Mire számíthatunk?

Kevés olyan szülészeti kérdés van, amelyben annyira határozottan különböző véleményekkel találkozhatunk, mint a gátvédelem és a gátmetszés. Nem célunk igazságot tenni. Orvosi tapasztalatok, tudományos eredmények állnak mindkét nézet mögött. A nők azonban mindenképpen szembesülnek ezzel a kérdéssel, legkésőbb akkor, amikor belépnek a szülőszobába.
Induljunk ki az Egészségügyi Világszervezet ajánlásából, amely szerint: „A gátmetszés általános alkalmazása nem indokolt. A gátvédelmet mint alternatív módszert kell alkalmazni.” Mindez azt jelenti, hogy ha az anya vagy a magzat érdeke nem teszi mégis szükségessé, akkor a gátmetszést el kell kerülni. Azt azonban a szakemberek is nagyon különbözőképpen fogalmazzák meg, ebben az esetben mi az anya és mi a magzat érdeke.

Mire számíthatunk?
Magyarországon a nők első szülésüknél szinte mindig átesnek ezen a beavatkozáson. Az összes szülést alapul véve nagyjából 80-90 százalékos arányban végeznek gátmetszést. (Az angol kórházakban 61, Hollandiában pusztán 8 százalékban alkalmaznak gátmetszést.)
A hazai orvosi gyakorlat alátámasztására rendszerint két indokot hoznak fel, ezeket az egyik szülészeti osztály vezetőjének tolmácsolásában osztjuk meg olvasóinkkal.
1. A magzat érdeke
A természetes folyamatok nem mindig tökéletesek, ezért van szükség erre a beavatkozásra. A kitolási szakban a magzat koponyáját a hüvelyfal és a kismedencei izomzat veszi körül. Ezek az izmok „tetőcserépszerűen” rétegződnek egymásra, úgy, mintha rugalmas gumisapka feszülne a magzat fejére. Egyáltalán nem mindegy, mennyi ideig tart ez az erős nyomás. Ha hosszú ideig, akkor a koponyán belül is nőni fog a koponyaűri nyomás, aminek következtében először a vénák záródnak el, majd vértolulás alakulhat ki. A koponyán belüli keringés lelassul, ami ronthatja a magzat agyának oxigénellátását. Minél hosszabb ideig áll fenn ez a probléma, annál több agysejt pusztul el. Súlyosabb esetben a kitolási szak elhúzódása vagy a koponyára nehezedő nyomás agyvérzést is okozhat. Első szülésnél ez a „gumisapka” még új, tehát igen szorít. Többedszer szülő nő esetében azonban ez a beavatkozás már nem feltétlenül szükséges. Koraszüléseknél különösen fontosnak tartják a sérülékenyebb magzat védelmét, ezért mindig végeznek gátmetszést, minél kisebb a magzat, annál nagyobbat.
2. A kismama érdeke
A tapasztalatok szerint a nő számára sem mindegy, hogy kismedencei tartószövetei mennyi ideig vannak túlnyújtva. Ez ugyanis a medencefenék tartószöveteinek elégtelenségét, húgycső-, hüvely- és végbélsüllyedést okozhat, későbbi vizelet- és székletvisszatartási zavarral. Ha a gát magától reped meg, a hazai szakmai álláspont szerint sok esetben nehezen elvarrható és nehezebben gyógyuló seb alakul ki. Ilyenkor gyakoribbak a sipolyok, a fertőzések is. A gátmetszés igen kis kockázattal járó beavatkozás abban az esetben, ha gyakorlott szakember végzi.

Gátmetszés női szemmel
Magyarországon szinte nincs olyan anya, akinek ne lett volna legalább egyszer gátmetszése. Közülük legtöbben a szülés „természetes” velejárójának tekintik, ahogy a hozzá tartozó kisebb-nagyobb fájdalmat is. A legtöbb nő számára a gátseb okozta kényelmetlenségnek sokkal kisebb a jelentősége ahhoz az örömhöz képest, amelyet gyereke születése okoz. Mások azonban úgy érzik, a gátmetszés és az utána következő varrás olyan beavatkozás, amely felesleges fájdalommal jár, ráadásul megkérdőjelezi szülési képességüket is.
Kriszta nagyon szeretett volna beavatkozások nélkül szülni. Amikor orvost és szülésznőt választott, az volt a fő szempont, hogy mindkettejüknek nagy gyakorlata legyen a gátvédelemben. Első kisfiát, aki 3150 grammal látta meg a napvilágot, patkó alakú szülősámlin szülte. A vajúdás alatt ugyan kapott oxitocint, mivel a burokrepedés után nem indultak meg maguktól a rendszeres és erős méhösszehúzódások, más beavatkozásra azonban nem volt szükség. A szülésznő a körülbelül húsz percig tartó kitolás közben mindig szólt, mikor ne nyomjon. Kis repedés keletkezett, amelyet pár öltéssel összevarrtak. A gyógyulás éppen két hetet vett igénybe, utána mintha elvágták volna a fájdalmat.
Második fiát ugyanezzel a szülésznővel és orvossal szülte, ugyancsak patkó alakú sámlin. A baba most egy kilóval nehezebb volt, ám ezúttal még repedés sem keletkezett, és semmilyen beavatkozásra sem volt szükség. Mindkét gyerek állapota kitűnő volt, és Krisztának sem előtte, sem utána nem volt semmilyen panasza. Szövetei, záróizmai a szülés utáni hetekben tökéletesen helyreálltak. Vajon ő lenne a ritka kivétel? Kriszta tájékozódott, mitől függ, hogy elkerülheti-e a gátmetszést (lásd esélylatolgató listánkat). Ő és segítői mindent megtettek a siker érdekében.

