Észrevétlen maradhat azonban a méh külső felszínén elhelyezkedő daganat, még akkor is, ha tekintélyes méretűre nőtt. Sokszor a rutinszerűen végzett hasi ultrahang során véletlenül derül fény ottlétére. A méhet tartó kötőszöveti szalagokban kialakuló mióma már több panaszt okoz: húzó hasi fájdalmakat, görcsöket vált ki, ha a belekre vagy a petefészekre nehezedik.
Kezelési lehetőségek
Orvosi beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a mióma nagyobb méretű, vagy panaszt okoz. Az esetek háromnegyedében a nők nem is tudnak létezéséről. Fontos azonban, hogy nőgyógyászhoz forduljanak, ha a fent említett tüneteket észlelik. Kisebb göbök esetén eredményes lehet a homeopátiás kezelés, az akupunktúra, különböző gyógyteák, amelyek a szervezet hormonháztartására hatnak. Hormonkezelés akkor indokolt, ha ezek a szelíd gyógymódok nem hoztak eredményt. A gesztagén tartalmú készítmény csökkenti az ösztrogénszintet, s ennek köszönhetően megállhat a mióma növekedése egyidejűleg szünetelhet a havi ciklus is. A kezelés hasonlóan kellemetlen tünetekkel jár, mint a változó kor, ezért csak a gyermekvállalási időn túl lévő nőknél és legfeljebb három-hat hónapon át javasolt. A gyógyszerelés befejezése után sokszor ismét növekedésnek indul a daganat.
Műtéti megoldások
Ma már műtétre készülve sem kell azonnal méheltávolításra számítani. Sok esetben kis beavatkozással is megoldható a probléma. Méhtükrözés során a hüvelyen keresztül bevezetett eszköz segítségével megkeresik a méh belső felszíne alatti göböt és kimetszik beágyazódásából (hyszteroszkópia). A méh külső falán vagy falában fejlődött göböt a hasfal felől közelítik meg. Kis csomó eltávolításához két vagy három apró bemetszés is elegendő. Ezeken a kis nyílásokon keresztül vezetik be a műtéti eszközöket (laparoszkópia). Az ilyen kis beavatkozás csekély vérveszteséggel, jelentéktelen fájdalommal és rövid kórházi tartózkodással jár. Az esetek 15 százalékában egy idő után újra kinő a göb és újabb műtét válik szükségessé.
Méheltávolítás akkor kerül szóba, ha szerte szétszórva sok apró vagy akár egy igen nagy daganat látható, valamint ha feltűnően gyors növekedése rosszindulatú folyamatra utalna (a miómák alig 0,1-0,3 százaléka válik rosszindulatúvá). Ma már sokszor választják azt a megoldást, hogy csak a méhtestet veszik ki. A méhnyak és a méh függesztő szalagjai, melyek a belső méhszáj szintjében rögzítik a méhet, érintetlenül maradnak, és ezáltal nem sérül a hüvely és a méhnyak szerepe a szexuális életben, és a hasi szervek alsó megtámasztásában nagy jelentőséggel bíró kötőszöveti szalagok is épek maradnak. Az egészséges petefészkek ebben az esetben is megmaradhatnak, így nem kell jelentős változással számolni a hormonháztartásban.
Hormonális okok?
Máig sem tisztázott teljes mértékben, mi okozza a miómák kialakulását. Egyértelmű azonban, hogy a szervezet által termelt ösztrogénhormon fontos szerepet játszik benne. Ezt bizonyítja, hogy serdülőkor előtt, illetve a változás kora után, tehát amikor a petefészek nem termel ösztrogént, szinte soha nem képződik új mióma. A zsírszövet egyben ösztrogénraktár is, és képződik benne más ösztrogénhatású vegyület is ez a magyarázata annak, hogy túlsúlyos nőknél gyakoribb a daganatképződés. A lelki megterhelés, a stressz is kibillentheti egyensúlyából a hormonháztartást. Ha nincs mindig peteérés, és következményeként elmarad a szabályos sárgatestképződés, kevesebb gesztagén (sárgatesthormon) képződik, így viszonylagos ösztrogén-túlsúly alakul ki. Genetikai tényezők is hajlamosítanak a mióma kialakulására.
