Nagy Anna (40)
Foglalkozás: kommunikációs vezető
Végzettsége: bölcsész, újságíró, szakdiplomata
Gyereke: Márk (4 és fél)
Kedvenc elfoglaltsága: annyi könyv és film, amennyire csak idő jut
Négy és fél éves kisfiú édesanyja, kommunikációs vezetőként dolgozik, mindemellett pedig a gyereküket egyedül nevelőkért is tenni szeretne az általa létrehozott alapítványon keresztül. Ismerkedjünk meg az ő történetével!
Majdnem négy évig voltál otthon a fiaddal.
Tudatosan. Szerettem volna igazán részt venni az életében, sokat foglalkozni vele, ezáltal sikerült érzelmileg megalapozott, biztos hátteret teremteni neki, ami annál is inkább fontos, mert születése óta egyedül nevelem őt. Azért egy keveset dolgoztam is, szükség volt rá. Márk érkezése előtt tévés újságíró voltam, azt a munkát nem lehetett folytatni, így kommunikációs tréningeket tartottam, és tanítottam. Közben pedig tanultam is, szakdiplomácia szakot végeztem.
Hogyan álltál munkába?
Véletlenül, vagy inkább sorsszerűen. Az egyik barátnőm felhívott, hogy látott egy nekem való állást. Én köszöntem, nem kértem belőle, mert bár Márk már ovis volt, sokat betegeskedett, és én magam is későbbre terveztem a nagy visszatérést. De ő nem hagyta annyiban, és elküldte a hirdetést. A beadási határidő előtti éjjel eszembe jutott: ha nem is akarok állásba menni, legalább ki kéne próbálnom, mennyit érek a munkaerőpiacon ennyi év kihagyás után. Végül beadtam a pályázatomat, bár nem gondoltam komolyan a dolgot. Az interjú után egy órával már hívtak is, hogy én lehetek a Brit Nagykövetség kommunikációs vezetője.
És mit szóltak ahhoz, hogy kisgyereked van?
Magam említettem meg az interjún, mert rá sem kérdeztek. A kezdetektől tiszteletben tartják, hogy kisgyerekem van: rugalmas a munkaidőm, megértőek a kollégák. Ezt a második munkanapon már bizonyították is, mivel Márk aznap bárányhimlős lett. Amikor a főnököm megtudta, mi a helyzet, azonnal hazaküldött! Decemberben meg előfordult, hogy kénytelen voltam Márkot bevinni magammal, amikor már lábadozott, mert a nagyszülők a tőle kapott vírus miatt betegen feküdtek otthon.
Akkor sűrűre sikerült számodra a tavalyi év vége.
Igen, ráadásul a brit miniszterelnök látogatása éppen a karácsony előtti időszakra esett. A delegáció utolsó programja a Parlamentben volt, így a délelőttömet még ott töltöttem, de szerencsére Tony Blair jól időzített: fél egykor befejeződött a fogadás, én pedig kora délután már büszke anyukaként ültem az óvodában, és néztem a karácsonyi műsort.
A feladatokkal hogy birkózol meg?
Élvezem a munkámat. Kis csapatommal új, aktívabb kommunikációs irányvonalat alakítottuk ki, melyet széles körben üdvözöltek és el is ismertek. A legnehezebb feladat azonban úgy beosztani az időt, hogy mindenre jusson. Igyekszem, hogy a régi szép időkhöz hasonlóan tartalmasan töltsük el közös délutánjainkat Márkkal. Mivel későn fekvő a fiam, a több munkával járó napokon is tudunk még este játszani, beszélgetni.
Magadra mikor jut időd?
Ami kevés időm marad, igazság szerint azt sem magamra használom fel, ugyanis még a gyes alatt elhatároztam, hogy tenni szeretnék valamit azért a félmillió (!) emberért, akik ma Magyarországon hozzám hasonlóan egyedül nevelik a gyereküket. Sokan nem rendelkeznek elég információval, nincs támaszuk, nincs kihez fordulniuk, pedig tudom, hogy ez milyen sokat számítana. Két társammal létrehoztunk egy alapítványt, melynek célja épp a tájékoztatás és a tapasztalatátadás segítése. Jelenleg honlap beindítását is tervezzük.
Lengyel Zsófi karrier-tanácsadó