Jön a baba! Házasodunk?

Fodor Marcsi | 2007. Április 28.
Régen természetes volt, hogy a terhesség „észlelése” után a házasságkötés sem váratott magára sokáig. Ma már nem ilyen egyértelmû a sorrend. Ma, úgy tûnik, mérlegelünk: mégis mi lenne az elõnyös. Ebben segítenek most szakértõink.






Nagy Brigitta
– Nem az dönti el egy kapcsolat minőségét, hogy házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek a párok! – szögezi le Nagy Brigitta pszichológus. – De tény, hogy a házasság igen erős minta – ezt láttuk a szüleinktől, ezt képzeltük el gyerekkorunkban saját jövőnkről is. Ismerjük a jellegzetes férj- és feleségszerepeket, viselkedést, jogokat és kötelességeket. „Házasnak lenni” megváltozott személyiséget jelent, sokan más néven élnek tovább, jellegzetes gyűrűt hordanak, hogy az ismeretlenek is láthassák, ők már „foglaltak”. Nem csoda hát, ha a munkáját szerető, karrierjét is fontosnak tartó nő a házasságkötés után, gyerekeket nevelve boldogan otthon marad, hiszen szüleitől is ezt látta. Az addigi laza fickó pedig munkát vállal, mert úgy érzi, el kell tartania a családját. Az, hogy házasságkötés után megváltoznak az emberek, nem mítosz. A legtöbben olyanná válnak, mint amilyenek saját szüleik voltak.
Ám mindez egyáltalán nem jellemző az élettársi kapcsolatra. Nem erről az együttélési formáról álmodozik a legtöbb gyerek. A játékszabályokat a felek most közösen döntik el. Elvileg férfi és nő egyenrangú szerződéséről, szabad döntéséről van szó, amely sokkal könnyebben felbontható. Ugyanakkor ma már a házasság is elveszítette visszatartó erejét, ha valaki menni akar, semmi sem tartja vissza, legfeljebb a válással járó ügyintézés, vagy az, ha vallási okokból mégiscsak komolyan gondolja a holtodiglan-holtomiglant.
Annak, aki nem akarja szülei mintáját követni, gyakran jót tesz, ha nem húzza az ujjára a gyűrűt, mert így talán sikerül másféle kapcsolatot felépítenie, mint amilyen a szüleié volt. Az élettársi kapcsolatban egyik félnek sem kell feladnia önállóságát. Sokan ugyanis kimondva-kimondatlanul éppen emiatt ódzkodnak a házasságtól.
– Ám a gyerek születésével sok minden megváltozik – figyelmeztet a szakértő. – Csökken a nő keresete, a gyerekek mellett kisebb a mozgástere, talán kevésbé törődik magával, és a párkapcsolat maga is változáson megy keresztül. Másfajta, sok szempontból gyökeresen új életszakasz ez. A házasságban élők konfliktusok esetén tovább kitartanak egymás mellett, hiszen a házasságba (elvileg) több mélypont is bele van kalkulálva – bár a válások magas száma nem éppen ezt látszik bizonyítani.
Nagyon fontos, hogy a pár tisztában legyen azzal, miért is választja egyik vagy másik együttélési formát. Ha a férfit a gyerek miatt belekényszerítik a házasságba, nem lesz boldog a férjszerepben. Fordítva is igaz: ha az élettársi kapcsolatot választják, miközben a nő titokban fehér ruháról, esküvőről álmodozik, és csak a férfi kedvéért mondott le róla, egész életében elégedetlen lesz amiatt, hogy ez nem valósulhatott meg. Ez előbb-utóbb belső feszültségeket okoz az együttélés során.







