Szoptatás

nlc | 2005. Október 01.
Senkinek sem jutna eszébe, hogy akár magát, akár gyerekét puszta számokkal jellemezze: életkor, testsúly, derékbõség, mellbõség, magasság – mindez semmit sem árul el arról, kivel is állunk szemben valójában. Újszülöttek, csecsemõk esetében mégis eluralkodnak a számok. Vajon miért?




A bajok biztosan ott kezdődnek, hogy mi, nők nagyon meg akarunk felelni az elvárásoknak. Tudni akarjuk, mi a feladat, mi a határidő, és igyekszünk hajszálpontosan véghezvinni a megbízatást. Különösen így van ez akkor, ha kisbabánk születik. Még véletlenül sem szeretnénk hibázni, melléfogni, és tény, hogy számoknál konkrétabb, kézzelfoghatóbb kapaszkodót keresve sem találhatnánk. A gond csupán annyi mindezzel, hogy a puszta számok csúnyán tévútra vezethetik az édesanyát, a gyerekorvost és a védőnőt, különösen akkor, ha tényleg csak ezeket tartják fontosnak a helyzet megítélésében. Összeállítottam egy rövid kis válogatást azokból a számokból, számokra vonatkozó kérdésekből, amelyek mindennapi szoptatási tanácsadói gyakorlatom alapján a leggyakoribb és legsúlyosabb zavarkeltők közé tartoznak.

