…ha sérült?
…ha nyitott a gerince?
…ha szellemi fogyatékos? Down-szindrómás? Nyúlszájú? Vak?
…ha
…ha azt tanácsolják, hogy elvetessem?
…ha csak felvetik a lehetőséget?
Ezen még soha nem gondolkodtam azelőtt.“
(Részlet Bedő Krisztina: Földre szállt angyalok című könyvéből)
Aki már nagyon várja a gyerekáldást, akkor is boldogan szalad terhességi tesztet vásárolni, ha még csak két napot késett a menstruációja. A manapság használatos módszerek olyan érzékenyek, hogy már a várható havivérzés idején kimutathatják a várandósságot. A kismama következő útja sokszor az orvoshoz vezet, hiszen szeretné, ha ő is megerősítené az örömteli hírt. A négyhetes terhesség (kezdetét az utolsó menstruáció első napjától számítjuk) azonban sem kézi vizsgálattal, sem ultrahanggal nem érzékelhető. A petezsák csak az ötödik héttől látható, a szívműködés első jelei pedig a hatodik-hetedik héttől. Felesleges aggodalmat kelthet, ha túlságosan korán szeretnénk „biztosat” tudni, ezért betöltött ötödik hét előtt semmiképp sem indokolt az ultrahangvizsgálat. Egy-két héttel később viszont hasznos lehet, hiszen segítségével meggyőződhet az orvos arról, hogy jó helyen ágyazódott-e be az embrió, nem méhen kívüli-e a terhesség.
Hüvelyi ultrahang
Elsősorban nőgyógyászati kórképek vizsgálatakor hasznos. A várandósság első harmadában sok szülészorvos szívesebben alkalmaz hüvelyen át bevezethető speciális vizsgálófejet az ultrahangozáshoz, Előnye, hogy élesebb, részletekben gazdagabb képet alkot, ugyanakkor csak kisebb távolságot tud feltérképezni. Ezért célszerűbb először hasi ultrahangot végezni, amelynek során a vizsgálófej szabadon mozgatható minden irányban a hason, majd ezután következhet a hüvelyi ultrahang. Újabban az a lehetőség is felmerül, hogy a terhesgondozás során a belső kézi vizsgálatok helyett hüvelyi ultrahangot használnak annak pontos megítélésére, hogy kinyílt-e a méhszáj, mennyire rövidült meg a méhnyak.
Tarkómérés (12. hét)
Az sem baj, ha az első ultrahangvizsgálat egészen a tizenkettedik hétig várat magára. Ekkor ugyanis még mindig nem késtünk el a legalapvetőbb kérdések megválaszolásával: él-e a magzat, jól fejlődik-e, egy vagy több baba növekedik-e odabent. A tizenkettedik (legkésőbb a tizennegyedik) héten érdemes elvégezni az úgynevezett tarkóredőszűrést is. Az orvos megméri a magzat nyaki redőjének vastagságát, s ebből az adatból következtet bizonyos számbeli kromoszóma-eltérésekre, például Down-kórra vagy ritkábban Klieneflter- és Edwards-szindrómára. E magzatok 80-90 százalékánál vastagabb a redő a normálisnál, s azok 15-20 százaléka, akiknél kórosan vastag redőt mérnek, valóban Down-kórosnak bizonyulnak. Ez igen jó találati aránynak számít, ha összevetjük azzal, hogy harmincöt éves kor felett genetikai vizsgálat céljából minden kismamának javasolnak korionboholy-vizsgálatot vagy amniocentézist, ám száz közül csak egynél találnak rendellenességet, a vetélési kockázat pedig ugyanennyi. A tizenkettedik heti ultrahangvizsgálaton az eddig felsoroltakon kívül a magzati orrcsonthiányt és az esetleges hasfali záródási rendellenességeket is észreveszi a gyakorlott orvos.
Tetőtől talpig (18-21. hét)
A várandósság félidejében vagy valamivel előtte kerül sor az úgynevezett genetikai szűrésre. Ezt minden kismamánál elvégzik, aki terhesgondozásra jár, s egyáltalán nem ritka az sem, hogy ez az első ultrahangvizsgálat, amit az orvos elvégez. Ekkor megállapítják a magzatok számát, a lepény tapadásának helyét, a magzatvíz mennyiségét, megfigyelik a magzat életjelenségeit, és egész testét alaposan végigpásztázzák, hogy mindenütt ép-e. A vizsgálat során számos fejlődési rendellenesség feltűnhet, ám korántsem mindegyik. Elsősorban a súlyosságtól függ, megakad-e rajta a gyakorlott orvos szeme. Az agykoponyahiány például mindig észrevehető, a velőcső- és hasfalzáródási rendellenességek az esetek többségében, a bélelzáródás, vesefejlődési rendellenességek gyakran. A szívfejlődési rendellenességeknek csupán 2-5 százalékát ismerik fel egy rutinszűrés során. A végtagfejlődési rendellenesség vagy a szájpadhasadék csak ritkán tűnik fel.
Néha sok, néha kevés
A kelleténél kevesebb magzatvíz (oligohydramnion) a terhesség utolsó egy-két hetében normális jelenség, s az lehet bármelyik időszakban, hiszen egyéni különbségek előfordulhatnak, ugyanúgy, mint az előző esetben. A harmadik harmadban azonban gyakran a magzat növekedésbeli elmaradására utal, vagy arra, hogy elfolyt a magzatvíz. Megfigyelhető az is, hogy a lepény keringési elégtelensége gyakran együtt jár a magzatvíz mennyiségének és a növekedési ütemének csökkenésével. Nagyon ritkán súlyos rendellenességre, például vesehiányra, húgycsőelzáródásra utal.
