Kerüljünk képbe! Valószínûleg ez a legfontosabb tanács, amelyet a szülésre készülõdve megfogadhatunk. Vajon mire számíthatunk a kórházban, ahol a kisbaba világra jön? Megvalósíthatóak-e elõzetes elképzeléseink?
Talán kívánságműsor a szülés? A kórház pedig szálloda? kérdezik némi bosszúsággal azok az orvosok, akik nem helyeslik a szüléssel kapcsolatos kívánságlistákat. Úgy gondolják, egyrészt orvosi kérdésekről, döntésekről van szó, másrészt pedig minden egészségügyi intézménynek kialakult működési rendje van, amelyet nem lehet büntetlenül felborítani. Hiszen mi is történne egy kórházban, ha ott mindenki azt tehetné, amit akar?! Sokan azt is felvetik, hogy a tervekkel pont az a legalapvetőbb probléma, hogy a vajúdás, a szülés folyamatát nem lehet előre megtervezni. Bármikor felléphet váratlan helyzet, szövődmény, ami új vagy más irányába tereli az eseményeket állítják a tervezgetés józan ellenzői.
Akár választhatunk orvost, akár nem, mindenképpen ajánlatos tájékozódni, mire számíthatunk majd, ha eljön a nagy nap. A helyszín nagy valószínűséggel kórház lesz, ezért érdemes megismerkedni az ottani gyakorlattal, hiszen azzal homlokegyenest ellenkező bánásmódra nem számíthatunk.
Tippek a tájékozódásra
Jó megoldás, ha részt veszünk a szülésre felkészítő kórházi tanfolyamon, a szülőszoba-látogatáson. Rákérdezhetünk mindenre, ami furcsa vagy érthetetlen. Ha például látunk szülőszéket, kérdezzük meg azt is, szokták-e használni, és milyen gyakran.
Ahol nincs ilyen tanfolyam (vagy ahol van, de a kismama érdeklődik más nézőpontok iránt is), ott intézményektől független felkészítést is lehet választani, ennek interneten keresztül bonyolódó formája is létezik.
Rendkívül hasznos a beszélgetés más kismamákkal. Milyen élményekkel tértek haza várakozásaikhoz képest? Nem vagyunk egyformák, ami egyikünk számára felháborító, másikunknak talán fel sem tűnne.
Olvassa el a Kismama Magazin Hol jó szülni? c. könyvét!
Mi mindenről dönthetünk?
Talán nincs is minden kismama tudatában annak, hányféle kérdésre gondolhatna a szüléssel kapcsolatban, és pontosan milyen részletekre kellene kiterjednie a tervezgetésnek. Íme a fő szempontok, amelyekről érdeklődni, gondolkodni és dönteni érdemes:
1. Előkészítés, felvétel
– Szabad-e saját ruhát viselni, és ez fontos-e egyáltalán számunkra; szeretnénk-e beöntést, borotválást; milyenek a tisztálkodási lehetőségek? Apróságnak tűnik, de érdemes rákérdezni arra is, hogy kitölthetjük-e előre, otthon a felvételi adatlapot, vagy legalább egyes részeit, elolvashatjuk-e a beleegyező nyilatkozatot előre, nyugalomban, még fájások nélkül.
A valóság
– A magyar kórházak többségében megszokásból, rutinszerűen sor kerül beöntésre is, borotválásra is, bár ezek hatásosságát nem támasztják alá tudományos tények. Csak olyan kórházban érdemes beöntés, borotválás nélküli szülést tervezni, ahol nem ragaszkodnak hozzá.
2. Vajúdás
– Előreláthatóan hosszú órákat, akár egy egész napot is igénybe vehet majd.
