Néhány évtizede az anyák még egyszerűen megoldották kisbabájuk táplálását: megfőztek egy sárgarépát vagy egy krumplit, villával jól összetörték, és abból kínálgatták a picit, nem foglalkoztak fehérje- és nitráttartalommal, nem mérték a felnőttek mércéjével az egészséges táplálkozás elveit.
A mai mamák sokkal nehezebb helyzetben vannak, holott a piacon zöldségek tömegéből válogathatnak, a szupermarketek polcai pedig roskadoznak az előre elkészített bébiételek alatt. A bőség zavarában csak kapkodjuk a fejünket, és sajnos gyakran röppennek fel hírek arról, hogy a babának szánt finomságokban egészségre ártalmas anyagok is lehetnek. A nagyi receptje már nem is tűnik olyan jónak, hiszen egyre kevésbé tudjuk, honnan is származik az a sárgarépa. Sokan azért döntenek a bébiételek mellett, mert úgy gondolják, hogy azok biztonságosabbak, mint az otthon elkészített ennivaló. Ráadásul a mai nők a gyereknevelés mellett gyakran dolgoznak, tanulnak is, emiatt pedig ott takarékoskodnak az idővel, ahol tudnak, többek között a főzésnél. Tény, hogy a bébiételek egyre szélesebb körben válnak a mindennapi étkezés részeivé.
Nézzük meg, mit rejtenek az üvegek!
Ami kívülről látszik
Már a bébiétel megnevezésért is meg kell harcolni, mert ezt a feliratot csak az a termék viselheti, amelynek tápanyag-összetétele megfelel a gyerekek különleges igényeinek. Ha az étel nem tartalmaz például a baba főétkezéséhez elegendő fehérjét, akkor az elnevezése legfeljebb bébidesszert lehet.
Az üvegek címkéje sok mindenről árulkodik. Azt, hogy mi kerülhet rá, az Európai Unió iránymutatásával összhangban lévő hazai rendeletek szabályozzák. A címkén szerepel a tápanyag-összetétel (a felhasznált alapanyagok mennyiségétől függő sorrendben), a szavatossági idő, ezenkívül megtudhatjuk azt is, hogy a gyártó hány hónapos kortól ajánlja az adott készítményt. A címkén szereplő életkor félreértésekre ad okot. Semmiképpen nem azt jelenti, hogy az adott korú babának már ilyen ételeket kellene fogyasztania, hanem azt: a gyártó szerint a baba ebben a korban már fogyaszthatja az adott üvegben lévő ételt; kicsi a veszély, hogy károsítaná az egészségét. Ám jó tudni, hogy a feltüntetett alsó korhatár sok esetben nem egyezik a gyermekgyógyász szakmai kollégium ajánlásával. A gyerekek táplálását szabályozó előírások ezt a területet viszonylag rugalmasan kezelik, mert egyrészt szakmai körökben sincs teljes egyetértés a kérdésben, másrészt a gyerekek táplálkozási igényei is nagyon különbözőek lehetnek.
A négy hónapos kortól ajánlott, teljes tejet tartalmazó zöldségpüré például valószínűleg kevésbé okoz problémát egy olyan kisgyereknek, aki már születésétől fogva tehéntejalapú tápszert kap. Az anyatejes babák esetében viszont nagyon korai ez az időpont az állati eredetű tej bevezetéséhez. Szoptatott babának ha elmúlt hat hónapos, akkor is a kezdő, tejmentes püréből vásároljunk. Ha kérdésünk merül fel, nem árt a védőnő vagy a gyermekorvos személyre szabott tanácsát kérni.
Ami belül van
A bébiételek alapanyagait jóval szigorúbban ellenőrzik, mint más élelmiszerekét, ezért elvileg nem fordulhat elő, hogy a kicsiknek szánt ételben oda nem illő összetevők is legyenek. Az ár és a minőség szoros kapcsolata azonban sajnos itt is nagyon sokat elárul egyes termékekről: a feltűnően olcsó bébiételek valószínűleg kevésbé jó alapanyagokból készültek, mint drágább társaik.