1. A gyereknek testsúlykilogrammonként 150 gramm táplálékot kell fogyasztania
Tápszerrel etetett csecsemőknél, ahol pontosan kiszámítható a termék összetétele, talán működik ez a módszer, bár a gyerek egyéni adottságaira, alapanyagcseréjére, emésztésének gyorsaságára nincs tekintettel. Anyatejjel táplált babáknál ez a képlet alkalmatlan a megfelelő táplálékmennyiség kiszámítására. Ráadásul születés után valamennyi csecsemőnél csak fokozatosan nő a táplálékigény. Csak azért, mert egy újszülött például négy és fél kilós, nem kell már az első héten 675 grammot fogyasztania naponta. Sőt olyan baba is akad, aki sohasem eszik ennyit, mégis remekül gyarapodik. Hogy miért? Nem vagyunk egyformák! Sosem szabad az átlagos csecsemőre vonatkozó átlagfogyasztást minden babára alkalmazni. Nem vagyunk átlagosak!
2. Egy szoptatásra legfeljebb tíz-húsz percet szabad fordítani.
A szoptatásra ezzel szemben annyi időt kell fordítani, amennyire a csecsemőnek szüksége van ahhoz, hogy jóllakjék. Ez újszülött esetében akár egy óra is lehet, négy hónaposnál pedig két perc. Indoklásként a mellbimbó felázásától óvják a mamát, ettől azonban nem kell tartani. A sérülés nem az „ázás”, hanem leggyakrabban a rossz szopási, szoptatási technika, a rosszul megválasztott testhelyzet miatt alakul ki.
3. Két szoptatás között legalább két, de inkább három órát kell várni, nehogy keveredjen a gyerek gyomrában az emésztett és az emésztetlen tej.
Ez ugyancsak tévútra visz. Kétségtelen, hogy a három misztikus szám, és királylányból, sárkányból, próbatételből is ennyi szokott lenne, a szoptatás azonban más műfaj, a hármas szám egyáltalán nem tölt be kulcsszerepet. Az anyatej nagyon gyorsan és könnyen emésztődik, ami feleslegesen került be, azt a baba kibukja. Ha csak keveset szopott, talán már háromnegyed óra múlva újra enni kér, de az is lehet, hogy csak azért szeretne újra szopni, mert az olyan jó érzés, egy kis „cumizásra” vágyik, vagy csöndesen elszenderül. Egyébként ha mégis keveredne, ennek semmilyen káros hatása nincs a babára. A gyomorban keveredni szoktak az ételek.
4. Naponta hatszor (ötször) szoptassunk!
Vannak babák, akiknek hatszor is elég, másoknak a tizenkét szoptatás is kevés. Annyiszor érdemes szoptatni, ahányszor a baba igényli. Az igényei pedig korától, fejlettségétől függően változnak.
5. Mennyit tud fejni szoptatás után?
Sokszor szegezik neki ezt a kérdést az anyának, mert úgy gondolják, ebből látszik igazán, van-e elég teje. Ezzel szemben ebből csak az derül ki, hogy tud-e hatékonyan fejni, és van-e feleslegben termelődő teje. Az alkalmi fejéstől nem várhatjuk, hogy hatalmas mennyiségeket sikerüljön produkálni.
6. Mennyit szopott a baba?
A leggyakoribb és leggonoszabb csapda! Abból indul ki, aki ez iránt érdeklődik, hogy létezik olyan ideális mennyiség, amelyet egy tisztességes csecsemőnek el kellene fogyasztania. Minél nagyobb ez a szám, annál nagyobb az elégedettség. Ezzel szemben vannak olyan babák, akik egy liter feletti mennyiséget fogyasztanak naponta, mégis alig érik el az elvárt hízási mennyiséget (de nem azért, mert rossz a tej!), míg előfordul, hogy egy csecsemő átmenetileg meglepően keveset eszik, mégis egészen jól gyarapodik. A másik gond, hogy annál a babánál, aki nem szopik mindennap ugyanannyiszor és ugyanannyit, valójában semmit sem mond, hogy a tizedik mellre tevésnél 20 vagy 60 grammot evett-e. Amikor a baba estefelé gyakran szopik, de alkalmanként rövidebb ideig, nő a tej zsírtartalma, és ha például két órán belül mindig ugyanarra a mellre tesszük vissza, biztosak lehetünk abban, hogy alaposan kiüríti, és éhes sem marad. Sajnos gyakran az ellenkezője történik. Ahelyett, hogy a kritikus időszakban gyakran mellre kerülne a baba, lemérik, mennyit szopott, majd tápszerrel kiegészítik, mondjuk 150 grammra. Ez a gyors és hatásos elválasztás egyik legbiztosabb módszere.
7. Próbaszopás
Előfordul, hogy a baba nem gyarapodik úgy, ahogy elvárható lenne. Ennek ezerféle oka lehet, az a kérdéssor például, amelyet ilyen esetben meg szoktunk beszélni az édesanyákkal, körülbelül hatvan különféle kérdésből áll. A próbaszopás mindössze egy fehér foltot derít fel: az adott időpontban mennyit eszik a baba. Berendelik az anyát a rendelőbe, leültetik, a gyereket szopás előtt, szopás után megmérik, majd ebből az egész napi, heti tejtermelésre és fogyasztásra vonatkozó következtetést vonnak le. Sajnos sok édesanya „nem működik” ebben a stresszes, vizsgáztatáshoz hasonlító helyzetben: annyira izgulnak, annyira félnek attól, hogy a mérleg keveset mutathat, hogy a tejleadó reflex nem is működik, és ezért jóval kevesebb tej jut a babába a szokásosnál. A próbaszopás persze nem ad információt arról sem, milyen összetételű tejet szopott a baba: délután és estefelé nő a zsírtartalom, csökken a mennyiség. Ez talán lényegtelen volna?
8. Trófeagyűjtés
Sajnos az anyukák is hajlamosak arra, hogy számokkal próbálják felülmúlni egymást. Annak, aki nem szoptatott, vagy csak rövidebb ideig, mint ahogy tervezte, nagyon rossz érzés az amúgy teljesen felesleges versengést hallgatnia: én két évig szoptattam, én háromig, én ötig. Az én gyerekem kétszázötven grammot is szopik egy alkalommal! Hat hónapig csak anyatejet kapott! Az enyém nyolcig! Az enyém pedig még tizennégy hónaposan is csak anyatejet volt hajlandó elfogadni!!!
Aki szívesen és boldogan szoptatott, az tudja, hogy ennek a csodálatos érzésnek vajmi kevés köze van bármiféle számhoz, mert ezek egyre messzebb sodornak a lényegtől. Arról pedig egyetlen percre sem szabad elfeledkeznünk!

Számok, amelyek mégis számítanak (de kivételek persze itt is akadnak)
Az első hónapban, vagy amíg kialakul a kereslet-kínálat egyensúly: jó, ha a negyedik nap után nem folytatódik a súlyesés. Megnyugtató, ha a babának naponta három-négy kakis és öt-hat pisis pelenkája van, szopásonként körülbelül tizenöt-húsz percet aktív szopással tölt, tehát nem csak cumizgat. Nagyon gyakori szoptatásnál nem kell, nem is lehet erre törekedni. Heti gyarapodása érje el a 12-14 dekát.
A születési súly megduplázásától kezdve: szoptatott babáknál jelentősen lassulhat a gyarapodás. Három-négy hónapos kor után már előfordul, hogy nem gyarapodik minden héten, de a havi összesítésnél kiderül, hogy nincs ok aggodalomra. Az átlagos csecsemő féléves koráig megduplázza születési súlyát. Ez kis súllyal születő koraszülöttekre nem vonatkozik, nekik akár négyszerezniük is kell.
A szoptatási időszak során végig: elegendő alkalommal mellre kerül-e a baba? Ez a szám egyénileg változhat, de ha a gyarapodás nem elég, először ezt kell végiggondolni.

W. Ungváry Renáta szoptatási szaktanácsadó
Exit mobile version