Gondoljuk meg, szeretnénk-e, ha partnerünk (dúlánk, barátnőnk) végig ott lenne, tisztázzuk, hogy adottak-e ehhez a körülmények. Mi az álláspontunk idegenek (orvostanhallgatók, szülésznőhallgatók, vendégek vagy más orvosok) jelenlétével kapcsolatban? Aki kontaktlencsét hord, említse meg ezt a szülési tervében is, és tisztázza, meddig viselheti, muszáj-e kivenni például császármetszés esetén. Kérdezzünk rá, lehet-e enni, választhatjuk-e folyadékpótló infúzió helyett a rendszeres vízivás lehetőségét. Érdeklődjük meg, milyen körülmények (szövődmények) esetén kell végig feküdni, és jelezzük a tervben, ha sétálni, mozogni szeretnénk vajúdás közben, illetve szabadon váltogathatjuk-e a testhelyzeteket. Ha a baba jól van, kérhetjük az állandó CTG helyett az óránkénti-félóránkénti ellenőrzést, valamint kérhetjük azt is, hogy a szülés menetébe mindaddig ne avatkozzanak bele (burokrepesztéssel, oxitocin-infúzióval), amíg ez nem indokolt a magzat állapota miatt. Tisztázzuk előre, milyen a szülőszoba felszereltsége, ennek alapján esetleg választhatunk a szülőszobák között. Jelezzük írásban, mi az, amit szívesen kipróbálnánk: szülőszék, szülősámli, kád, otthonos berendezésű szoba, matrac, nagyméretű gimnasztikai labda. Vajúdás közben olyan tárgyaknak is hasznát vehetjük, amelyek nem tartoznak a szülőszoba alapfelszereléséhez. Írjuk le, mit szeretnénk magunkkal vinni, s kérdezzük meg, lehetséges-e (kispárna, vajúdás közben is nagyon hasznos szoptatós párna, ásványvíz, gyümölcslé, szendvicsek, gyümölcs, szőlőcukor, frissítőkendő, a meztelen újszülött betakarására alkalmas puha, meleg, tiszta takaró, kendő, kissapka, ez utóbbiakra az első két órában lesz szükség, amikor fontos a közvetlen testi kapcsolat a babával.)
A valóság
– A kórházak többségében nem a magzat állapota alapján kerül sor burokrepesztésre, oxitocin-infúzióra, hanem rutinszerűen. Ott, ahol állandó CTG-vizsgálat (monitorizálás) zajlik, nemigen lehet váltogatni a testhelyzeteket sem. Az evést, ivást általában tiltják, arra hivatkozva, hogy a kismama kihányhatja, és műtét esetén belélegezheti a hányadékot, ami veszélyes szövődmény, helyette inkább folyadékpótló infúziót adnak.
3. Fájdalomcsillapítás
– Választott kórházunkban milyen lehetőségek állnak a kismama rendelkezésére? EDA, a gyógyszeres fájdalomcsillapítás egyéb formái, kéjgáz belélegzése, homeopátia, akupresszúra, fürdés, zuhanyozás, segítség a légzési technikában, lelki támogatás (sok kórházban pszichoprofilaxisnak nevezik), hipnózis, masszázs. Érdemes részletes listát készíteni a lehetőségekről, és bejelölni azokat, amelyeket adott esetben szívesen igénybe vennénk. Különösen a gyógyszeres megoldások előnyeivel, hátrányaival hasznos előre megismerkedni, ugyanis ha egyáltalán van lehetőség fájdalomcsillapításra, az többnyire gyógyszeres. Nem közömbös, hogy mennyi ideig tart a hatása, mennyi idő alatt bomlik le a magzat, illetve újszülött szervezetében, milyen mellékhatásokkal kell számolni.
(A fájdalomcsillapításról a Kismama 2007. februári számában olvashattak részletesen.)
A valóság
– A gyógyszeres megoldások közül az epidurális fájdalomcsillapítás csak néhány szülészeten elérhető lehetőség a nap huszonnégy órájában, lelki támogatásra attól függően számíthatunk, hogy éppen ki az ügyeletes, és hányan szülnek egyszerre, akiknek szintén szükségük lenne lelki támogatásra. Homeopátia alkalmazására, hipnózisra, szakszerű masszázsra legfeljebb egy-két intézményben számíthatunk.
4. Kitolás
– Egyes kórházakban kötelező szétszedett ágyon, kiszíjazott lábakkal, úgynevezett kőmetsző helyzetben szülni. Tisztázzuk, hogy választott kórházunkban van-e más lehetőség, illetve melyek azok a körülmények, amelyek ezt a pozíciót feltétlenül szükségessé teszik (például farfekvéses baba születése). Kérdezzünk rá az úgynevezett nyomatásra is: vajon nyomhatunk akkor, ha ennek szükségét érezzük, vagy ez az orvos, szülésznő felszólítására történik? A párunknak milyen szerepet szánunk? Vágja el a köldökzsinórt, legyen a fejünknél, menjen ki? Érdeklődjünk a gátmetszéssel kapcsolatos gyakorlatról, s jelezzük, ha szeretnénk gátvédelemmel, vágás nélkül szülni.
