Családtervezés

W. Ungváry Renáta | 2004. Január 01.
A hormonális fogamzásgátlást sokan – az antibiotikumok és az oltások felfedezése mellett – az orvostudomány három legjelentõsebb vívmánya közt tartják számon. A lehetõségek évrõl évre bõvülnek, a statisztikák pedig azt mutatják, hogy ezzel egyenes arányban csökken a nem kívánt terhességek és abortuszok száma.




A hormonális fogamzásgátlásról mindenkinek van véleménye, s ezt általában nem is rejti véka alá. Akad, aki a nők forradalmi jelentőségű felszabadításaként értékeli ezt a lehetőséget, hiszen használatáról maga a nő dönt. Mások épp ellenkezőleg vélekednek, azt kifogásolják, hogy túlságosan egyoldalúan, kizárólag a nők feladatává tette a fogamzásgátlást, melyet a férfinak akár észre sem kell vennie, így a döntés felelőssége alól is mentesül. Több közvélemény-kutatási eredmény bizonyítja, hogy a nők többsége (a megkérdezett férfiak többségével ellentétben) veszélyesebbnek tartja a tablettaszedést, mint a szülést, sokan pedig rákkeltő vagy későbbi, termékenységet csökkentő hatástól tartanak – nem egészen alaptalanul. A szülész-nőgyógyász orvosok kevés kivétellel a tabletta mellett voksolnak. Kényelmesnek, jól ellenőrizhetőnek, biztonságosnak tartják, s az ismeretterjesztő könyvekben jószerével csak előnyeiről, sőt kifejezetten gyógyító hatásáról olvashatunk. Való igaz, hogy a tabletta hőskorában a mai adagokhoz képest óriási hormonmennyiséget tartalmaztak a készítmények, s így a szövődmények is gyakoribbak voltak. Az átütő siker azonban már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt: 1960-ban engedélyeztek az Egyesült Államokban első ízben fogamzásgátló tablettát, s röpke öt évvel később már évi kétezer tonnát adtak el belőle. Egy évtizeddel később jelentős visszaesést okozott a szövődményekkel kapcsolatos eredmények napvilágra kerülése, de a tökéletesítés és a kockázatok egyre alaposabb ismerete világszerte megállíthatatlannak tűnő növekedést eredményezett a fogyasztásban. Így aztán nem csupán az orvostudomány jelentős vívmányát tisztelhetjük benne, hanem a gyógyszeripar óriási hasznot hozó sikerágazatát is. (Erről bővebben a cikkünk végén ajánlott könyvben olvashatnak.) Nők milliói szednek be évekig mindennap nemi szteroidhormonokat tartalmazó tablettákat, hogy elkerüljék a nem kívánt terhességet. A módszer „kényelmes” volta, a kellemetlennek tekintett menstruációs tünetek megszűnése, a kevésbé erőteljes vérzés „programozhatósága”, valamint az a tény, hogy a nemi aktustól teljesen függetlenül szedhető, roppant népszerűvé teszi a nők körében. Ugyanakkor ellenvéleményeket is hallani, ha nem is túl sűrűn. Meddőség kezelésével foglalkozó nőgyógyászok állítják, hogy a korábban évekig fogamzásgátlót szedő nők körében gyakoribb a gyógyszeres kezelés nélkül nem „gyógyuló” amenorrhea, vagyis tartós vérzéskimaradás. Különösen azoknál gyakori ez a probléma, akik fiatalon, gyakorlatilag serdülő koruktól, rendszertelen vagy még kialakulatlan ciklus mellett kezdtek hormonális fogamzásgátlót szedni. Ők vajon mikor megfogják megismerni testük normális működését, és ennek mindennapi életükre gyakorolt hatását?

Nincs ideális módszer
Ezt még a kérdés specialistái is elismerik, hiszen nem beszélhetünk sem tökéletes biztonságról, sem tökéletes szövődménymentességről. Illúzió azt hinni, hogy a bonyolult, rengeteg tényező összjátékán alapuló hormonális szabályozás legalsó lépcsőfokán, mindenkinél egyforma adagban alkalmazott szintetikus hormonkészítmény minden nőnél egyforma hatást fog elérni, függetlenül attól, hogy sovány vagy kövér, magas vagy alacsony, huszonegy naponként menstruál vagy csak minden negyvenediken.
Mivel az elmúlt évtizedek során egyre több tapasztalat gyűlt össze azokról az esetekről, illetve azokról az alkati adottságokról, amelyek tablettaszedés esetén olykor súlyos szövődményeket (néha halált is) okoztak, manapság már alaposan megválogatják, kinek írnak fel fogamzásgátló tablettát. Az ideális tablettaszedő nem túlsúlyos, nincs ismeretlen eredetű vérzészavara, rosszindulatú daganata, hormonális rendellenessége, nincs visszérbetegsége, magas vérnyomása, szív-, máj-, vesebetegsége, kórelőzményében nem szerepel thromboembóliás betegség (vérrögképződés következtében fellépő kóros, sokszor életet veszélyeztető állapot) és egyes szemészeti betegségek sem. Többszörös kockázatot vállalnak a harmincöt évesnél idősebb dohányzó nők, a cukorbetegek, az epilepsziások, a súlyos migrénben szenvedők, valamint azok, akiknél bizonyos nőgyógyászati és immunológiai betegségek állnak fenn. Fel kell függeszteni a tablettaszedést, ha műtétre kerül sor, vagy olyan betegség, sérülés lép fel, amelynek következtében a páciensnek esetleg hetekig feküdnie kell. Azt is figyelembe kell venni, hogy az alacsony hormontartalmú tabletták fegyelmezett, pontos (nem mindegy, hogy hajnalban vagy este veszik be) szedést kívánnak meg. Ha egyetlen napon elfelejtik bevenni, vagy hasmenés, hányás, gyógyszerek (altató, nyugtató, antibiotikum) zavarják meg a felszívódását, abban a ciklusban már nem biztos a hatás, és más védekezési módot is alkalmazni kell.