Dr. Sándor Annamária
Kettős mérce

A polgári házasságot éppen azért vezették be, hogy az állam és a jogalkalmazók számára megfoghatóvá tegyék az együtt élő férfi és nő kapcsolatát. Az „élettárs” ehhez képest bár jogilag is létező, mégis sok esetben megfoghatatlan kategória. Nem kell hozzá közös gyerek, közös vagyon, de még szexuális kapcsolat sem két ember között. Ha egy pár azt állítja, hogy ők élettársak, akkor azt egyszerűen el kell hinni. Bár egyes hatóságok, bankok kérhetnek jegyzői igazolást is erről – nem mintha a jegyző belelátna az előtte álló pár mindennapjaiba vagy életvitelébe. Éppen ezért kevés, bár manapság egyre több jogszabály említi az élettársi kapcsolatot.
– Sokan azt mondják, hogy azért nem házasodnak össze, mert ezzel megspórolják a válóperes ügyvéd költségét, és két ember ügyvéd nélkül jobban meg tud egyezni. Pedig ez nagy tévedés! – állítja Dr. Sándor Annamária jogász. – Láttam már nagyon csúnya pereket élettársak között is, és láttam nagyon kulturált, rövid válásokat is. Az élettársak vagyonközössége esetén az az elv, hogy a szerzés arányában osztoznak a felek, nem pedig fele-fele alapon, mint a házastársak. Tehát ha a nő otthon volt négy gyerekkel, miközben az élettársa jól keresett, akkor a kapcsolat végén semmi nem jár neki. Pedig ha férj és feleség lettek volna, most igényt tarthatna a közösen szerzett vagyon felére.
Ha valaki félti a különvagyonát, ez nem lehet ok arra, hogy elutasítsa a házasságot. Az esküvő előtt szerzett vagyontárgyak, például a lakás vagy a telek, nem válnak közössé sok év együttélés után sem. Csupán az, amely a mindennapi közös életvitelt szolgálja, mint a tévé vagy a mosógép. Arra is van lehetőség, hogy valaki többet tartson meg a házasság alatt szerzett javakból, csak az kell hozzá, hogy házassági szerződést kössön, akár a házasságkötés előtt, akár utána!
A jogi szakértő számtalan más apróbb, élettársakat érintő hátrányt is fel tud sorolni, amelyekre a mindennapok során nem is gondolunk. Például ha a párnak nincs gyereke, akkor az élettárs halála esetén párja nem örököl semmit, csak abban az esetben, ha volt végrendelet. De ekkor is ki kell fizetnie a partnere szüleinek járó köteles részt, amely az örökségnek akár fele is lehet. Ezenkívül nem jár neki sem özvegyi nyugdíj, sem pedig a válás utáni, rászorultság esetén járó feleség- vagy férjtartásdíj – mert ma már ez utóbbi sem ritka.

Gyerekjogok
Szerencsére a gyerekeket ma már semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem éri, ha házasságon kívül jönnek világra. Ha a pár szeretné, hogy az apa neve szerepeljen az anyakönyvi kivonatban, nincs más dolguk, mint együttesen elzarándokolni a jegyzőhöz, ahol a férfi apasági nyilatkozatot tesz. Ezt kell a kismamának magával vinnie a kórházba, és így semmi akadálya annak, hogy az újszülött első perctől kezdve az apa nevét viselje.
Tekintve, hogy a házastársaknak is be kell szerezniük egy harminc (néhol száz) napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonatot, amely tanúsítja, hogy a gyerek törvényes kapcsolatban jött világra, úgy tűnik, hogy a helyi önkormányzathoz vezető utat nem lehet megspórolni.
Minden egyéb kérdésben ugyanolyan jogokat élvez az élettársi kapcsolatból születő gyerek, mint a házasságból származó. Ugyanúgy kell az apának tartásdíjat fizetnie, ha már nem él együtt az anyukával, és az apa halála esetén ugyanolyan részt örököl, mint a házasságon belül született testvérei.

Bankok, pénzügyek
Ha szabad felhasználású hitelt akar valaki felvenni, vagy vállalja, hogy jelzáloggal terheljék a lakását, akkor mindegy, hogy élettársi vagy házastársi kapcsolatban él, hiszen egyedül felel a hitel visszafizetéséért. Ugyanez a helyzet akkor is, ha nem támogatott, tehát piaci kamatú ingatlanhitelt akar felvenni, például ha nyaralóra vágyik. Bizonyos esetekben még előny is lehet az élettársi kapcsolat: ha a pár egyik tagja BAR-listán van, tehát nem vehet fel hitelt, akkor ez érvényes a házastársára is. Ám élettársi kapcsolatban, ahol nem kötelező bevallani az együttélés tényét, ez nem lesz fekete pont a hitelelbírálásnál.
Ha első lakását szeretné megszerezni, és államilag támogatott hitelt akar ehhez igénybe venni, akkor a házastársak kedvezőbb megoldások közül válogathatnak, mint az élettársak. A házasságlevél megléte akár húszszázaléknyi megtakarítást is eredményezhet, amely ekkora összegnél jelentős különbség!
Bár kissé már lazult a szabályozás, a szocpolnál is előnyben vannak a házastársak. Ha a párnak még nincs gyereke, de vállalják, hogy negyvenéves korukig legalább kettő lesz, akkor még a gyerekek születése előtt felvehetik a 2,4 milliós vissza nem térítendő támogatást. Ám az élettársak hiába tesznek ilyen ígéretet. Náluk csak a már meglévő porontyok számítanak bele a szocpol összegébe, közülük is legfeljebb kettő, hiába nevelnek akár négy gyereket is.
Az élettársi kapcsolatot a jegyzőnek kell igazolnia, aki csak akkor állítja ki a papírt, ha a pár már legalább egy éve ugyanazon a lakcímen lakik.

Szabadságban nincs különbség
Emelt összegű családi pótlékot csak az kaphat, aki egyedülállóként neveli a gyerekét, vagy akinek tartósan beteg a gyereke. Elvileg ez az élettársi kapcsolatban élőkre nem igaz, ha együtt élnek párjukkal, így ők ezért nem jogosultak több pénzre. A pluszszabadság sem a házasságnak köszönhetően jár, hanem a gyerekek születési anyakönyvi kivonata alapján adja meg a munkahely.