A valóság
– Inkább ritkaságszámba megy, ha nem hanyatt fekve kell szülni, bár ez az orvos beállítottságától is függ, nem csak az intézményre jellemző gyakorlattól. Gátmetszésre először szülőknél szinte mindig sor kerül. Ha fontosnak tartjuk, ennek ellenére is érdemes ezekkel a kérésekkel előhozakodni, hátha mégsem zárkóznak el tőle.
5. Szülés után közvetlenül
– Abban az esetben, ha a baba jól van, kérjük, hogy fektessék a hasunkra. A legjobb megoldás, ha két órán keresztül ott maradhat a baba ruha nélkül, de gondosan betakarva édesanyjánál, így akár többször is szophat, a szopás hatására az anya testében termelődő oxitocin segíti a méh mielőbbi összehúzódását. Ha a szülés után beavatkozásra van szükség (varrás, a korábbi hegvonalak épségének ellenőrzése), akkor jó, ha kísérőnk tarthatja testközelségben a babát, esetleg ő fürdetheti meg, ő öltöztetheti fel, ha nem maradhat meztelenül. Ha a választott kórház gyakorlata eltér ettől, rákérdezhetünk, lehet-e módosítani ezen, és ennek melyek a konkrét feltételei.
A valóság
– A szülészetek többségén megvalósíthatatlannak tartják, hogy az újszülött az első két órát ruha nélkül, betakarva édesanyja testén töltse. A gyakorlat inkább az, hogy megmutatják, majd elviszik, inkubátorba teszik, és néhány óra múlva viszik ki ismét. Néhány, elsősorban bababarát kórházban, ha szerencsénk van, felöltöztetve visszakapjuk a babát még a megfigyelési időszak alatt. Persze különösen ezzel kapcsolatban sok múlik azon, hogy az édesanya mit kér, és hogy kér-e egyáltalán bármit is.
6. Császármetszés
– Kérhetjük párunk jelenlétét a műtőben? Tarthatja a babát, amíg a sebet összevarrják? Hol és mikor szoptathatunk először, ki segít benne (ilyenkor a kismama alig tud mozdulni, segítségre feltétlenül szükség van), jelen lehet-e a párunk vagy a kísérőnk a műtét utáni órákban, esetleg éjszaka is?
A valóság
– Csak egy-két olyan kórház van, ahol a férj elkísérheti a párját a műtőbe. A babát általában csak messziről nézheti meg, mert a császáros babák különösen gyakran kötnek ki inkubátorban állapotuktól függetlenül. Igaz ugyan, hogy a műtét utáni szoptatásnak semmi orvosi akadálya nincs (legfeljebb annyi, hogy segítség biztosan szükséges hozzá), mégis inkább az a gyakorlat, hogy a császáros babák csak az első huszonnégy óra eltelte után szophatnak, addig sok helyen tápszert vagy cukros vizet kapnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a születő babák negyedének gyakorlatilag nem sok esélye van arra, hogy élete első napján anyatejhez, előtejhez jusson. A férj egyébként nagyon hasznos jelenlétére az első napokban és éjszakákon legfeljebb egy-két kórházban, csak fizetős szobában van lehetőség, éjszakánként körülbelül tízezer forint ellenében.
7. Szülés után
– Érdeklődjünk az elhelyezés körülményeiről. A szoptatás sikerének szempontjából rendkívül fontos, hogy éjjel-nappal együtt legyünk a babával. Ha kizárólagos szoptatást szeretnénk, feltétlenül jelezzük, hogy kiegészítést csak orvosi utasításra és a szülővel való előzetes egyeztetés után kapjon a baba abban az esetben, ha a mellrehelyezés leküzdhetetlen akadályba ütközik.
A valóság
– Bár a tápszeradásra és a cukros vízzel való itatásra lehet a legkevésbé ráfogni, hogy életmentő, ezért elmaradhatatlan tevékenység, mégis a legtöbb szülészeten alkalmazzák. A szoptatás fontosságát ugyan hangsúlyozzák mindenütt, de még a bababarát címmel rendelkező kórházakban sem számíthatunk mindenhol ezeknek az elveknek a betartására, elég, ha változik a gyermekgyógyász főorvos személye, vagy kicserélődnek a nővérkék. Huszonnégy órás rooming-in még mindig csak kevés kórházban van, noha az egészségügyi törvény továbbra is úgy szól, hogy ehhez minden szülő nőnek és újszülöttnek joga van.