Balányi Klári
A gyakorló nőgyógyász szemével
A kivizsgálás alapja a hüvelyi ultrahangvizsgálat, amely során a vizsgálófej nagyon közel tud jutni a kérdéses területhez, ezért jó felbontóképességű képen látható a daganatok szerkezete, száma, mérete, elhelyezkedése. Előfordul, hogy a göbök nagysága évekig nem változik, és panaszt sem okoz. Ha növekedést látunk, vagy a panaszok fokozódnak, akkor ma főként a műtéti megoldást szokták választani, bár egyre inkább szerv-megtartó műtétekre törekszünk. Régebben annyira féltek a rosszindulatú daganatoktól, hogy előszeretettel távolították el a még egészséges petefészkeket és a méhet is, ha úgy ítélték meg, hogy ezeknek a szerveknek már nincs feladatuk vagyis a páciens nem tervez újabb gyereket. Úgy tűnik, a mai rendszeres rákszűrésnek és a könnyen elérhető kismedencei ultrahangvizsgálatnak köszönhetően kezd átalakulni ez a szemlélet. A miómaműtéteknél a petefészek-eltávolítás már korántsem magától értetődő, már csak azért sem, mert gyengíti a kismedence és a hasüreg alapját. Ráadásul a hüvelycsonk esetleg rövidebb lesz a kívánatosnál, korábbi helyzete megváltozik, a kismedencei szalagok tartó szerepe kevésbé érvényesül, a szexuális élet megváltozik bár az orgazmuskészség jelentősen nem csökken, illetve gyógyszeresen javítható. A méhkivétel puszta ténye feldolgozásra váró pszichés élmény, mivel a nők jelentős része nőiességének fontos szervét látja benne. Ezek a szempontok a miómaműtéteknél is egyre gyakrabban érvényesülnek.
Mióma és várandósság
25 éves vagyok, életemben először terhes. Amikor nyolchetesen jelentkeztem az orvosomnál, ő azt mondta, legalább tizenkét hetes terhes vagyok. Az ultrahangvizsgálat azonban engem igazolt. Amit az orvos tapintott, az nemcsak a baba volt, hanem még egy két centiméteres mióma is. Végül az orvos közölte velem, hogy a terhességemmel nincs semmi baj, bár a miómák a terhesség alatt valószínűleg növekedni fognak. Gondom inkább csak később lesz vele, amikor majd nagymama leszek. Engem persze a jelen izgat. Lehet babát szülni miómával? Nem fogja-e zavarni a terhességet? Persze legjobban a koraszülés és a baba egészsége miatt aggódom.
Kismama: Noha a mióma a negyven év feletti nők gyakori betegsége, sokszor előfordul, hogy fiatal nők vizsgálata során találunk kisebb-nagyobb göböket. A fogamzást, beágyazódást többnyire nem zavarja, mert olyan helyen van, hogy a méhüreget, petevezetéket nem torzítja. Legtöbbször, mint az ön esetében is, a terhesség ultrahangos megállapításánál vesszük észre. Ha a terhességi hormonok hatására növekszik is, még jól elfér a hasban. Ez önmagában nem veszélyezteti a magzat fejlődését, ám ha a méhlepény éppen a daganaton vagy a közelében tapad, vérellátása bizonytalan lehet.
Ha a szülés császármetszéssel fejeződik be, felmerülhet, hogy az operáló orvos egyúttal a miómát is eltávolítsa. Ha a góc egy kötőszövetes nyélen kocsányon lóg, könnyedén meg is teszi, de ha a mióma bele van ágyazódva a méh izomrostjai közé, akkor kimetszéskor nehezen megállítható vérzés léphet fel, ezért helyesebb ezt egy újabb műtétként későbbre halasztani, amikor a nem terhes méh már visszafejlődött, vérellátása jelentősen csökkent.
A műtét utáni gyógyulás újabb zavartalan terhességgel kecsegtet, bár a császármetszés és a miómaműtét okozta két különböző helyen lévő heg természetes szülésnél könnyebben szétnyílhat, ezért ilyenkor gyakran császármetszés várható. Mivel a mióma kevéssé zavarja meg a fogamzást, terhességet, szülést, ezért gyermekvállalás előtt ritkán kerül sor eltávolításukra. Csak akkor végzünk ilyen műtétet, ha sokszor meddőség miatt jelentkező pár esetén a göb elhelyezkedése vagy nagysága torzító jellegű, s van arra remény, hogy a műtét után kedvezőbb lesz a helyzet.
Szaktanácsadó: dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász