Világszelidítõ játék

Sződy Judit | 2005. Augusztus 01.
Ha a gyerek szabadon játszhat, játéka tükrözi a problémáit, félelmeit, vágyait.




Kata éjszakánként sírva riad fel, a mamája sem tudja igazán megnyugtatni. Levi kibírhatatlanul verekedős lett az utóbbi hónapokban, Viki viszont nem szólal meg idegenek előtt, pedig már egy éve oviba jár. A szülők értetlenül állnak a dolog előtt. Talán szégyellik is, hogy a gyerekük „nincs rendben”, de nem találnak megoldást. A gyerekből legalábbis egy szót sem tudnak kihúzni arról, mi lehet a baj. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ő még nem tudja megfogalmazni saját szorongásának okát, nem is tud betekinteni az érzelmeibe. Erre a képességre még sok évet kell várnia. Sőt még azt is mondhatnánk: mi, felnőttek sem mindig vagyunk képesek önmagunk lelki történéseit kívülről látni, értelmezni, megérteni. Egy a szerencsénk: a gyerek önkéntelenül is üzeneteket küld, a saját nyelvén. Van esélyünk megfejteni.

A játék néha gyógyít
A gyerek játékában megelevenedhetnek azok az élmények, amelyekről nem tud vagy nem akar beszélni. Játékában megjelenik, hogy milyen a viszonya a számára fontos emberekhez, vagyis a családjához, kortársaihoz, illetve hogy ezek az emberek hogyan bánnak egymással.
Hogy miért éppen a játék nyelvén fejezi ki magát? A játék biztonságos, megszelídíti a világot. Kiszámítható, mivel ő irányítja: játék közben kiélheti indulatait, megjelenítheti a félelmetes élményeket is. A játék gyógyító ereje abban rejlik, hogy a gyereknél nem válik el egymástól indulat és akarat, érzelem és értelem, játék és valóság. Amikor eljátszik egy történetet, újra átéli, de most már védett körülmények között, hiszen ő maga a helyzet ura.

Visszajátszás
A gyerek és a játékszerek megtalálják egymást. Ma már szinte minden családban töménytelen plüssállat, baba, műanyag figura gyűlik össze az évek során, de – ha kell – az apróság kezében a fadarab is puskává válik, a kisautók is tudnak beszélni, vagy akár tömeges közlekedési balesetet „játszani”. Az ilyen egy- vagy több szereplős játékok során – ha leskelődnénk – észrevennénk, hogy néha szinte szó szerint újrajátszik bizonyos „élesben átélt” jeleneteket. Talán még a saját szófordulatainkra is ráismerünk, amikor a báránymama szidja a barikáját, hogy miért nem eszi meg végre az ebédet.
A gyerek persze nem játszik el mindent lépésről lépésre: csak a fontos elemeket emeli ki, bizonyos dolgokra csak utal, vagy éppen szimbólumokkal helyettesíti be a szereplőket, eseményeket. Máskor fordítva történnek a dolgok: a sokszor kicsúfolt vagy megbántott kicsi az eljátszott történetben csúfolódik, gorombáskodik vagy éppen legyőzi a többi szereplőt. Itt már nem is pusztán az esemény felelevenítésről, de valódi gyógyító folyamatról is szó van.

A pszichológusnál
A pszichológusok már a múlt század közepén alkalmazták a szabad és az irányított játékot arra, hogy könnyebben feltárják a gyerek és felnőtt betegek lelki folyamatait. Mára a játékdiagnosztika (vagyis a betegség jellegének és okainak feltárása) és a játékterápia (gyógyítás) elismert része a gyakorlati pszichológiának. A játék – mint írtuk – meg tudja jeleníteni a lelki „tartalmakat”. Ám az önfeledt játék többnyire megszakad, vagy más útra terelődik, ha



megjelenik a szülő, vagy más, a gyerek életében fontos szereplő. Ahhoz, hogy a gyerek oldottan tudjon játszani, a pszichológusnak különleges kapcsolatot kell kialakítania vele. A gyereknek éreznie kell, hogy itt nem kell jónak lennie, és nem valamiféle teljesítményt várnak el tőle. Ez sokszor nem is könnyű, főleg ha „problémás” gyerekről van szó, aki már több rendelőben megfordult. A terapeuta éppen a játék nyelvén tudja megszólítani – a kicsiket labdázással, gurigázással oldja fel, a nagyobbakat egy kedves bábbal a kezén fogadja. Ahogy a báb megmozdul, megszólal, megtörténik a csoda: a gyerek máris egy mesébe kerül. Nem a nénivel kell beszélgetnie, hanem egy bájos kiskacsával, aki ráadásul azt javasolja neki, hogy nyugodtan nézzen körül, bármihez hozzányúlhat, de ha akar, akár haza is mehet. Vajon ki ne szeretne összebarátkozni egy ilyen helyes kacsával? Még a kezdetben szorongó vagy zárkózott gyerekek is szívesen mennek vissza a következő találkozásra.

