Természetesnek tartom, hogy alig néhány esettől eltekintve bárhol és bármikor mellre teszem a babámat. Soha nem kérdeztem még meg, szoptathatok-e, minden esetben én döntöm el, hogy hol szoptatok. Engem leginkább az befolyásol, vannak-e körülöttem ismeretlen férfiak. Nők társaságában eszembe sem jut habozni.
Milán hét hónapos volt, amikor felvételizni mentem. Milánt a férjem hozta hordozókendőben. Odamentem a vizsgabiztoshoz, hogy elmondjam, van egy szopós babám, aki valószínűleg meg fog éhezni az ötórás írásbeli vizsga alatt, ezért ki fogok menni a teremből megszoptatni. Az ötven körüli nő elmosolyodott, és azt mondta: De jó, hogy ez velem történik, ez a pici nagyon aranyos! Ezt követően az összes felügyelő tanár, portás, vizsgabiztos és folyosóőr nekem keresett kellemes, meghitt szoptatóhelyiséget. A vizsga végén egyikük megkérdezte:
Na, hogy sikerült?
Szerintem elég jó lesz az eredményem válaszoltam.
Ja, én a szoptatásra gondoltam.
Ó, köszönöm, megoldottuk, a kisfiam jóllakott.
Rossz tapasztalatom is volt. A tömött vonaton, őrült melegben, csupa férfival összezárva a kisfiam egyszer csak szopizni akart. Annyira hülyén éreztem magam, hogy kimentem vele a vécébe. Ő körülnézett, és elfordította a mellemtől a fejét.
Tanulság: Vécében azért nem! Kinek lenne ott étvágya?
Mindhárom gyerekemnél természetes volt, hogy nyilvános helyen is megszoptatom őket, ha szükség van rá. Bár igyekeztem azért a lehetőségekhez mérten diszkrét lenni: hordozókendő, textilpelus és kardigán, kabát segítségével takartam el magunkat. Igazából nem is magam miatt, hanem mert nem tudhattam, kit mivel hozok zavarba.
Van egy nagy bevásárlóközpont, ahová viszonylag sokat járunk. Szép kis baba-mama szobájuk van, ahová be lehet menni szoptatni, tisztába tenni a kicsit. Eleinte odajártam, ha kellett, de később már csak a pelenkázásokra, mert nem volt nyitható ablaka, és ezért mindig állott, büdös volt a levegő. Szopizni inkább a könyvosztály kényelmes, szuper jól takaró karfás foteljeihez mentünk. Azt gondolom, ha egy viszonylag eldugott helyen biztosítanak egy kényelmes fotelt a mamáknak, akkor az is elég. Bár a legjobb megoldásnak azt tartanám, ha a társadalmunk szoptatáshoz való hozzáállása lenne elfogadóbb, megértőbb.
Tanulság: Ha diszkréten szoptatsz, nem kell elvonulni!
Dombayné Fáy Tünde
Igen, szoktam házon kívül szoptatni, hiszen én is szoktam házon kívül enni vagy inni. Hogy mi befolyásol a helyszín megválasztásában? Először is, hogy hol éhezik-szomjazik meg a gyerekem, és mennyire sürgős neki a szopizás. Ehhez képest igyekszem tiszta és nyugodt helyet találni a szoptatáshoz. Így szopiztak a lányok már próbafülkében, parkokban, játszótéren, tóparton, irodában, strandon, autóban, vonaton, múzeumban és nagyobb áruházakban kialakított baba-mama szobákban is. Csupa jó tapasztalatom van ezzel kapcsolatban.
Tanulság: Ha nyugodt helyet kerestem, mindig segítőkészséggel találkoztam. Az emberek kedvesek voltak és megértőek.
Mindig Norbi döntötte el, hogy ott helyben szükség van-e szoptatatásra, és helyzettől függően kérdeztem meg, zavarja-e a körülöttünk lévőket (egyszer sem mondták, hogy igen).
Nagyobb tömegben mindig kérdezés nélkül, kendőben szoptattam, ilyenkor a rutinnak köszönhetően egy mozdulattal tettem mellre Norbit, aki a kívülállók szemében olyannak tűnt, mintha édesdeden aludna. Kisebb társaságban először mindig megkérdeztem, zavar-e valakit. Úgy érzem, ezzel a kérdéssel a szoptatáshoz nem szokott jelenlevőket is felkészítettem, nem érte váratlanul, esetleg kínosan őket.
A legrosszabb tapasztalatomat a középső fiam születése után két nappal szereztem. A kórházba egy nőrokonom jött hozzánk látogatóba, s én kérdezés nélkül tettem mellre Robit. Ekkor ő hirtelen elfordult. Később rájöttem, hogy azt hitte, nekem zavaró, ha néznek, és mivel még nem volt ilyen helyzetben, nem tudta, hogyan kéne viselkednie. A következő alkalommal megkérdeztem szoptatás előtt, hogy neki nem probléma-e, ha megszoptatom a kisfiamat, mert Robit és engem egyáltalán nem zavar a jelenléte. Ettől kezdve egyszer sem fordult el.
Ösztönösen érzik az anyukák, hogy valahol csak meg kéne szoptatniuk a kisbabát, de nem tudják, hogyan lehet ezt kivitelezni úgy, hogy a kíváncsiskodó szemek ne lássanak semmit. Nincs, aki ezt megtanítsa nekik, ezért ők sem tudják ezt a tudást továbbadni. És a kudarcból kifolyólag talán ők is előbb-utóbb a megbotránkozók sorába állnak.
