Mielőtt megszületett volna a fiam, nem sok dologban voltam biztos a gyerekneveléssel kapcsolatban, de egyet egészen határozottan tudtam: nem fogom bölcsődébe adni. Ez az elhatározásom egyéves kora körül már korántsem volt ennyire megdönthetetlen. Végül hosszú tépelődés után az időhúzás taktikáját választottam. Mivel Balázs szeptemberi gyerek, úgy döntöttem, májusban beíratom azzal, hogy szeptemberig akár még meg is gondolhatom magam. A bölcsi mellett nyomós érvek szóltak: egyre nagyobb szükségét éreztem a szabadságnak, egyre több nagyszülői segítséget kellett volna igénybe vennem a munkám megszervezéséhez, és Balázsra is ráfért volna egy kis közösségi szellem mivel egyébként messze elkerülte a vele egykorúak társaságát. Az ellenérvek táborába mindössze egyetlen, de annál jelentősebb érzés került: hogyan leszünk képesek elszakadni egymástól?
Nem mondhatom, hogy szeptemberig teljesen legyőztem a szorongásaimat, de mivel egész nyáron bejárhattunk a bölcsőde udvarára játszani, valamelyest oldódtam, hiszen saját szememmel láttam, hogy nem csupán a sokak által emlegetett gyerekmegőrzésről van szó. Eleve tetszett a lehetőség, hogy a szülő vagy más felnőtt kísérő hetente-kéthetente eljátszogathat a gyerekkel a hatalmas, védett udvaron, miközben persze megfigyelheti a gondozónőket, akár beszélgetésbe is elegyedhet velük. A fiamat is remekül lekötötték a vadonatúj játékok, bár a gyerekek társaságától továbbra is távol tartotta magát.
Így érkezett el a beszoktatás időszaka, amelyet egy nagy szülői értekezlet előzött meg. Itt nem csak a praktikus tudnivalókat mondták el nekünk, hanem a vezetőnő személyesen is igyekezett megnyugtatni a kezüket tördelő szülőket. Az egyik leghasznosabb mondat, amit akkor hallottam, hogy a beszoktatás alatt ne csak a saját, esetleg síró gyerekünkre figyeljünk, hanem vegyük észre a régi bölcsődéseket is. Ők is sírdogálva kezdtek, de mára láthatóan jól érzik itt magukat. Ez a mondat tartotta bennem a lelket, amikor egy hét múlva Balázs zokogásával a fülemben kiléptem a foglalkoztató szobából. Mivel a meleg koraőszben idejük nagy részét a szabadban töltötték a kicsik, több alkalmam nyílt leskelődésre a hatalmas ablakokon keresztül. Ekkor vettem észre Norbit, aki a beszoktatás alatt megható ragaszkodásról tett tanúbizonyságot: ahogy anyukája elhagyta az udvart, ő azonnal ahhoz az ajtóhoz szaladt, amin kilépett a mama, és könnyezve lefeküdt elé, mint egy gazdáját váró kiskutya. A gondozónő, akihez tartozott, egy darabig szép szóval próbálta felállásra biztatni, de amikor belátta, hogy hiába, elment, és egy takaróval tért vissza, amit nagy nehezen Norbi alá terített. Így telt Norbi első hete: minden reggel lefeküdt, de egyre kevesebb időt töltött az alátuszkolt takarón. Felcsillant az első reménysugár.
