a házasságban a szerelmet felváltja a szeretet. Ezzel a mondattal a mai ember nem tud mit kezdeni, nem vigasztalja, hiszen férfiak és nők egyformán vágynak a szerelemre. Jár nekünk, mint a jó étel vagy a meleg ruha. És ez így van rendjén. Csakhogy sokan a szerelmet a szenvedéllyel azonosítják. Ha nincs lángolás, csak csendes szerelmeskedés, az nem sarkallja a feleket újabb és újabb együttlétekre. Pedig ha a szenvedélyt az intimitás, a meghittség váltja fel, az talán még értékesebb. Hiszen ezt az érzést meg lehet őrizni, több rá az esély, hogy holtomiglan, holtáiglan tarthat. Csak csendben jegyzem meg, hogy a vágy felkorbácsolásának legbiztosabb módja a vetélytárs megjelenése a színen. Természetesen ép ésszel ezt senki nem ajánlhatja, hiszen a rettenetes lelki sebek mellett magában hordozza a kockázatot, hogy a másik kerül ki győztesen a csatából. De azért elgondolkodtató, milyen erőket mozgósít az agy, amikor vészhelyzet van. Annak, aki túlságosan hosszú időn keresztül hárítja a szexet, számolnia kell azzal, hogy a férj esetleg enged a kísértésnek. Talán, mert saját megingott önbizalmát szeretné megerősíteni.

Gyakran hallom a hozzám forduló pároktól, hogy „pedig egyébként szeretjük egymást”. Ilyenkor mindig megkérdezem, mit értenek ez alatt. Hogyan szeretik egymást? Mint a testvérek? Mint a barátok? Mint a lány az édesapát? Erre a kérdésre csak egy jó válasz létezik: mint nő a férfit. A férfit szeretem benne. Azt, hogy olyan férfiasan vonzó, erős, számíthatok rá, és hogy ő is szeret engem. Mellette igazi nőnek érezhetem magam. A szexuális kapcsolat minősége szempontjából döntő, hogy a férfi férfi maradjon, a nő pedig nő. Ne cserélődjenek fel a szerepek. És ez nem azon múlik, ki viszi le a szemetet. Az igazi férfi megengedheti magának, hogy részt vegyen a házimunkában, gyereknevelésben, a férfiúi identitásában megingott hím az, aki irtózik mindentől, ami a hagyomány szerint a nő dolga.

Ha egy nő rendszeresen elhárítja férje közeledését, érdemes megvizsgálni azt is, vajon nem hagyják-e őt egyedül a gondjaival, a hétköznapok rutinjával. A férfi éli tovább az életét, munka után heti egy foci, egy sörözés, beugrom az autószerelőhöz, a szüleimhez. A nő meg csak várja, hogy néha valaki rányissa az ajtót. Ilyen élet mellett a nők egyetlen területen tudnak visszavágni, az ágyban. Persze ezek tudattalan cselekvések, szó sincs arról, hogy bosszút fogadna.

Jó lenne az okok latolgatása mellett valamiféle kiutat is kínálni. Úgy vélem, minden okban benne van a felkínált változtatási lehetőség is. Kérdés, vajon kell-e, szabad-e egy emancipált nőnek olykor erőt vennie magán, és olyankor is elfogadni párja közeledését, amikor se teste, se lelke nem kívánja. Én úgy gondolom – mondja Bede Zsuzsa –, hogy érdemes megpróbálni. Hagyni, hogy a másik kényeztessen, szeretgessen, hátha sikerül az ő vágyának minket is magával ragadnia. Ezzel mindketten csak nyerhetünk. A kapcsolat pedig újra megerősödik.
Bede Zsuzsa szexuálpszichológus
Tel.: 221-8336; e-mail bedastan@enternet.hu
www.szexhelp.hu

Egymás kezét vezetve

Dr. Hamar Ottó nőgyógyász, szexológus

Mi okozza a szülés utáni szexuális vágy teljes csődjét, vagy mondjuk a csökkenését? A probléma hasonló az orgazmus kérdéséhez, de arról is ugyan mit tudunk? Magunkévá tehetjük a romantikus mítoszok szemléletét, vagy éles fénnyel, kellő nagyképűséggel tudományos vizsgálatok tömegét szedhetjük elő, s mégsem derül ki, mi az az orgazmus. Tanulni kell, vagy jön magától? A jobb könyvek szerint, kellően kiismerve testünket, eljutva egy bizonyos szintre, beindul az akarattól független vegetatív idegrendszer, s bekövetkezik a csoda. Sajnos mindez meglehetősen ritka. Nagy felmérések szerint a nők többsége sohasem elégül ki közösülés során. De hát a szülést megelőzően voltak vágyak! Kétségtelenül, de ha egyáltalán volt kielégülés, olyan volt-e, hogy az együttlét, később a terhesség alatt, illetve a szülést követően is vonzó legyen? Nem volt. Helyét elfoglalta az állandó várakozás, a vágyakozás, ami sok mindent pótolt.