Egy gyerek esküvő előtt, egy utána
 





Lang Zsuzsanna és családja
Amikor a nagylányommal terhes lettem, nem házasodtunk össze. Nem elvi okból döntöttünk így, hanem hosszas mérlegelés után, kisbabánk egészsége miatt. Az esküvőnél sokkal fontosabb dolgaink is voltak. Akkor vásároltunk közös lakást, melyet teljesen fel kellett újítani. Ebben pedig nem tudtam segíteni, mert veszélyeztetett terhes voltam. A legfőbb gondunk az volt, hogy mire a baba megérkezik, minden készen legyen. Úgy éreztem, a párom részéről a lakásfelújítás és a készülődés a pici érkezésére sokkal jobban kifejezi azt, hogy milyen fontosak vagyunk számára. Amikor kijöttem a kórházból, még korántsem volt készen a lakás, de nagyon sokat kellett pihennem. Napi két-három órára keltem csak fel, és amikor végiggondoltam, hogy az esküvő napján bizony egész nap talpon kéne lennem, el is ment a kedvem az egész ceremóniától. Soha senki nem erőltette a családból, hogy házasodjunk össze, és nem éreztem ennek semmiféle hátrányát. Különben is, akkor már évek óta együtt éltünk, nem gondoltam, hogy nagy változást hozna a kapcsolatunkban egy darab papír. Akkor kezdett ez változni, amikor a második babával is várandós lettem. Szerettem volna templomi esküvőt, hogy hivatalosan is összekössük az életünket, de nem tartottam tragédiának, hogy nem korábban került erre sor. Mindig tudtuk, hogy valamikor ez is megtörténik. A nagylányom már másfél éves volt, velünk együtt sétált be a templomba. Szép élmény volt, és örülök, hogy így döntöttünk, bár nem érzem, hogy azóta megváltozott volna a viszonyunk.
Lang Zsuzsanna, a két és fél éves Eszter és a 6 hónapos Nóra anyukája







Nagy Mónika, és családja
Nincs szükség a papírra

Kicsit elavult intézménynek tartom a házasságot, és ebben a párom is egyetért. A mai válási statisztikákból kiindulva ma már nagyon kevesen vehetik szó szerint az esküt, hogy életünk végéig jóban-rosszban kitartunk a másik mellett. A legtöbben nem is azért házasodnak meg, mert valóban ezt akarják, inkább a szokások miatt, és persze mert a nők általában szeretnek férjhez menni. Tiniként én is terveztem, hogy milyen lesz a ruhám, a szertartás, de ma már eszembe sem jut. Ha két ember szereti egymást, akkor esküvő nélkül is összetartoznak, ha azonban válásra kerül a sor, jobb kihagyni belőle a bíróságot. Több élettársi kapcsolatban éltem már, volt közös lakásunk, autónk, pénzünk, mégis mindennek az elosztását békésen meg tudtuk oldani. Ehhez persze olyan hozzáállás és főként bizalom szükséges, amit manapság talán nem hisznek el egymásról az emberek. Mi közös kasszán vagyunk, közös lakásban élünk, és legtöbbször a férjemként említem a gyerekem apját. Ez egyszerűbb, mert nem kell magyarázkodnom, hogy ki is ő. Ám ha valaki ennél pontosabb megnevezést kíván, akkor ő a társam. Méghozzá valódi, és erre az érzésre sokkal nagyobb szükségem van, mint egy házasságlevélre.”
Nagy Mónika, a 15 hónapos Hanna anyukája







Balogh Anita, és a fiúk
Ez az élet rendje

Nem a papírt tartom fontosnak, hanem azt, hogy mi egymáshoz tartozunk. Az esküvő mégis természetes volt számomra. Úgy érzem, ez az élet rendje: megszületünk – összeházasodunk – gyerekeket vállalunk – és majd meghalunk. El sem tudtam volna képzelni, hogy ne kérje meg a kezemet, akit szeretek, vagy azt, hogy élettársi kapcsolatban szüljek gyereket. Nem volt nagy esküvőnk, mert nem vagyok egy önmagamat ünneplő típus. Sok pénzünk sem volt rá, így a sminkemet a nővérem csinálta, a frizurámat egy kedves ismerősöm, a ruhámat pedig a cégtől kapott ruhapénzen vettem. De ma már a képeket nézegetve örülök, hogy megadtuk a módját. Az esküvő előtt lefogytam, és úgy gondolom, hogy életem legszebb fényképei készültek ott és akkor rólam. De a gyerekek miatt is fontos, hogy összeházasodjanak a szülők. Az együttélés csak ránk tartozik, de a házasság mindenki más számára is jelzi, hogy komolyan gondoljuk ezt a kapcsolatot, és ebben senki nem kételkedhet. Korábban gyakran kérdezték tőlünk, hogy mikorra tervezzük az esküvőt. Jó érzés, hogy most már nem kell senkinek magyarázkodni, így vagyunk egy család.”
Balogh Anita, a 2 és fél éves Soma és a 6 hónapos Simon anyukája
Exit mobile version