Nem kell elsietni
Mióta létezik a szülős beszoktatás több mint húsz éve , az ősszel kezdő kicsik a legtöbb bölcsiben már nyáron is bejárhatnak az udvarra szüleikkel. Azt tapasztaltuk, hogy azok a gyerekek, akik megismerték a közösséget, könnyebben megbarátkoznak az épülettel is. Az őszi beszoktatási idő általában két hét, de ez több is lehet attól függően, hogyan viseli a gyerek ezt az időszakot meséli Kaló Erzsébet, Böbe néni, Balázs gondozónője, aki több mint harminc éve tölti mindennapjait kicsik között. Véleményem szerint két, két és fél évesen a gyerekek már igénylik a társaságot, korábban még nagyon erős az anyához való kötődés. Sokan attól tartanak, hogy az ekkortájt jelentkező szeparációs szorongás plusz terhet jelenthet egy éppen bölcsődét kezdő gyereknek, de ezt így általánosságban nem lehet elmondani. A beszokás kifejezetten a személyiségen múlik. Inkább az a tanácsom, hogy ha lehet, az első két évet töltsék együtt, olyan biztonságos alapot teremtve így a csemetének, amire már bátran építhetünk. Ezután is csak akkor működik az elválás, ha már nem szopik a kicsi. Volt olyan gyerekem, aki két és fél éves korában még mindig szopott, és amíg abba nem hagyta, nagyon nehéz volt itt az élete.
Böbe néni szerint a hivatalos egyhónapos beszoktatós időszak után még nem várható el, hogy egy gyerek önként és dalolva siessen a bölcsibe. Olyan gyerek is akad, aki még fél év múlva is elpityeredik, de ez inkább csak az anyának szól. Szokták azt is mondani, hogy a reggeli sírásnál komolyabb jelzés, ha délután sír, amikor megpillantja a szülőt.
Szülőszoktatás
Kétségbeejtő volt látni, hogy a többi gyerek már szépen, nyugodtan sétál a szobájába, amíg az én fiam még mindig iszonyú hisztik árán hajlandó csak bevonulni. Igaz, odabent már egy hangos szava sem volt, és azonnal elfoglalta magát valamivel, de a reggeleink három hónap után is szörnyen indultak. Holott Balázs, csoporttársaival ellentétben, csupán ebédig maradt. Böbe nénivel is csak nagy sokára barátkozott meg.
Néhány nap után ráérzünk, milyen típusú a gyerek, mire van szüksége. Van, aki azonnal igényli a közeledést, és van, aki elutasítóbb. Ha túlzottan kezdeményező vagyok, még nagyobb lesz az ellenállás. Ugyanígy igaz, hogy nem minden síró gyerek szereti, ha ölbe vesszük, sokuknál ki kell várni, amíg magától megnyugszik. Ezért láthat néha a szülő olyasmit, hogy a gyerek a sarokban sír, és látszólag senki sem figyel rá. Ezért fontos a kezdés előtti családlátogatás is: ekkor igyekszünk kipuhatolni a szokásokat, a játékokat, a családban kialakult rendet. Ha már ismerjük a kicsiket, úgy próbáljuk alakítani a napirendet, hogy mindenki egyéni igényei szerint tudjon foglalatoskodni, és ez ne zavarja a csoport életét.
A másik alapvető kérdés Böbe néni szerint a szülőgondozónő közti kölcsönös bizalom. A gondozónőnek a gyereket feltétel nélkül kell elfogadnia, és ez a könnyebb része a dolognak. A szülő elfogadása azonban már nem mindig ilyen egyszerű, különösen abban a felfokozott lelkiállapotban, ami a gyerektől való elszakadáskor jellemzi többnyire az anyákat. A gyereknek is könnyebb, ha a szülő nem szorong amiatt, hogy jól döntött-e. A kicsik ugyanis megérzik a bizonytalanságot.
Olyannyira igaz ez, hogy nálunk is itt volt a kutya elásva. Én ugyanis két hónap után elhatároztam, hogy ha november 10-ig sem működik jobban a dolog, kiveszem Balázst a bölcsiből, és belátom, hogy még éretlen az elszakadásra. Ez olyan megnyugtató volt számomra, hogy Bazsó is érzékelhette a változást, és helyrerázódott. Persze még így is volt olyan anyuka, aki minden délután megosztotta az érintett mamával, milyen borzalmasan sírt a gyereke reggel, amikor ők jöttek, de ha rám került a sor, igyekeztem átsiklani az ilyen segítő szándék felett.