A bio minősítéssel ellátott bébiételek különleges feltételeknek is megfelelnek. A felhasznált alapanyagokat nem csak a feldolgozás előtt vizsgálják. Minden egyes alkotórészt, amely a címke szerint biológiai gazdálkodásból származik, teljes életciklusában ellenőriznek. Már az elvetett mag is olyan földbe hull, amelyet évek óta nem kezeltek vegyszerekkel, és a növényt fejlődése során is szigorú szabályok védik a gazdák csak olyan eljárásokat használhatnak a kártevőkkel és betegségekkel szemben, amelyek megfelelnek az előírásoknak. Ugyanígy szabályozzák az állattenyésztést vagy a tejtermelést is.
Tényleg bio?
Magyarországon az előírások betartását a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi. Az ökológiai gazdálkodás hatályos jogszabályainak megfelelő ellenőrzési rendszer garantálja a fogyasztóknak, hogy az ökológiai termesztésből felirattal ellátott termékek valóban megfelelnek a kívánt feltételeknek.
A gazdákat, akiknek a termelésről naplót is kell vezetniük, évente legalább egyszer ellenőrzik.
A reklám helye
A szülők a gyermek táplálásával kapcsolatos információikat főként a bébiételek gyártóitól szerzik. A különböző reklámcsomagok, szórólapok, plakátok és filmek szinte a pici születésétől fogva körülvesznek bennünket, sőt ezeket láthatjuk a védőnőnél, a gyermekorvosnál is.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megalkotta az Anyatejet Helyettesítő Anyagok Marketingjének Nemzetközi Kódexét, mely szerint a nagyközönség előtt nem reklámozható olyan termék, amely a szoptatás vagy az anyatejes táplálás helyettesítésére szolgál. A gyártók csak az egészségügyi dolgozókat informálhatják a termékeikről. A rendelet nem véletlenül jött létre: világszerte tapasztalható, hogy az édesanyák a reklámok hatására vesztik el a szoptatás és az anyatej tökéletességébe vetett bizalmukat, és cserélik fel a mellet a cumisüvegre, vagy kezdik el túlságosan hamar a hozzátáplálást.
Rákkeltő?
Németországi vizsgálatokból kiderült, hogy a bébiételek csomagolása is tartalmazhat egészségre káros anyagokat. Tizennyolcféle ellenőrzött bébiételből tizenhárom tartalmazott egy 2-etilhexansav nevű anyagot, amely az üvegek műanyag kupakjának tömítéséből származott. A vegyületet az uniós élelmiszerbiztonsági szabályok alapján nem tekintik veszélyes anyagnak, bár van olyan laboratórium, amely rákkeltőnek tartja.
A további vizsgálat során háromfajta bébiételben találtak semicarbazidot, amely rákkeltőnek bizonyult az állatkísérletekben.
A német Különleges Célú Élelmiszerek Termelőinek Szövetsége és a magyar Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség egyaránt az emberi egészségre ártalmatlannak tartja a semicarbazidot.
A gyártók ennek ellenére elővigyázatosságból új csomagolást használnak termékeiknél.
Amíg a baba csak próbálgatja az új ízeket, nem érdemes üveges ételt venni számára. A picinek ilyenkor elég naponta egy-két kanálnyi kóstoló, a felbontott üveg tartalma viszont néhány nap alatt megromlik. Ha mégis emellett döntünk, megfelelő fűszerezéssel zöldségkrémlevest, szószt készíthetünk a családnak a maradékból. Soha ne adjuk cumisüvegből a főzeléket, bízzunk a gyerekben annyira, hogy ha érett a bébiétel-fogyasztásra, akkor arra is elég érett, hogy megfelelő tempóban kiskanálból is megegye az ételt.
Jól jöhet viszont a bébiétel, ha kirándulunk, utazunk: ilyenkor megkönnyíti a család életét, főleg ha nincs lehetőségünk főzésre.