Különleges játékszerek
Ahhoz, hogy a szakember a lehető legtöbbet megtudja a gyerekről, olyan játékokat kell felkínálni, amelyek előhívják a kicsi problémáit, érzelmeket, indulatokat keltenek benne. A pszichológiai rendelőkben szándékosan erre a célra kifejlesztett játékkészletek találhatók. Ilyen a Polcz Alaine által kifejlesztett Világjáték és az Életjáték (képünkön). Nem véletlen, hogy a figurák majdhogynem arctalanok. Ha érzelmek jelennének meg rajtuk (mosolygós vagy éppen szomorú arckifejezés), ettől a kicsi nehezen tudna elvonatkoztatni, és nem tudná a saját szándéka szerinti érzelmekkel felruházni a babákat. Mivel a gyerek meghatározó közege – és sokszor a probléma forrása – a család, szükség van a családtagokat jelképező figurákra: apa-, anya-, csecsemő-, gyerek-, nagyanya-, nagyapabábra vagy -babára. A kicsi gyakran szimbólumokban gondolkodik, szívesen használ olyan figurákat, amelyek áttételesen jelenítik meg vagy sűrítik magukba mindazt, amit közölni akar. Az óriás jelképezheti az apát, aki megszidta, a tündér az anyát, aki mindig megvédi. A kutya megjelenítheti a vadságot, de a hűséget vagy az őszinteséget, a biztonságot is. Ahhoz, hogy a pszichológus értelmezni tudja az eljátszott jelenetet, ismernie kell a családi hátteret, vagyis a szülőkkel is beszélgetnie kell. Ez nem jelenti azt, hogy kibeszéli a gyereket a szülők előtt. A titkok elárulása ugyanis a terapeuta és a gyerek közötti bizalom elvesztésével járna. Ezzel csökkenne az esély a gyógyulásra.

Műhelytitkok
A pszichológus
A pszichológus egy-egy ilyen terápiás ülésen látszólag nem csinál mást, “csak játszik” a gyerekkel, vagy a háttérből figyel. Valójában sok tanulás és tapasztalat segíti abban, hogy megfelelő időben és módon avatkozzon bele a játékba, vonjon le következtetéseket a látottakból, hallottakból, utólag följegyezze, elemezze, és ennek eredményeként segítsen megszabadulni a gyereknek félelmeitől, szorongásától vagy parttalan indulataitól. Nagyon fontos, hogy a pszichológus jól együtt tudjon működni a család tagjaival, de megtartsa a kellő távolságot is velük, hogy rálásson a problémára. Éppen ezért nem hatékony, ha családtag, vagy közeli barát a gyerek pszichológusa. A legtöbb szakember nem is vállal ilyen esetet.
A szülő
Segítheti a gyereket, ha otthon is lehetővé teszi a szabad játékot, nem próbálja irányítani, befolyásolni a csemetét, nem bombázza elvárásaival, nem szól bele, amíg nem muszáj (vagyis amíg nem fajul a gyerekre magára vagy a környezetre veszélyessé a játék).
Nem célszerű a szülőnek pszichológust játszania, vagyis:
– nem kell speciális játékokat (pl. az Életjáték figuráit) beszereznie;
– nem jó messzemenő következtetéseket levonnia a gyerek játékából, és terápiás beavatkozást eszközölni, még akkor sem, ha több szakkönyvön átrágta magát;
– inkább hozzá se fogjon, vagy hagyja abba, ha a gyerekkel való közös játék során feszült, vagy nem érzi jól magát!

Hol találunk szalembert?
A körzeti nevelési tanácsadóban ingyenes a pszichoterápiás szolgáltatás. Érdemes érdeklődni, hogy foglalkoznak-e ilyen korú gyerekekkel, illetve van-e kapacitásuk. Mivel nyáron nincs rendelés, már tavasz vége felé sem szoktak belefogni terápiás munkába, ilyenkor egy-egy konzultációra (a szülővel való beszélgetésre) szűkül a nevelési tanácsadó szolgáltatása. A magánrendelők egész évben működnek, a szünet a terapeuta szabadságának idejére korlátozódik. A rendelésen 3000 – 4000 forintos óradíjra lehet számítani. A problémától függően lehet, hogy csak néhány találkozásra van szükség, de az is lehet, hogy hónapokig eltart a terápiás folyamat.
Exit mobile version