Mi fájt a legjobban?
Talán nem véletlen, hogy először pszichológusok kezdték vizsgálni ennek a beavatkozásnak a következményeit, s felvetették, hogy a gátmetszés megkeserítheti az újszülöttel való találkozás élményét, zavarokat okozhat a nő párkapcsolatában, mert a gát érzékenysége miatt tartózkodni kezd a szextől.
Sheila Kitzinger angol pszichológus hívta fel rá először a figyelmet, hogy sok nő számára ez a szülés egyik legmeghatározóbb fájdalomélménye. 1984-ben végzett vizsgálatának eredményeképpen azt állapította meg, hogy a nőknek több mint egynegyede találta a gátvarrást fájdalmasnak vagy nagyon fájdalmasnak, s ez az arány a szülés után egy héttel is megmaradt. Talán ennél is elgondolkodtatóbb adat, hogy egy hónappal gyerekük világrajövetele után az első szexuális együttlétkor hatvan százalékuk jelezte, hogy fájdalmai vannak. Hasonlóan érdekes eredmény, hogy azoknak a nőknek is kedvezőbbek voltak a fájdalommal kapcsolatos tapasztalataik, akiken nem végeztek gátmetszést, de gátjuk szülés közben magától megrepedt.
A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gátmetszés nélkül vezetett szüléseknél az esetek egy-három százalékában súlyos, a záróizmokat érintő gátrepedés is előfordulhat. A magyar szülészorvosok többsége éppen emiatt érvel a rutinszerűen elvégzett gátmetszés mellett, mert nullára akarják csökkenteni annak esélyét, hogy a gát a végbélnyílásig végigrepedjen. A gátmetszés azonban önmagában nem garancia arra, hogy a súlyos repedést megússza a kismama.

Katonás fegyelem helyett
– A gátmetszés sok esetben inkább következmény – fogalmaz Nyulas Jolán, a



Szent Imre Kórház szülésznője. – Egyáltalán nem mindegy, hogy az, aki a szülésnél jelen van, mennyire figyel oda a vajúdó asszonyra. Ha elfogadjuk, hogy az ember teste nem független a pszichéjétől, akkor beláthatjuk, hogy azok a nők, akiknek az igényei kielégülnek, sokkal jobb hangulatba kerülnek szülés közben, endorfinok szabadulnak fel, s ez mindenképpen támogatja a szülés folyamatát, a vajúdót magát, s többek között elősegíti a gátizomzat ellazulását is. Ha ténylegesen együttműködünk a vajúdó nővel, nem csak eljátsszuk azt, akkor igazi bizalom alakulhat ki. Tapasztalataim szerint a gátmetszésre csak ritkán van igazi indok, amikor ezt tényleg szükségessé teszi a magzat rossz állapota, vagy az, hogy az anyai szövetek nem elég tágulékonyak. Minden méhösszehúzódás után mérjük a baba szívhangját, a gátmetszés csak akkor mondható indokoltnak, ha a magzat szívhangja tartósan romlik. Ilyenkor valóban szükség van arra, hogy mielőbb megszülessen. A gát védelmét nem a szülőszobán kezdjük, hanem sokkal előbb. A 37. héttől illóolajos hüvelymasszázst és homeopátiás szereket szoktam javasolni, amelyek elősegítik a gát kitágulását. Nagyon fontos, hogy azok, akik a szülésnél jelen vannak, tényleg gátvédelemre törekedjenek, beleértve magát a kismamát is. Hiszen a gátvédelemben zajló szülés általában valamivel hosszabb ideig tart, mert a kitolási szakaszban arra biztatjuk a vajúdót, hogy most ne nyomjon, hanem sóhajtsa el a fájást, mert bőven elég az a nyomás, amit maga a méh végez. Közben tovább masszírozzuk a gáttájékot. A gátizomzat így lassan tágul, és ezzel elkerülhető a repedés. Ha úgy tűnik, hogy mégis be fog következni, akkor végzi el az orvos a gátmetszést.




