De hisz olyan csinos vagy! Csak most egy kicsit másképp! Kilók jönnek, aztán mennek.
Azt mondod?
Azt.
Szóval ez ilyen!
Igen, ez egy ilyen szerep.
A te gyerekeid mennyi idősek? kérdezi, én pedig mutatok róluk egy képet.
Ők életem fő művei.
Én is így érzem kap a szón , csinálhattam én eddig bármi jót, és még csinálhatok, de ennél jobbat nem tudok. Hacsak nem lesz még jó pár gyerekem. Pedig nem volt könnyű az első hat hét. Gergő sokat sírt, hasfájós volt, ordított, ahogy a torkán kifért, néha beleájultam a szoptatásba. Most már átalussza az éjszakát, s ez óriási könnyebbség számomra. Az egyedüli félelmem a gyerekvárással kapcsolatban az volt, hogy nem lehet majd aludni, holott én nagyon alvós vagyok. Mindent bírok, nem eszem, nem iszom, egész nap dolgozom, csak azt nem.
Más félelmeid is voltak?
Voltak. A terhességgel nem volt problémám, május végéig dolgoztam, ment minden a régi kerékvágásban. Csak attól tartottam, hogy na jó, most így van, de mi lesz azután. Hogyan birkózom meg azzal, amikor teljesen felborul az életem.
Édesanyád talán tudott segíteni.
Janival beszéltünk inkább erről, és én abban bíztam, hogy hihetetlenül jól működnek az ösztöneim. És így is lett! Abban a pillanatban, amikor megszületett Gergő és, idetették rám, ahogy ránéztem, azt éreztem, kész, beleszerettem, és ezzel mintha elfújták volna az összes efféle gondot. Egyértelmű lett, itt ő van, ő a legfontosabb, ezt így kell csinálni. Valahogy még a mozdulatok is ott lettek a kezemben. A szüléstől egyáltalán nem féltem, nekem olyan szép élmény volt! Köszönet az István Kórháznak és különösen orvosomnak, Bábinszky Ágotának. A szülőszobában sarokkád, bordásfal, labda, mindenféle volt, mi is elterveztük, hogy mi mindent csinálunk majd, de semmire sem volt időm, mert olyan gyorsan ment minden. Sokáig még a fájásokat sem éreztem határozott fájdalomnak.
Talán azért, mert lelkileg már készen voltál.
Az orvosom szerint azért, mert nem féltem. Ha nincs benned szorongás, akkor semmi sem fáj annyira.
Melyik volt a legszebb pillanat?
Amikor odatették a hasamra, és amikor Jani hozta vissza Az olyan csoda, hogy van egy férfi, akit szeretsz, és ott van a gyereketek a karjaiban. Mint amikor ajándékot kap az ember mondja, és valahogy másképp néz a szemembe.
Legutóbb arról beszéltünk, hogy nem szereted óvatosan élni az életet.
Nem voltam soha az az óvatos típus. Inkább hirtelen vagyok, ha már nem megy valami, akkor egyszerre otthagyok mindent.
Akkor még vártál egy szerelemre, amiben majd meg lehet állapodni.
Igen, és ez egyszer csak beköszöntött, teljesen váratlanul. Janival hét éve ismerjük egymást, mióta Szolnokhoz köt a szerződésem, de hosszú ideig csak kollégák voltunk.
Aztán jött az Őrült nők ketrece, amelyben mindketten játszottatok. Az a legenda járja, akkor történt köztetek valami. Mi tetszett meg benne?
Nem a sötétkék ruhája és a szőke parókája. Jani első pillantásra nagyon zárkózott volt, és olyasmit mutatott magából, ami engem egyáltalán nem érdekelt. Aztán beszélgetni kezdtünk, és gyanús lett, hogy ez a férfi nem is az, akinek mutatja magát. Foglalkoztatott, hogy akkor hát milyen. Egyre többet beszélgettünk, egyre több dolog kiderült, és útközben valahogy egymásba szerettünk.
És jó itt nektek Szolnokon?