Igazat kellett adnom a gondozónőnek, aki szerint nehéz az olyan szülővel együttműködni, aki mindig elégedetlen, és csak rosszat hall tőle a gyerek. Persze nem kell ködösíteni, és mindent rózsaszínnek lefesteni, de nem praktikus például a bölcsivel fenyegetni a kicsit, a szörnyű tapasztalatokkal pedig a többi szülőt.
Elvárások helyett jogok
A bölcsődében nem támasztanak elvárásokat a gyerekekkel szemben sem az evés, sem a szobatisztaság, sem a beszéd tekintetében. A képzett gondozónők tisztában vannak azzal, hogy mindenki a saját ritmusában fejlődik, ezért soha senkit nem hasonlítanak a másikhoz. Minden apró lépésnek örülnek! Időről időre beszámolnak a gyerekek fejlődéséről egy üzenőfüzetben. A szülők jogai széles körűek: betekinthetnek a bölcsődei életbe, akár egy napot is végignézhetnek, minden információt megtudhatnak a gyerekükről. Bármilyen kérésük van, akár a vallásukhoz kapcsolódik, akár a gyerek egészségére vonatkozik, azt is joguk van előadni. Az intézménynek ezekben a kérdésekben is alkalmazkodnia kell a család igényeihez. A táplálékallergiás gyereknek például speciális étrendet alakítanak ki, és ha vallása miatt nem ehet például disznó- vagy marhahúst, a bölcsiben sem fog kapni. A kicsi behozhatja kedvenc játékait. A lényeg, hogy lehetőleg a bölcsődének, az ott dolgozóknak kell alkalmazkodniuk a gyerek igényeihez, és nem a saját akaratukat rákényszeríteni persze ésszerű határokon belül.
Hátrányok és előnyök
Balázsról lassan másfél év távlatában elmondható, hogy a nehezen beszokó gyerekek közé tartozott, aminek eleinte meglehetősen ijesztő jelei voltak. A kétéves kisfiú korához képest választékosan beszélt, mielőtt bölcsis lett, de néhány hét után csak szavakat volt hajlandó ismételgetni, ha feszült volt, földre vetette magát és ordított. Egy darabig tehát úgy nézett ki, hogy csak romlik a helyzet. Máig sem barátkozó típus, hangadónak sem lehet nevezni, inkább olyan játékokat keres, amit egyedül is játszhat. Ugyanakkor rengeteget tanult a bölcsődében az önálló evéstől az öltözködésig, a rendrakástól a rajzolásig, és ha meglátja Böbe nénit, ugrál örömében.
Ki járhat?
Mivel országszerte kevés a bölcsőde és nagy a túljelentkezés, elsősorban a körzetbe tartozó kicsiket veszik föl, bár szabad kapacitás esetén bárki bárhová viheti a gyerekét. Bizonyos megszorító intézkedéseket így is kellett hozniuk
egyes intézményeknek: ha például az anyuka gyesen van a kisebb testvérrel, előbb annak a családnak a jelentkezését kell elfogadni, ahol mindkét szülő dolgozik.
– Öt hónapos kortól óvodáskorig lehet bölcsődébe járni, de másfél-két évesen kezdenek a legtöbben.
– A bölcsődék tizenkét órán keresztül tartanak nyitva, de a kicsik érdeke, hogy nyolc óránál többet ne töltsenek a családtól távol.
– A bölcsődei gondozás elvileg hároméves korig vehető igénybe, de a gyerekek tovább is maradhatnak, ha a szülőkkel és a házi gyermekorvossal közösen úgy ítéli meg a bölcsődei vezetés, hogy jobbat tesz a fejlődésének, ha még egy évig késleltetik az óvodakezdést.
Szaktanácsadó: Hofmeister Gáborné bölcsődei részlegvezető, Budapest Zuglói Önkormányzat 9. sz. bölcsődéje
Anyák, gyerekek és a beszokás
Gyorsan ment
Détár Enikő kisfia, Zsigmond kétévesen, szeptemberben kezdte a bölcsődét, ami édesanyja szavai szerint egy igazi állami bölcsi bölcsi. Mivel Gigi, a nagylány a szemben lévő iskolában tanul, a szülőknek sok alkalmuk volt megfigyelni, hogyan játszanak a kicsik az udvaron, hogyan szólnak hozzájuk a gondozónők. Miután meggyőződtek arról, hogy az intézményben a legfontosabb elv a megértés és a szeretet, biztosak voltak abban, hogy megfelelő helyet találtak.
– Bár a bölcsi egyáltalán nem esik közel hozzánk, úgy láttuk, ezen a helyen jó kezekben lesz Zsebi. Ráadásul, mivel ő születése óta mozgalmas életet élt mellettünk, sokkal alkalmazkodóbb is, mint az átlag. Így történhetett, hogy míg első nap délig maradtunk, másnap már ott is aludt, harmadnap pedig már remekül elvolt nélkülem is. A beszoktatás valószínűleg azért is alakult ilyen szerencsésen, mert bennem sem érezhetett szorongást: megbíztam a gondozó nénikben, és azt is tudomásul vettem, hogy az elszakadás az élet rendje. Úgy tapasztaltam, hogy a sírós anyukák gyerekei is sírósabbak. Mindannyian szeretjük ezt a bölcsit, mert nagyon rugalmasak.
Lassan szokta meg
Juli másfél éves volt, amikor elkezdte a bölcsit. Előtte szinte folyton együtt voltunk, nem bíztam másra rendszeresen, tehát teljesen új volt számára az egész. Sokat segített, hogy az egyik gondozónő jó ismerősünk, aki már nyáron magához édesgette a kislányt. A beszoktatás az első napokban annyit tett, hogy egy-két órára együtt bementünk a csoportszobába, a gyerekek közé, én a földön ültem, és hagytuk mindannyian, hogy történjenek a dolgok: nem irányítgattuk Julit, csak figyeltük. A gondozónők engem figyeltek, hogyan bánok a kislánnyal és persze én is teszteltem őket. Julcsi természetesen az idő nagy részét a közelemben töltötte, egyszer-kétszer szopott is. Ettől megijedtek a gondozónők, azt hitték, hogy majd tőlük is követelni fogja a szoptatást, nagyon nehéz volt őket meggyőzni az ellenkezőjéről. Néhány nap múlva már kimentem a szobából fél órára, szóltam Julinak, hogy nemsokára visszajövök. Keresett, nyűgös volt, ezért nem tértünk át komolyabb fokozatra. Két hétbe is beletelt, mire el tudtam jönni néhány órára. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az első fél évben nem is kellett négy óránál többet töltenie a bölcsiben, ezért a délutáni ottalvásra már akkor került sor, amikor megszerette a gondozónőket és a gyerekeket is. Ebből nem is volt különösebb probléma. A szoptatást ezután sem hagytam abba amikor együtt voltunk, kapott, ha kért.
