| Nagy Sára |
Hallgassunk az óvónőre
Az óvónők azok, akik a tanórákhoz leginkább hasonló helyzetekben látják a gyereket. Tudják, képes-e várni, örül-e annak, hogy tanulhat valami újat, tud-e alkalmazkodni a többiekhez, leül-e közös feladatokat megoldani, vagy inkább még szaladgálna, játszana. Ha ők nem tanácsolják az iskolát, azt érdemes komolyan venni. Nem kell megsértődni, szó sincs arról, hogy butának tartanák a kicsit, csak nem érkezett még el az iskolakezdés ideje. Persze ha valaki szeretne többféle véleményt is hallani, vagy egyszerűen úgy érzi, hogy bár az óvónők szerint nyugodtan mehetne iskolába, ám ő szülőként ebben bizonytalan, kérheti a helyi Nevelési Tanácsadó szakképzett pszichológusainak segítségét. Az iskolaérettségi vizsgálat sem csak azt kutatja, hogy milyen okos a gyerek. Fontosabb szempont, hogy képes-e elég hosszan összpontosítani, örömet szerez-e neki, hogy feladatokat oldhat meg, és egyáltalán meg tud-e ülni a fenekén húsz-harminc percig. Mert ha nem, akkor hiába kiemelkedő az intelligenciája, hiába old meg gyorsan feladatokat, valószínű, hogy kudarcot okoz majd az iskola, hiszen ott rá fognak szólni, meg fogják szidni. Akár hosszú éveken át rajta maradhat a rossz tanuló címke.
Nincs pihenés
Kétféle szülő van. Az egyik még júniusban született gyerekét is iskolába küldené, a másik véglet pedig az érett, kíváncsi gyereket is otthon tartaná, annyira félti a megpróbáltatásoktól.
A mai iskolarendszert ismerve jogosak lehetnek a korai kezdéstől való félelmek. Az óvoda játékos, meleg környezete után gyakran sokkolóan hat a tanulás az elsős gyerekekre. Nincs alvás, nincs pihenés, nincs játék, csak feladatok napközben, este és gyakran még hétvégén is, s ha ráadásul gondjai vannak a szövegértéssel, a formák felismerésével vagy az irányokkal, akkor túlságosan nagy teher lesz számára az iskola. Kétséges esetekben nem évvesztésről beszélnek a pszichológusok, hanem évnyerésről! Egy év alatt rengeteget fejlődnek maguktól is a képességek, és a kihagyott év nem jelent hátrányt a későbbiekben, sőt elősegítheti a sikeresebb iskolakezdést.
Ám a sokáig óvodában tartott gyereknek sem fenékig tejfel az élete. Az ovi nem biztos, hogy ki tudja elégíteni tudásvágyát, kíváncsiságát, ráadásul ha a nagycsoportot ismétli, a kisebbek már nem feltétlenül jó partnerek számára.
Lessük meg, érett-e!
Ha megfigyeli, gyereke miként viselkedik ezekben a helyzetekben, mit és hogyan csinál, mond, akkor egyedül is levonhat néhány fontos következtetést arról, érdemes-e már iskolába adni!
Rajzolás – Nem a rajz szépsége számít! Sokkal fontosabb, hogy markolja-e a ceruzát, vagy már rendes ceruzatartásban fogja. Melyik kezével tartja a rajzeszközt? Nem baj, ha balkezes, ám az már gondot okozhat, ha a ceruzát egyik kezéből a másikba teszi. Az is fontos jel, ha nem szeret rajzolni, mert úgy érzi, nem elég szépek az alkotásai. Ilyenkor érdemes más eszközökkel próbálkozni, talán inkább vastag, könnyen fogó zsírkrétával kellene gyakorolnia, vagy nagy pemzlivel az óriási csomagolópapíron. De az is elképzelhető, hogy azért húzódozik, mert gyengék a kézizmai. Jó, ha gyurmázik minden nap, ezzel fejleszti, erősíti keze ügyességét.