További keresgélés
Ha a szűrővizsgálatok során feltűnik valami átlagostól eltérő jelenség, újabb vizsgálatok következnek, olyanok, amelyek segítségével szövetminták alapján pontosabban behatárolható, mi okozhatja a problémát. Ha például a tarkómérés vagy a genetikai ultrahang során találnak eltérést, általában korionboholy-mintavételt (tizenkettedik héttől) vagy amniocentézist (tizenhatodik héttől) javasolnak a kismamának. Ezek során ultrahangos vezérlés mellett tűt vezetnek a méhbe a hasfalon keresztül, s az első esetben a lepényi bolyhokból, a másodikban a magzatvízből vesznek mintát, ami aztán táptalajba kerül, amelyben a sejtek osztódni kezdenek, végül pedig mikroszkóp alatt vizsgálják meg és számlálják össze a kromoszómákat. Így megállapíthatóvá válnak a számbeli és szerkezeti kromoszómaeltérések, és külön kérésre a magzat neme is. Ha a családban örökletes betegség, például vérzékenység, mukoviszcidózis fordul elő, célzott keresésre is lehetőség van, ilyenkor azt a kromoszómát vizsgálják meg alaposabban, amely a hibás gént hordozhatja. Ezek az eljárások sem alkalmasak azonban mindenfajta rendellenesség kiszűrésére, már csak a minta korlátozott mennyisége miatt is. Mindkét vizsgálat egyszázalékos vetélési kockázattal jár. Harmincöt éves kor felett minden kismamának javasolják, egyébként csak azoknak, akiknél valamelyik korábbi eredmény eltér az átlagostól.
Ha felmerül a lepényi elégtelenség gyanúja, speciális ultrahangvizsgálat, a flowmetria segítségével kaphat pontosabb képet az orvos a magzat állapotáról. Ez voltaképpen nem más, mint áramlásmérés: megnézik, milyen a magzat szívműködése, milyenek a köldökzsinór áramlási viszonyai. A magzati nagyerekről levezetett hullámforma alapján az oxigénellátottságra is következtetni lehet.
Célegyenesben
A várandósság utolsó harmadában minden kismamánál sor kerül még egy ultrahangszűrésre. Ekkor a magzat növekedésének ütemét ellenőrzik. Annak megítéléséhez, hogy a méhben miként helyezkedik el a kisbaba, külső kézi vizsgálat is elégséges. Az így kapott képet egy sor további vizsgálat eredménye is pontosítja. A szakszerű terhesgondozás során manapság a kisebb-nagyobb szövődmények jelentős részére idejében fény derül, így megfelelő szakemberhez kerül a kismama. A fejlődési rendellenességek szűrése nem csupán azoknak ajánlatos, akik probléma esetén terhességmegszakítás mellett döntenének, mert számos, elvileg az élettel összeférhetetlennek tartott rendellenesség ma már sikeresen operálható, ha felkészült csapat fogadja az újszülöttet, és késedelem nélkül az ellátás – lehetőleg közeli – helyszínére szállítják.
Az egyre tökéletesedő, egyre sokrétűbb információkat nyújtó ultrahangvizsgálat segítségével az orvostudomány újabb és újabb összefüggéseket ismer fel, s egyre jobb találati aránnyal diagnosztizálnak különböző rendellenességeket már a terhesség korai szakaszában. Közben talán – ha az orvos nem végzi olyan sietősen a vizsgálatot – a szülőknek is jut néhány örömteli pillanat, hiszen vethetnek egy-két pillantást a képernyőre, melyen egyre inkább felismerhetővé válnak a várva várt kisbaba testrészei, arca, csontocskái, s talán még egy-egy rúgásnak is szemtanúi lehetünk, hiszen a pici igyekszik kicsusszanni a vizsgálófej nyomása alól. Az így szerzett élmények talán részévé válhatnak annak a folyamatnak, amit anyává, szülővé válásnak nevezünk.
Vizsgálati naptár
– első jelentkezéskor: rákszűrés, vérkép, vércsoport-, vércukorvizsgálat tesztreggelivel
– 12. héten: tarkómérés
– 16. héten: Hepatitis-B-szűrés, Wassermann- (szifilisz kimutatására), AFP- és béta-HCG-szűrés (erről 2002. novemberi számunk 24. olvashattak részletesen)
– 18-20. hét: genetikai ultrahang
– a második harmadtól minden találkozásnál: vérnyomás-, vizelet- (fehérjeürítés), testsúly-, vércsoport összeférhetetlenség esetén ellenanyagszint-mérések
– a harmadik harmad kezdetén vércukorvizsgálat tesztreggelivel, ha az eredmény kóros, terheléses vércukorvizsgálat, hüvelyi fertőzések szűrése és vizelettenyésztés abban az esetben, ha a kismamának panaszai vannak, újabb vérképellenőrzés, ultrahang a magzati növekedés ellenőrzésére
– a 36. héttől heti egy alkalommal CTG-vizsgálat, a szülés számított napjától kezdve kétnaponta (ez a vizsgálat a magzat pillanatnyi állapotáról ad felvilágosítást)
Szaktanácsadó
: Dr. Hajdu Krisztina szülész-nőgyógyász, humángenetikusOrszágos Gyógyintézeti Központ (Budapest XIII. kerület, Szabolcs u. 35.)
Összeállította: W. Ungváry Renáta