Programozott szülés
Ma már szerencsére a múlté az a nekibuzdulás, amikor az oxitocin-infúzió és prosztaglandin-zselék, -tabletták és -kúpok lehetőségét kihasználva egymást érték a programozott szülések. A programozás kényelmesnek tűnő megoldás, hiszen olyan időpontban vezénylik le a szülést, amikor mindenki ráér, és minden feltétel adott: munkanap délelőtt teljes a készültség a műtőben, mindenki kipihent és éber, a szülők időben lezárhatták folyó ügyeiket, pontosan tervezhető a szabadság, a nagymamák és nagypapák mozgósítása. A programozott szülés előfeltétele a magzat érettsége, fejvégű elhelyezkedése, a méhszáj, méhnyak megfelelő, a szülés közeledtére utaló állapota. Fontos tényező, hogy a méhizomzat érzékenyen reagáljon az oxitocinra: ha próbaképpen oxitocin-infúziót kötnek be, megfelelő erősségű és gyakoriságú méhösszehúzódások jelentkezzenek. Ez a folyamat még nem visszafordíthatatlan. Ha a mesterséges hormonadagolás hatására mégsem indul meg a fájástevékenység, az infúziót le lehet állítani, s a magzat állapotának rendszeres ellenőrzése mellett tovább várakozhatunk a szülés valódi kezdetére. A méhnyakra és környékére juttatott prosztaglandint azonban nem lehet eltávolítani. A kismamák prosztaglandin. érzékenysége különböző, ezért előfordul, hogy túlságosan erőteljes a hatás, és újabb gyógyszerre: fájásokat leállító infúzióra lehet szükség.
Nincs visszaút
Más a helyzet akkor, ha a szülést burokrepesztéssel indítják meg. Sajnos gyakran előfordul, hogy erre már a felvételi vizsgálatkor, szinte rutinszerűen sor kerül abból a megfontolásból, hogy így felgyorsul a folyamat, és mindenki hamarabb túl lesz az egészen. A burokrepesztést azonban nem lehet meg nem történtté tenni. Ketyeg az óra, fokozódik a fertőzés veszélye, amit a gyakori belső vizsgálatok tovább fokoznak. Ha a burokrepesztés után a vártnál lassabban halad a szülés, bizonyos idő után antibiotikumot kell adni a kismamának. Ha kevéssé érett méhszájnál repesztik a burkot, elképzelhető, hogy az oxitocin-infúzió megfelelő erősségű fájásokat kelt ugyan, de a méhszáj nem tágul kellőképpen, és a magzat feje nem halad előre a szülőcsatornában. A kismama közben szenved, méghozzá nem is kicsit, hiszen a méhizomzat rendszeresen és erőteljesen összehúzódik. Ha szerencséje van, sétálhat, labdán ülve próbálkozhat a fájdalom enyhítésével, de előfordulhat, hogy az infúzió és a magzati szívhang és fájáserősség vizsgálata (CTG) miatt folyamatos fekvésre kényszerül. Az orvos és a szülésznő a méhszáj kézi tágításával próbál rásegíteni, ám rendkívül fájdalmas műveletről van szó, amely nem is hozza meg mindig a kívánt eredményt. A magzat egy ideig állja a méhösszehúzódások rohamát, de az idő előrehaladtával egyre rosszabbul fogadhatja a fokozódó szorítást, amely még milliméternyi előrehaladást sem eredményez. A CTG mind gyakrabban jelzi, hogy a baba szívhangjai a rövidke fájásszünetekben sem állnak vissza a normális értékekre. A következő lépés ebben a helyzetben a császármetszés. Talán elkerülhető lett volna, ha nem kerül sor a felesleges, ebben a helyzetben kártékony beavatkozásra, a burokrepesztésre. Lehet, hogy a szülés csak két-három nap elteltével, és éppen hajnali egykor indult volna meg magától, kellően erőteljes fájásokkal, noha elképzelhető, hogy a méhszáj már egy hete kétujjnyira nyitva volt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kétséges helyzetben megfontolt döntés szülessen arról, megrepesztik-e a burkot vagy nem, illetve hogy pontosan mikor kerül sor erre a műveletre.
