Már megint rosszul vagyok!

nlc | 2006. December 01.
Kavargó gyomorral, szinte mindentõl undorodva telnek sok kismama terhességének elsõ hetei. Vajon mi okozza ezeket a barátságtalan tüneteket? Mit tehetünk, hogy könnyebb legyen?




A terhesség első, legközismertebb jelei közé sorolják, sokszor reggeli rosszullétként emlegetik, pedig azoknál a várandósoknál, akinél jelentkezik, ritkán korlátozódik csupán a reggeli ébredés utáni órákra. Miközben lassanként a legapróbb részletekig ismerjük és befolyásolni is tudjuk például a fogamzást, ennek a köznapi, sokakat érintő jelenségnek az okairól még mindig keveset tudunk. Inkább találgatásra, megfigyelésekre, egyéni tapasztalatokra hagyatkozhatunk.

Van, aki hajlamosabb rá
Nagy valószínűséggel jelentkezik az émelygés és a hányás azoknál a kismamáknál, akiknél
– családi hajlam mutatkozik erre, vagyis édesanyja, lánytestvérei is hasonló tünetektől szenvedtek;
– jellemző volt a terhesség előtt a migrénes fejfájás;
– fogamzásgátló tabletta mellékhatásaként is tapasztalhatóak voltak hasonló, ám enyhébb tünetek;
– egyszerre két vagy több baba növekszik a pocakban;
– kislány születése várható.
Elég, ha a fenti listából csak egyetlen ok fennáll, máris igen nagy eséllyel számíthatunk a rosszullétekre.





Mit mond a statisztika?
Több tízezer kismama válaszait elemezve jutottak arra a következtetésre, hogy a babát várók hetven százalékára jellemző hosszabb-rövidebb ideig az émelygés és a hányás. Az érintettek tizenhét százaléka találta elviselhetetlennek a tüneteket, negyven százalékuk nagyon kellemetlen állapotról számolt be, a fennmaradóak azonban elviselhetőnek vagy alig észrevehetőnek találták az émelygést. Meglehetősen változatos, hogy kinél meddig tart: legkevesebben azok vannak, akiknél egészen a szülésig fennáll. Ugyancsak ritkaság, ha már a tizedik hét előtt véget ér, ám a többségről elmondhatjuk, hogy a tizenhatodik hét után, vagy legkésőbb a terhesség félidejében megszűnnek a tünetek.





Okok: csak találgatás

Persze legkönnyebb azt mondani, hogy hormonális tényezők felelősek a hányásért, és ez ráadásul felettébb ésszerű is, hiszen a terhesség első harmadában valóban hatalmas változások zajlanak a női testben. Az első számú gyanúsított a HCG (human chorion gonadotropin), a kettes számú az ösztrogén hormon, és valóban, ezt az elméletet támasztja alá az a megfigyelés, hogy a rosszullét akkor tetőzik, amikor ezeknek a hormonoknak a szintje is igen magas. Főként az ösztrogén számlájára írják a szagok és ízek iránti fokozott érzékenységet, a HCG-t pedig a hányingerért teszik felelőssé. Azt viszont nem tudni, minek köszönhető ez az összefüggés. Tény azonban az is, hogy míg minden terhes nőnél jellemzőek ezek a hormonális változások, a jelek szerint nem vagyunk rá egyformán érzékenyek.
Meglehetősen gyenge lábakon áll az az elmélet, mely szerint a B6-vitamin-hiány okozza az émelygést és a hányást. A vizsgálatok során ugyanis nem találtak különbséget B6-vitamin-szint tekintetében a hányós és a nem hányós kismamák közt. Ugyanakkor tény, hogy a B6-ot, illetve multivitamin-tablettát szedő anyáknál enyhébb lehet a rosszullét, az viszont nem világos, hogy miért. Nehéz ellenállni annak a feltételezésnek, hogy eleve azok a kismamák tudnak vitamint szedni az első harmadban, akik kevésbé öklendezősek, mert a többiek valószínűleg el sem jutnak a termetes tabletta vagy kapszula lenyeléséig.









Hihetően hangzik az is, hogy maga a gyomor „válaszol” így a belső átrendeződésre.
Nem ésszerűtlen az a feltételezés sem, hogy a szervezet így gondoskodik a hatalmas léptekben fejlődő embrió biztonságáról. Aki folyamatosan rosszul van, kisebb valószínűséggel fog az embrióra nézve kártékony, mérgező dolgokat enni, mint az, aki még a vasszöget is felfalná éhségében.
És persze nem maradhat el a pszichológiai indíttatású magyarázat sem: eszerint a stresszre igen érzékenyen reagáló nőkre jellemző, hogy a terhesség első harmadában émelygéssel, rosszulléttel válaszolnak a nagy kihívásra és a várható változásokra. Nekik javukra szolgálhat a pszichoterápia. Elképzelhető az is, hogy az émelygés kialakulásában valamennyi felsorolt tényező szerepet játszik.





Ami segíthet
– Sok kicsi adag evése, hogy a gyomor soha ne legyen egészen üres, és a vércukorszint ne essen le túlságosan. Ha a módszer működik, a nehezen legyűrt ennivaló elfogyasztása után némi megkönnyebbülés következik. Legyen kéznél mindig mandula, mogyoró, aszalt gyümölcs, zabpelyhes keksz! Alaposan rágjuk meg, igyunk hozzá jó minőségű, ásványi anyagokban dús



ásványvizet vagy gyömbéres főzetet.
– Hideg, folyékony táplálék fogyasztása. Jó megoldás lehet az energiadús turmixital. Például: 3 deci hideg tej, egy evőkanál zabpehelyliszt, egy banán vagy egy őszibarack, csipetnyi só. Ne cukrozzuk!
– Reggel, ébredés után ne várjunk sokat az evéssel. Legjobb, ha még felkelés előtt iszunk egy pohár hideg tejet.
– Figyelemelterelés: aki mélyen belemerül valami olyasmibe, ami érdekli, amit izgalmasnak talál, képes elfeledkezni kavargó gyomráról.
– Egyenletes séta, hűvös, friss levegő. A rosszullét zárt, fűtött térben mindig rosszabb, különösen a szagok miatt.
– Figyeljünk a belső kívánságokra! Ne szégyelljünk válogatni. Még mielőtt a rosszullét elhatalmasodna, próbáljunk valami olyan ételféleséget szerezni, amelyről úgy érezzük, szívesen elfogyasztanánk. Néha meglepő a megoldás: füstölt csülök tormával és serpenyős krumplival. Máskor meg a bio, seízű köleslepény a biztos befutó. Próbáljuk ki az alig cukrozott, hígra főzött gabonakásákat. A zabpehely például nagyon áldásos hatással lehet a háborgó gyomorra.
– Aludjunk egy jót. Addig biztosan nem fogunk hányni.
– Néha csak a kiadós hányás segít. Essünk túl rajta mielőbb, utána egy darabig jobb lesz.
– Lehetőleg ne gondolkodjunk azon, hogy még várhatóan hány hétig, hónapig fog tartani ez az állapot, jobb, ha a pillanatnyi túlélésre összpontosítunk.





 Vészes hányás
Előfordul, hogy igencsak elfajul a helyzet. A kismama folyamatosan veszít a súlyából, mindent kihány, amit elfogyaszt, jóformán munka- és cselekvésképtelenné válik. Ilyenkor Magyarországon tüneti kezelést végez a szülészorvos, vagyis infúziót ad a kismamának. Ekkor egyenesen az érpályába kapja a sós, cukros folyadékot (általában egy alkalommal egy litert). A megfigyelések szerint javul az érintettek állapota, ha a folyadékellátottság megfelelővé válik. Van, ahol ehhez a kezeléshez kórházi bentfekvés szükséges, de megoldható úgy is, hogy a kismama csak az infúzió idejére megy be a kórházba vagy a rendelésre.
Különösen a tengerentúlon általános, hogy az erős émelygést, hányást gyógyszeresen próbálják befolyásolni. Magyarországon is kaphatók olyan gyógyszerek, amelyek hatásosan megszűntetik a hányingert, de a babavárás idején, különösen az első harmadban minden felesleges gyógyszerszedést ajánlatos kerülni. Az esetek túlnyomó többségében étrendi változtatásokkal vagy egyszerű infúziós folyadék- és ionpótlással is célt lehet érni.


Szaktanácsadó: dr. Boros Judit




szülész-nőgyógyász


 


 


 


 


 


 







 











W. Ungváry Renáta

Exit mobile version