Budapesten mindenki ideges és rohan, itt meg szép lassan megy minden, az emberek nyugodtan szólnak a másikhoz, a szomszéd néni kóstolót hoz a házban a palacsintából.
A kis Gergőnek van egy másik neve is. Jól tudom?
Igen Zoltán. Első névként nem akartam, de másodikként megkapta édesapám nevét. Nagyikám, aki már kilencvenöt éves, Zolikázza mondja, és egy kicsit most elhallgatunk.
A férjed is apa nélkül nőtt fel, ahogy te
Elég érzékeny pont ez mindkettőnk számára, és talán ez is összekapcsol bennünket. Mi tudjuk, milyen az, ha egy családból hiányzik a férfi, és mennyire fontos, hogy legyen. Jani hihetetlenül helyes és jó apa, mindene ez a gyerek Amikor várandós voltam, egyfolytában beszélt bele a hasamba. A gyerek odament mindig, ahol ő kopogott és beszélt hozzá.
Milyennek kell lennie egy apának?
Én ezt nem tudom, csak azt, hogy miért ő jó nekem. Talán mert biztonságban érzem magam mellette. Valahogy az is fontos, hogy nagy és erős. Ez is afféle ösztönös dolog lehet, azt sugározza, hogy itt van mellettem valaki, akiről tudom, hogy a gyerekért és értem mindent megtenne és megvéd.
Nagyon nehéz lehetett annak idején anyukádnak egyedül.
Én is most érzem, hogy ez milyen lehetett. Ha csak a gyakorlati részét nézzük, akkor is! De ezen túl mégiscsak úgy van az rendjén, ha van egy apa, egy anya és a gyerekek, az egy család!
A színésznőhöz hozzátesz valamit az anyaság?
Azóta nem játszottam, nem tudom. De biztosan! Olyan mélységét ismered meg a szeretetnek, amely addig ismeretlen volt számodra. Az, amit egy gyerek iránt érezhetünk, teljesen más minőség. A Gergő születése utáni első hónap engem is megváltoztatott. Most érzem, mit jelent, amikor valaki azt mondja, az életét tudná adni
Én sem menteném már magamat.
Más lettél az emberekkel is?
Mindig is nyitott voltam, illetve olyan nyitott zárkózott. Vannak dolgok, amiket nem fedek fel, de szívesen beszélgetek bárkivel, akár az utcán is, nem vagyok művésznős típus. Azóta, hogy Gergő van, apropó a gyerek a beszélgetésre. Lehetőséget kapsz és adsz, hogy kinyílj és kinyiss másokat.
Ez az élet naposabbik oldala?
Tökéletesen így van. Minden nyűgével, nehézségével és fáradtságával együtt. A szoptatással mi is megküzdöttünk, mindenki mindenfélét mondott. Például hogy ne hagyjam húsz percnél tovább szopni. Óriási üvöltés lett belőle, ettől aztán olyan kimerült lett, hogy evés helyett is aludt. Akkor már tudtam, ez így nincs rendjén. Elkezdtem befelé figyelni, arra, mi volna jó nekünk, és akkor minden elrendeződött.
Már megint az ösztönök segítettek
Én mindig is hittem ebben. Hogy ez jó.
Gergő ekkor riad fel. Határozott hangon adja a világ tudtára, hogy szopizni szeretne. Amikor csend lesz, még megmutatom a hordozókendő megkötésének fortélyait. Aztán elmegyek. És Gergő békésen szopizik tovább.
Fotó: Körmendi Imre
Névjegy: Huszárik Kata
Foglalkozása: színésznő
Férje: Boda János táncos-komikus
Édesapja: Huszárik Zoltán filmrendező
Édesanyja: Nagy Anna színésznő
Jelentősebb szerepei: Shakespeare: Szentivánéji álom Heléna, Oscar Wilde: Bunbury Cecily, Závada Pál: Szólj anyádnak, jöjjön ki Juli
Kisfia: Boda Gergely Zoltán, született: 2005. július 2.