Tanulság: Szerintem nagy szükség lenne szoptatószobákra! Sokkal kevesebb édesanya kezdene el cumit, cumisüveget adni a kisbabájának, ha diszkrét körülményeket tudnának biztosítani nekik.
Két testvér két vélemény
A Marton testvérek alig három év közöttük a korkülönbség , nagy, többgenerációs családi házban laknak a szüleikkel együtt. Imádják egymást, egymás gyerekeit is, ám a szoptatásról és arról, hogy ez kik előtt történhet meg, nagyon is másként gondolkodnak.
Marton Bernadett, a négyéves Márk anyukája mindig is úgy gondolta, ha éhes a gyerek, muszáj neki enni adni, és ez mindennél fontosabb.
Soha nem kérdeztem meg, szabad-e itt szoptatni. Persze mielőtt megszületett a fiam, én is úgy gondoltam, hogy a szoptatás csak kettőnkre tartozó intim dolog. De aztán másképp alakultak a dolgok. A fiam nagy étvágyú, türelmetlen kisbaba volt, aki fél órákon át szopizott. Miért töltenék ennyi időt távol a családomtól? Szoptattam én már lakodalom kellős közepén is, és soha senki nem nézett rám csúnyán.
Ittzésné Marton Orsolya végignézte, testvére milyen természetesen és nyíltan szoptat. Ám ő elképzelni sem tudja, hogy parkban vagy játszótéren szoptassa meg hat hónapos kislányát, Líviát. Megteheti, hiszen a kislány türelmesebb és gyorsabb, mint unokatestvére, Márk.
Még apukám előtt sem tenném mellre a kislányomat, de idegen nők előtt sem tudnék ilyet tenni. Mindig is szégyenlős voltam. Ráadásul azt vettem észre, hogy nem csak engem zavar a közönség, hanem Líviának is könnyen elterelődik olyankor a figyelme. Emlékszem még, mennyire zavarba jöttem, ha annak idején szoptató anyukát láttam. Gondolom, ezzel mások is így lennének, ha engem látnának. Ezért úgy tervezem a napunkat, hogy ne kelljen nyilvánosan szoptatnom, vagy ha mégis, beülök az autónkba, sötétítettek az üvegek.
Tanulság: Ebben sem vagyunk egyformák!
Végigtelefonáltuk a nagyobb bankokat, megkíséreltük kideríteni, mire számíthat az, aki ügyintézés közben szoptatna. Így lett határozott hangú munkatársunkból, Fodor Marcsiból félénken telefonáló anyuka, aki két hónapos babáját vinné magával számlanyitásra, és aki tart attól, hogy ez sokáig tart, és ezért kérdezi, hogy ha ez így történik, akkor esetleg van-e arra lehetőség, hogy ott a bankban megetesse a gyerekét. Az Erste Bank szúrópróbaszerűen kiválasztott budapesti fiókjában nem tudtak ilyen helyiséget biztosítani, és a közös várakozóhelyen sem tartották elfogadhatónak a szoptatást, mivel ez megbotránkoztatná az ügyfeleket. A K&H Bank gárdonyi fiókjában ugyanakkor teljes megértéssel hallgatták Marcsit, és azt mondták, menjen nyugodtan, ha bármi gond adódna, keresnek megfelelő helyiséget, ne aggódjon, mindent megoldanak. Egy budapesti OTP-fiókban kijelentették, hogy náluk nem kell sokat várni, és ha végeztek, máshol nyugodtan szoptathat. Vagy esetleg, ha minden kötél szakad, és épp nem foglalt, akkor a VIP-tárgyalóban. A győri Raiffeisennél ugyanez a kérés olyan fennakadást okozott, hogy elkérték a telefonszámát, és ígérték, hogy visszahívják, ha megtalálták a megoldást. Ha az egyik győri fiókba megy, ott sajnos erre nincs lehetőség. A másikban talán szabad lesz a tárgyaló, de ezt nem tudják megígérni. Viszont a város harmadik fiókjával minden rendben, már várja is az ügyintéző egy külön szobával.
Tanulság: Vagy vállaljuk a partizánakció-szerű szoptatást vészhelyzetben, vagy előre, telefonon tisztázzuk a lehetőségeket, teszteljük a rugalmasságot.
Ügyintézés
Okmányiroda, a Magyar Államkincstár területi irodái, önkormányzat? Van, ahol több órás várakozásra számíthatunk. Na de ki akar kisbabával zsúfolt hivatalba járni? Nem muszáj, mert meghatalmazással apuka, nagypapa vagy akár egy jó barátnő is vállalhatja a hivatali procedúrát. A legtöbb MÁK-irodában számíthatunk a minimális kisbabás komfortra (pelenkázó- és szoptatóhelyiség), de azért vidéken vannak olyan irodák is, ahol ez nem áll az anyukák rendelkezésére. Az önkormányzatok, okmányirodák viszonyait nézve még ez is luxusnak számít. Eddig még nem sikerült olyat találnunk, amely felkészült a kisbabás szülők fogadására. Olyan már akad, ahol a nagyobb gyereknek kiraknak egy játszóasztalt, és néhol akad a WC-ben lehajtható pelenkázó (nem nagy beruházás, mégsem általános), de szoptatásra alkalmas helyiségről még sehol nem hallottunk. Hiába telefonáltunk számtalan önkormányzatba, legfeljebb azt tanácsolták, hogy a kismamák kérjenek időpontot, hogy ne kelljen várakozniuk, vagy próbálják meg az interneten keresztül elintézni, amit csak lehet. A szoptatással kapcsolatos kérdést nem is nagyon értették be kell osztani azt az időt, tanácsolták, és nem az éhes gyerekkel elindulni.
Tanulság: Ezt most olvasóinkra bízzuk