Invazív (testbe hatoló) beavatkozásra élettani vajúdás (rendszeres és erőteljes fájástevékenység) és szülés során általában nincs szükség, de indokolt lehet megfelelő méhszájstátusznál a burokrepesztés. Tapasztalat szerint előnyös, ha ez 4-5 cm (bő kétujjnyi) tágasságnál, kifejtett nyakcsatorna mellett történik, így a szülés utána felgyorsul. (…) Korábban történő burokrepesztés (ha ennek más indoka nincs) kifejezetten káros. Kedvezőtlenül befolyásolja a méhtevékenységet, a szülés elhúzódását okozhatja, és nem egyszer az egyébként elkerülhető műtéti befejezést teszi szükségessé írja a 2002-es Szülészeti-nőgyógyászati protokoll, mely egységes irányvonalakat fogalmaz meg a szakma képviselői számára.
Nagyon fájdalmas volt számomra a burokrepesztés. Mivel erre a műveletre minden előzetes figyelmeztetés nélkül, felvételem után került sor, legalább utólag tudni szeretném, miért és hogyan végzik el ezt a beavatkozást.
T. Andrea
Kismama: A burokrepedés, repesztés nem fájdalmas, ha előrehaladott szülésnél, már a kitolási szakhoz készülődve hajtják végre, mert nem akarják, hogy a tolófájások alatt repedjen meg magától, netán a baba burokban szülessék. A szülő nő vizsgálóasztalon vagy szülőágyon, hanyatt fekvésben, felhúzott lábakkal helyezkedik el. A burokrepesztés csak fájás alatt történhet (ez meglehetősen kellemetlen). Meg kell ugyanis várni, amíg a fájás hatására a magzat feje lejjebb nyomul a szülőcsatornában, és az előtte lévő burkot a benne lévő vízzel megfeszíti, hogy úgy viselkedjék, mint egy vízzel teli feszülő lufi, amit csak ki kell pukkasztani. A burokrepesztést olyan eszközökkel végzik, ami a burkot megcsípi, megszúrja, vagy felhasítja. Ha a baba koponyája és a burok között van magzatvíz, akkor ez az említett feszes léggömb példájánál maradva viszonylag könnyű. Ha nincs úgynevezett elővíz, akkor előfordulhat, hogy a magzat fejbőre is megsérül közben. Azért próbálkoznak ennek ellenére burokrepesztéssel, mert ezzel olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek a méhszájérést, a fájások erősítését segíthetik.
Ha a burokrepesztést szülésindításként alkalmazzák, akkor sokkal korábbi stádiumban, éretlenebb, ujjal nehezen elérhető méhszájnál, magasabban lévő koponyánál kerül rá sor. Ez az orvosnak is nehezebb, és ezért a kismama is kellemetlenebbnek érezheti.
Tipp: A belső vizsgálat kevésbé fáj, ha sikerül minél jobban ellazulnunk. Közben lassan engedjük ki a szánkon a levegőt. Ekkor a leglazább a hasfal és a gát is. Ha még nem vagyunk készek a vizsgálatra, nyugodtan mondjuk meg, vagy jelezzük felemelt ujjunkkal. Az orvosnak a vizsgálat ELŐTT, tehát akkor, amikor a páciense még nincs vizsgálóhelyzetben, el kell mondania, mi következik, milyen okból, és miért most. Kérnie kell páciense beleegyezését is.
Méhszájtágítás
Csak akkor indokolt, ha a magzat hirtelen fellépő veszélyállapota miatt a szülést gyorsan be kell fejezni, és ez a remélhető leggyorsabb módszer. Ilyenkor elsimítják a majdnem eltűnt méhszájat, majd tolófájás alatt erőteljes nyomásra kérik az anyát. A segítő közben a hasfalon keresztül nyomást gyakorol a magzatra. A WHO ajánlása szerint a rutinszerű méhszájtágítás nem ajánlható a szülés gyorsítására, ugyanis a művelet a méhszáj sérülését, vérzését okozhatja. Előfordul azonban, hogy a méhszáj egy része, leggyakrabban az elülső ajka beszorul a koponya és az anyai csontos medence közé, és megduzzad. Ha ezt fájás alatt a koponya fölé sikerül simítani, akkor éppen a méhszáj sérülését akadályozza meg az orvos.
Szaktanácsadó
: Dr. Boros Judit szülész-nőgyógyász, Péterfy Sándor Utcai Kórház, Budapest
Könyvajánló: Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol
Cartaphilus Kiadó, 3400 Ft. Tel.: 460-3700/41163
A természetes módszereket előnyben részesítő, tapasztalt, otthonszüléseket kísérő bába könyvében többek közt részletesen olvashatunk kockázatmentes, szelíd szülésindító módszerekről. Burokrepesztés, infúzió és méhszájtágítás előtt ilyesmikkel is próbálkozhatunk.