Dr. Bardóczy Zsolt szülész-nőgyógyász is alátámasztja közvetlen kolléganőjének kedvező tapasztalatait. Ő is hangsúlyozza, hogy csak nyugodt, együttműködő légkörben lehet a gát védelmére törekedni.
– Ha érzem, hogy valaki fél, és ezt a félelmét fel tudom oldani, kézen tudom fogni, és ki tudom vezetni belőle, akkor számomra ez a legnagyszerűbb élmény – fogalmaz. – Ehhez az kell, hogy a várandósság alatt közösen készüljünk a szülésre. Ha ez megtörténik, akkor a vajúdó nem akar majd kimenekülni ebből a helyzetből, hanem képes lesz az ellazulásra és arra, hogy a kitolási szakban kiengedje a gyerekét. Véleményem szerint nem a gátmetszés áll szemben a gátvédelemmel, hanem a katonás szülésvezetés azzal a fajta szüléskövetéssel, amelynek vagy gátvédelem a vége, vagy egy kisebb, centrális gátmetszés. Ezt a fajta beavatkozást csak az utolsó pillanatban végezzük el, akkor, amikor már látszik, hogy a gát amúgy is megrepedne. Ilyenkor pici vágást ejtünk középen, ami később is sokkal kisebb fájdalmat és kényelmetlenséget okoz. Első szülések esetében körülbelül harminc százalékban sikerül elkerülnünk a gátmetszést. Másodszüléseknél viszont szinte soha nincs rá szükség. Azonban fontos tudni, hogy mindez feltételezi a kismamával való együttműködést. Hiba egy nőt szülés közben magára hagyni, rá kell szánni azt az időt, ami végül szép szülést eredményez. Úgy kell segíteni őt, támaszt nyújtani, hogy az számára is megkönnyebbülés legyen. Ha az orvos katonás fegyelemmel vezeti a szülést, akkor ez szinte törvényszerűen vezet el a gátmetszéshez, a gát sérülékenységét fokozza például, ha az orvos nyomásra biztat. Az expresszió, azaz a hasra gyakorolt nyomás sem a gát védelmét szolgáló beavatkozás. A tankönyv szerint vákuumos és faros szülésnél is kötelező gátmetszést végezni. Az én praxisomban azonban előfordult már, hogy a vákuum használata után a dolgok természetes mederben mentek tovább, és végül gátmetszésre sem volt szükség. Büszkén mondhatom, hogy született már nálam négykilós, medencevégűen elhelyezkedő gyerek is gátmetszés nélkül. Az oxitocin-infúzió is gyorsítja a szülés folyamatát, de önmagában ez sem lehet oka a gátmetszésnek. Csak akkor, ha rossz ritmusban adagoljuk a vajúdónak, és hatására a kismama kimerült és türelmetlen lesz. Az oxitocint egyébként is csupán végső esetben alkalmazzuk, ha a szülésznő által javasolt természetes szerek, masszázs, illóolaj, homeopátiás szerek nem használnak, és ha már kipróbáltunk mindenféle lehetséges testhelyzetet. De legtöbbször az is elegendő, ha csak ülünk a sarokban, és csendesen figyeljük a vajúdó nőt.

Esélylatolgató
Vajon elkerülhetem a gátmetszést? – ez a kérdés sok kismamát foglalkoztat. Ezek a szempontok segíthetnek a válaszadásban:
– csökkenti a sikeres gátvédelem esélyét
+ növeli a sikeres gátvédelem esélyét

– a szülés megindítása
– hanyatt fekvés a kitolási szakban
+ olyan szülészorvos, akinek nagy gyakorlata van a gátvédelemben
+ olyan szülésznő, akinek nagy gyakorlata van a gátvédelemben
– amikor a kitolási szakban arra szólítják fel a kismamát, hogy nyomjon
– oxitocin-infúzió a kitolási szakban
– ha az orvos alkarjával nyomást gyakorol a méhre kitoláskor
– ha a vajúdó szorong
+ guggoláshoz hasonlító testhelyzet kitoláskor
+ olyan testhelyzet, amit a vajúdó kitoláskor maga választ kényelmi szempontok alapján
+ ha a választott kórház szülészetén nagy százalékban gátvédelemmel szülnek a nők
+ jó ütemben haladó szülés
– a magzat világra segítése vákuummal vagy fogóval
+ jó magzati szívhangok
+ érett magzat
+ fejvégűen elhelyezkedő magzat
– előzetes gátmetszés heges nyoma (heges, rosszul táguló izomszövet)
+ második vagy többedik szülés

Idézetek A születés művészete című könyvből: „A végeredmény nem csak az,



hogy a gátunk át van vágva, hanem gyermekünk is születik, amiért hálásak vagyunk. A szülésnél az erőszak nem látszik fehéren-feketén. Úgy érezzük, nem panaszkodhatunk, úgy tűnik, mindenki a tőle telhető legtöbbet nyújtotta.”
„Ha a méhösszehúzódásokat nem gyorsította föl semmi, mint ahogy az az oxitocin alkalmazásakor történik, akkor a baba nem vágódik faltörő kosként a gátnak, és nem szakítja azt szét.”
„Az, hogy úgy érzi, guggolnia kell, semmi több, mint egy érzés, az eredmény pedig az, hogy elősegíti ezzel a medence és a gát kitágulását.”

Rist Lilla, W. Ungváry Renáta