Majd összeszokunk
Tetszik, megszerzem, készülünk az esküvőre, várjuk a babát. Nincs orgazmus, a kapcsolat sem harmonikus, de azért nincs nagy baj, majd összeszokunk, csak türelem kell, hisz szeretjük egymást, vagy legalábbis azt hisszük. Talán azért, mert szerelemkultuszban nőttünk fel. A valóság azonban más. És akkor itt a baba, előbb méhen belül, majd kívül. Az élet visszafordíthatatlanul megváltozik. A lány, az asszony már anya, vagy



hamarosan az lesz. Kétségtelenül számos változás zajlik le a szervezetben. A hormonális háttér is alapvetően megváltozik. Előbb a progeszteron- (sárgatest-) hatás a döntő, majd a szülést követően a magas prolaktinszint (tejelválasztási hormon) „irányít”, és ők meg is gyanúsíthatók a vágy, a libidó csökkentésével. Ez azonban túl egyszerű és igazságtalan lenne, hisz a várandósok egy része nem vágyai csökkenéséről, hanem fokozott szexuális igényeiről számol be. Vigyázni kell a babára! Mármint méhen belül. Ki kell hagyni. Bizony ilyen téveszme létezik, szinte a köztudat része, mely bocsánatos bűnnek tartja, ha emiatt a férj félrelép. Jó kifogás, ha egyébként az asszony már korábban sem látott benne semmi jót. A hüvely egyébként szövődménymentes terhességben végig, illetve a szülést követően optimális gyógyulás esetén egy-két hét múlva már alkalmas a közösülésre, az egyéb „nemi” szervekről nem is beszélve.

Tudatos újrakezdés
Persze a szexben így is sok mindent újra kell tanulni. Különösen, ha nem volt megfelelő előkészület, nem voltak bejáratott, valódi orgazmust produkáló együttlétek. Egyedül vagyok, senki sem segít, képes leszek-e ellátni a feladataimat? Fáj a fenekem, üvölt a gyerek, folyik a tejem. Nehéz munka ez. Egy intenzív osztályon tizenkét órákat dolgozó orvosnő szerint az a munka semmi egy baba ellátásához képest. És melyik környezet ismeri el ezt?

Megszerezni könnyű, megtartani nehéz
Mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy a természet adta ösztönök akár a szexben, akár a párkapcsolatok alakításában legfeljebb kiindulási alapnak elegendők. A többi folyamatos tanulás a magunk és a társunk

kárára. Hajlandók vagyunk erre? Egyáltalán észrevesszük, hogy baj van, vagy áltatjuk magunkat, minden rendben, csak a vágy hagyott alább? Talán valami étvágygerjesztő jót tenne! A média ontja a tanácsokat: új díszlet, vadító tapéta, új bútor, csábos fehérnemű, füstölő, szexfilmek, erotikus magazinok, közös fürdés, masszázs, szexuális segédeszköz, szexuális fantáziálás, valami új, valami szokatlan helyen. Lehet választani. Talán még jók is, ha nincs nagy baj. Különben csak a magunkba nézés, a tudatos újrakezdés és építkezés használ. Megszerezni könnyű, megtartani a másikat, jól, ügyesen élni a közös életet már nehéz. Igenis vannak szerepek, van alá- s fölérendeltség. Vajon váltakozva alakítódnak-e ezek? Elkerülhető-e, hogy a változás igénye ne ellenállást váltson ki, hanem sikerüljön nagyvonalú, elfogadó, megértő magatartással ügyesen ugyanarra ösztönözni a másikat? Fordítsuk az előbbi lilaságot a mindennapok gyakorlatára. Van-e beszélgetés, igazi véleménycsere, közös döntés, vagy úgyis tudom, látom a hülye fején, miről mit gondol? Legyen megegyezés szerint napi egy óra beszélgetés, amikor a babával összezárt anya beszámol a kicsi fejlődéséről, a boltról, a szomszédokról, az igényekről, s közel azonos időben apa elmondja, hogy telt a napja, mi volt a munkahelyen. Hogyan alakulnak ki a döntések, ki kezeli a pénzt? Bizony erről is kell beszélni, de lehetőleg itt is pozitív módon megfogalmazni az elvárásokat. Kimozdulás, a kapcsolatok fenntartása. Nehéz, de megéri felcuccolni, s együtt sétálni, túrázni egyet a hétvégén, felkeresni az ismerősöket, rokonokat, kollégákat.

Élethosszig tartó tanulás
A tanulás és a tudatos karbantartás a szexre is érvényes. Sokan borotválják, vagy igazíttatják meg a fanszőrzetet, de kevesen nézték meg tükörben, széthúzva, hogy is néz ki. Még kevesebben tapintották át a hüvelyt. Vajon hányan ismerik, hogy a különböző területek ingerlése milyen érzeteket vált ki, mikor milyen ritmus és erősség a legjobb? A szexológiai tankönyvek a tanulás részeként fogják fel a maszturbációt, s a vibrátor használatára is tanáccsal szolgálnak. A Kegel-gyakorlatsor, az intimtorna polgárjogot nyert hazánkban is, de valójában kevesen ismerik, gyakorolják.

Őszinteség vagy kegyes hazugság?
Van-e orgazmus, vagy legalább örömteli-e az együttlét? S itt az orgazmus kényszer. Jó volt, elmentél? Buta kérdés, s a válaszból a nagy hím megbizonyosodik, vagy csalódik férfiasságában. Így a válasz igen nehéz. Az őszinteség veszekedéshez, az esetleges elvesztéshez vezethet, míg a füllentés lehetetlenné teszi, hogy valaha is jó legyen. Készüljünk, és pozitív módon adjuk elő óhajunkat! Tudod, hogy boldog vagyok veled, s milyen jó, ha itt-ott, így-úgy, gyengédebben, erősebben, lassabban, gyorsabban csinálod. Vezetni a kezét, fejét, nyelvét, kipróbálni több testhelyzetet, s kifejezetten dicsérni, ha rávezetve, véletlenül jót művel. Egyébként szex nélkül is lehet élni, de érdemes-e? Hiánya egészségkárosodást nem okoz, de ha ezen a téren zavarok mutatkoznak, a személyiség aligha kiegyensúlyozott, s ez a rárakódó problémákkal együtt számos kórkép alapjává válhat.

Összeállította: Hajnal Éva