A betegségeken át kell esni
Akármilyen életkorban is kerül közösségbe egy gyerek, a jellemző betegségeken mindenképpen átesik, hiszen számára új baktériumokkal kerül kapcsolatba. Így a bölcsőde első éve alatt is számos kisebb-nagyobb problémával találkozhatunk. A beteg gyereknek természetesen otthon a helye, de egy kis nátha vagy köhögés esetén nem indokolt a betegállomány. Ha ugyanis túl hosszú időre választják el a közösségtől a kicsit, sosem fogja megszokni a szervezete az új közeget. Először mindig az orrfolyás jelentkezik. Legfontosabb teendő, hogy szívni kell a gyerek orrát, még ha úgy is tűnik, hogy ki tudja fújni. Bölcsődés korban ugyanis ez még biztosan nem elegendő. Ha a váladék hátrafolyik, megjelenik a köhögés, először csak lefekvéskor, aztán állandóan, és később középfülgyulladás is kialakulhat. Jellemző betegség még az enyhe hasmenés, de ez is néhány nap alatt lezajlik. Az efféle fertőzések ellen nem lehet védekezni, és ha a gyerek hajlamos rá, később az óvodában és az iskolában is áteshet ezen a tünetegyüttesen. Antibiotikumot csak akkor érdemes szedni, ha lázat és más megfogható problémát is diagnosztizálunk, egy kis nátha még nem indokolja a gyógyszerszedést. A C-vitamin, a kamillatea, a méz gyakran önmagában is elegendő. A multivitamin-készítmények szedését sem szabad túlzásba vinni, mert sok zsírban oldódó vitamin nem tud kellőképpen kiürülni a szervezetből. Aki hisz a homeopátiában, bátran fordulhat a képzett szakemberhez, aki tudja, hol van az a határ, amikor már a hagyományos orvoslás módszereit kell alkalmazni.
Szaktanácsadó: Dr. Fodor Mariann neonatológus gyermekgyógyász
Egy nap a bölcsiben
Lilivel, akinek fejlődéséről születésétől kezdve rendszeresen beszámoltunk magazinunkban, 2003. augusztusi számunkban találkozhattak utoljára. Akkor kétéves volt a kislány, most pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan érzi magát a bölcsiben, ahova tavaly ősszel kezdett járni.
1. Lili nyolcfős csoportba jár, ahol a legkisebb gyerek is legalább kétéves. Bármikor lehet érkezni, de általában kilenc és fél tíz között futnak be a legtöbben. Ekkor reggeli következik, majd délelőtt gyümölcs- és zöldségevés. Amíg mindenki elkészül, rajzol a kis csapat.
2. Fél tizenegytől délig játszhatnak a kicsik, szép időben az udvaron, esőben a csoportszobában. Belém bújt a kisődög! mondja Lili, és máris fésülködni kezd a pici tükör előtt, hajcsavarókat tesz a hajába.
3. Lili ezután az ujjbábokat veszi célba. Gondosan felhúzogatja őket, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: Fáj az ujjam, ezért tettem rá a bábot.
4. Ebéd előtt a mosdóba vonulnak a gyerekek, ahol pici WC-k, jól elérhető mosdók várják őket. Az egyik gondozónő segít a vetkőzésben, kézmosásban, a pelenkásokat pedig tisztába teszi.
5. Az ebéd helyben készül. Ezúttal a gyerekek egyik kedvence, répafőzelék és rántott hús kerül a kis tányérkákra. Szinte mindannyian kérnek második adagot is. Fél egyre végeznek is az evéssel.
6. Ebéd után behozzák a szobába a kicsi ágyakat, és a gyerekek is levetnek egy
réteg ruhát, kibújnak a cipőcskékből. Lili nem szeret egyedül elaludni, ezért Tarsoly Ferencné Juli néni, a szakgondozónő odaül hozzá, és fogja a kezét, amíg álomba merül. Háromig tart a pihenő.
7. Alvás után jut egy kis idő játékra, főzőcskére. Lili és Juli együtt tevékenykednek. Megkérdeztük, mit főznek, mire Juli öntudatosan rávágta: Tablettát!
8. Juli nénivel még egy kicsit visszatér kedvenceihez, az ujjbábokhoz. Lassan
-wur-
Gyerekszáj: Lili Hófehérkés képeskönyvet nézeget, lelkesen mutatja a fehér szakállú, csúcsos sipkás törpéket és mellettük az ébenfekete hajú szépséget: Nézd, itt vannak a kis télapók, itt meg az anyukájuk!
Fotó: Rátkai Éva, Haralambidou Anthula
Fényképeink az Oktatási Minisztérium bölcsődéjében készültek