Kevesen gondolják végig, hogy amikor szülészorvost választanak, óhatatlanul azt a kórházi gyakorlatot is választják, ahol az illető orvos dolgozik. Tudjuk ugyan, hogy orvos és orvos között óriási lehet a különbség, végső soron azonban mindenütt az osztályvezető főorvos felelős az ellátás biztonságosságáért, ezért egyetlen orvos sem vonhatja ki magát az intézmény rendjéből. Kérdéses helyzetben nem a mi orvosunk dönt majd, hanem a felettese. Érdemes hát a könyvben alaposan áttanulmányozni, milyen válaszokat adtak az osztályvezető főorvosok a szülésvezetés helyi szokásaira vonatkozó kérdésekre.
Ezeket aztán nagyon tanulságos összevetni azoknak a nőknek a válaszaival, akik az adott intézményben szültek. Sokszor támadhat olyan érzésünk, mintha két különböző kórházról beszélnének. A főorvosok válaszainak többségéből például az derül ki, hogy nem gyakorlat a méhszáj ujjal való tágítása és a hasra gyakorolt nyomás, a szülő nők azonban rendszerint beszámolnak ezekről…
Minden szülésre készülő édesanyának különösen hasznos volna, ha végső döntésének meghozatala előtt áttanulmányozná a könyvben a WHO szülésre vonatkozó ajánlásait. Ezek az ajánlások ugyanis gondos, évekig tartó kutatómunka eredményeképp születtek, valamennyit véletlenszerű kontrollvizsgálattal támasztották alá. A könyv alapján azt is megállapíthatjuk, hogy ezekből hazánkban sajnos csak nagyon kevés teljesül. De azt is, hogy a kórházak gyakorlata egymástól olykor drámai módon eltér. Vannak szülészetek, ahol a mai napig kötelező a borotválás, a beöntés, és inni sem lehet, máshol mindezt megengedik, és olyan intézményeket is felfedezhetünk, ahol nemcsak vajúdni, hanem szülni is lehet vízben.
A könyv tartalmazza a betegek jogairól szóló törvényeket és a bababarát kórház tíz legfontosabb irányelvét is lehet, hogy az, ami most csak egy mondat a könyvben, később a kórházban mentőöv lesz. Kevésbé vagyunk kiszolgáltatva ugyanis, ha tisztában vagyunk a jogainkkal és azzal, hogy mi szolgálja leginkább újszülött babánk érdekeit.
A döntés előtt különösen érdemes átgondolni a következő szempontokat:
1. Mekkora az adott intézményben a császármetszések aránya mert ez az adat igen beszédes. Magas arányszáma arra utal, hogy a kórházi gyakorlat erősen beavatkozás-párti. (Kivéve, ha az intézmény patológiás betegellátásra szakosodott.) Érdemes figyelni, mert a császármetszések száma 11 és 39 százalék között ingadozik.
2. Rendelkezik-e a kórház Bababarát címmel mert ennek a címnek a birtokosai olyan intézmények lehetnek, amelyek maximálisan tekintettel vannak az újszülöttek igényeire, és figyelembe veszik a legfontosabb szoptatási irányelveket.
3. Lehetőség van-e arra, hogy az édesanya babájával együtt rooming-in szobában feküdjön mert a baba és a mama közös elhelyezése a sikeres szoptatás egyik alapfeltétele, és rendkívül lényeges a pszichés kötődés kialakulása szempontjából is.
4. A kórház mekkora teret ad vajúdás, szülés közben az anya igényeinek kielégítésére mert ettől függ biztonságérzetünk, jó közérzetünk. Érdemes figyelni arra, hogy lehet-e enni, inni szülés közben, az anya használhatja-e saját ruháját, megválaszthatja-e testhelyzetét a vajúdás, illetve a szülés alatt.
5. Mekkora a gátmetszések aránya mert a gátmetszés nagyban befolyásolja szülés utáni közérzetünket, és mert magas száma poroszos, irányított szülésvezetési gyakorlatra utal.