Miből választhatunk?
Nagyon leegyszerűsítve így jellemezhetjük a női ciklus hormonális viszonyait: a hipotalamuszban termelődő gonadotrop elválasztó hormon (GnRH) szabályozza a menstruációs ciklust azáltal, hogy serkenti vagy gátolja az agyalapi mirigyben termelődő, nemi mirigyeket szabályozó hormonok (tüszőérést serkentő hormon FSH, valamint sáragtestképződést serkentő hormon LH) működését. Az FSH és az LH serkenti a petefészek tüszőhormonjának (ösztrogén) és sárgatesthormonjának (gesztagén) termelődését. Az ösztrogén hatására kezd növekedni a méh nyálkahártyája. A ciklus közepén bekövetkező tüszőrepedés után a gesztagén készíti fel a méhnyálkahártyát az esetleg megtermékenyült petesejt befogadására.

A leggyakrabban használt tablettatípus az ösztrogént és gesztagént is tartalmazó, tüszőrepedést gátló fogamzásgátló. Ezen a csoporton belül megkülönböztetünk úgynevezett monofázisos, vagyis a szedés 21 napja alatt változatlan mennyiségű hormont tartalmazó szereket, valamint bi- és trifázisos tablettákat, melyekben a ciklus különböző részeiben változó a hormontartalom – ezek általában sikeresebben imitálják a valódi ciklust, ezért kevesebb kellemetlen mellékhatással járnak. Újabban egy hónapig hatásos injekció is létezik ebben a kategóriában. Szoptatás alatt a kombinált készítmények nem javasoltak, mivel akár negyven százalékkal is csökkenthetik a tejmennyiséget.
A másik nagy csoport kizárólag egyféle hormont, mégpedig gesztagént tartalmaz. A tüszőrepedést nem gátolják, hatásuk a méhnyaknyák összetételének az ondósejtek számára kedvezőtlen megváltoztatásán alapul. Szoptatás alatt is javasolják szedését, s ugyanez a helyzet az úgynevezett depo-készítményekkel, amelyek egyetlen gesztagéninjekcióból állnak, hatásuk pedig három hónapig fennáll. Az utolsó injekciótól számított 4-30 hónapon belül áll vissza a termékenység. A tapasztalatok szerint azonban bármilyen hormonális fogamzásgátló kedvezőtlenül befolyásolhatja a tejelválasztást, bár ez a csak gesztagént tartalmazó szereknél sokkal ritkább. Az sem közömbös szempont, hogy a hormonális fogamzásgátlók hatóanyaga bizonyos százalékban az anyatejbe is átmegy, a depo-injekciókból nagyobb mennyiség. Ezért a szoptatás időszaka alatt inkább a mechanikus, például a gumi óvszeres védekezést javasoljuk. A depo-készítmény hátránya az is, hogy hatása nem függeszthető fel akkor sem, ha nem válik be. A hormontartalmú, méhen belüli eszköz (spirál) három évig folyamatosan bocsát ki hormont. Újabban léteznek hormont kibocsátó, bőr alá beültethető, gyufa nagyságú kapszulák, melyek öt évig maradhatnak a helyükön, azután kioperálják őket. A szülészeti-nőgyógyászati szakmai protokoll szerint biztonságossága mellett a módszer fő előnye, hogy az alkalmazó hibái nem dönthetik romba hatékonyságát, „ami a rosszul együttműködő betegek esetében különösen fontos lehet.”

Árak
– A fogamzásgátló tablettákból egyhavi adag 1360-1950 Ft közötti összegbe kerül. Általában jellemző, hogy a hazai gyártású, azonos alapanyagból készülő tabletta néhány száz forinttal olcsóbb.
– A hormontartalmú spirál 32 970 forintba kerül, s három évig marad hatásos. Így az egy hónapra eső összeg körülbelül 916 forint.
– A három hónapig hatásos egyszeri hormoninjekció egy ampullája 1000 forintba kerül, így az egy hónapra eső összeg nagyjából 333 forint.

Olvasnivaló
Ethel Sloane: A nő biológiája. Gondolat, 1987
A nő testének működéséről máig a legalaposabb, legrészletesebb könyv, mely megjelenése után csaknem húsz évvel sem veszített aktualitásából. Részletes fejezet szól a fogamzásgátlásról.
Exit mobile version