Formák másolása – A gyerekek élvezik, ha szüleikkel együtt rajzolhatnak, ilyenkor szívesen utánozzák az egyszerűbb-bonyolultabb ábrákat. Ha egy házikó nem okoz gondot, akkor a betűk tanulásával se lesz probléma. Ha az alapvető irányokat nem ismeri fel, és még egy rombuszt se tud utánrajzolni, akkor el kell gondolkodni azon, hogy vajon a betűk formáit hogyan fogja tudni lemásolni a tábláról. Az iskolaérettségi vizsgálatokon gyakran előkerül a sorminta készítése. Sokat elárul a gyerekről, hogy képes-e újra lerajzolni a megfelelő sorrendben, mondjuk, a szívecske, kör, kocka sorozatot, és vajon ezzel eljut-e a papír végéig, vagy félúton megunja. Ez is fontos adalék arról, hol tart a feladattudata.
Mesemondás – Vajon mire emlékszik az este hallgatott meséből másnap? Érdemes kipróbálni és megkérdezni akár oviba menet. Még jobb, ha az egyik szülő mesél, a másik kérdez, így kevésbé tűnik vizsgafeladatnak a felmondás. Ha egyszerűbb történeteket sem tud megjegyezni a gyerek, lehet, hogy már túl álmos volt este, és nem figyelt. Ám ha a napközben látott-hallott meséket sem tudja visszaadni, akkor lehet, hogy gond van a beszédértésével, és ez problémát jelent az iskolában, ahol fontos információk hangzanak el szóban nap mint nap.
Dalok és mondókák – Az iskoláskorú gyereknek számtalan mondókát, versikét, dalt kell tudnia, és nem okozhat számára nehézséget, ha újat kell megtanulnia. Az iskolában ennél sokkal nagyobb és korántsem ilyen ritmusosan rendezett információhalmazt kell majd észben tartania!
Általános ismeretek – Az iskolába menő gyerektől elvárható, hogy be tudjon mutatkozni, és ne csak azt mondja, hogy a szüleit apának és anyának hívják, és a dolgozóba mennek reggel. Tudnia kell, kinek mi a foglalkozása a családban, melyik városban élnek ők, pontosan melyik utcában és hányas szám alatt! Azt is, hogy milyen évszak és a hétnek melyik napja van. Ezek nem nehéz kérdések, legtöbben már középsős korukra tudják a válaszok nagy részét. Az érett iskolás azonban a számára idegen felnőttnek is el tudja mindezt mondani, nem csak annak, akit szeret és ismer.
Számolás – Egy hatéves számára már nem okozhat gondot, hogy hatos körben összeadjon és kivonjon, persze még pálcikák, korongok vagy akár az ujjai segítségével. A legtöbb gyerek ezt otthon naponta gyakorolja. Hány alma van az asztalon, hozz ide két zoknit, ha nekem adsz két cukorkát, mennyi marad neked? Az első osztályban majd eljutnak a tízes számkörhöz, és azt túl is lépik. De aki a nagycsoport végéig eljut a hatig, annak ez a továbblépés már nem okoz gondot.
Kizáró tényezők
Ha ezeket a jellegzetességeket észleli nagycsoportos óvodás gyerekén, érdemes szakember segítségét kérni:
Beszédhiba: a nagycsoport végére az r kivételével minden hangot tisztán kell ejtenie a gyereknek, hiszen ha nem hallja a különbségeket, nem tudja majd megtanulni a betűket sem!
Váltogatja a kezeit: a lap jobb oldalán jobb kézzel rajzol, a bal oldalán bal kézzel, és egy rajzon belül is váltogatja a kezeit. Ez nehezíti az írástanulást, mert hatéves korra ki kell alakulnia a domináns kéznek.
Nem ül meg a fenekén: se egy könyv, se a rajzolás, festés, gyurmázás nem köti le annyira, hogy ezzel akár húsz percig is eljátsszon. Ha ezt tapasztalja, érdemes várni még egy évet az iskolával, hiszen ott negyvenöt percig kell a padban maradni.
Túl sokat lázad: ha nem fogadja el a szabályokat, akkor nehéz lesz alkalmazkodnia az iskola rendjéhez.
Csetlik-botlik: ha a saját lábában is megbotlik, összerendezetlen a mozgása, akkor még nem kész arra, hogy áttérjen az olyan finoman összehangolt mozgások megtanulására, mint az írás.
Ha mindent később csinál, esetleg koraszülött: koraszülötteknél figyelembe kellene venni, hogy mikor született volna, ha időre érkezik. Ebben a korban az a néhány hónap különbség nagyon sokat számít. Lehet, hogy a naptár azt ketyegi, itt az idő, de a gyerek belső biológiai órája még késik egy kicsit.