Kedves Emőke!
A napokban derült ki, hogy babát várok. Nagyon izgulok, örülök, ugyanakkor kicsit meg is szeppentem. Ez lesz az első babánk.
Nemrég olvastam a Gyógyító szülés című cikkedet. Én is szeretnék meghitten szülni. Az a kép él bennem, hogy a szülés csodás dolog és fantasztikus élmény. Szeretnék a saját tempómban úgy vajúdni, ahogy kényelmes. Sajnos a barátnőimtől semmi ilyet nem hallok. Ők csak a szülőszékről, az EDA-ról, a fájdalomról és a szenvedésről meséltek.
Hogy lehet felkészülni arra, hogy a szülésem nagy eséllyel élmény legyen, ne kínlódás és szükséges rossz?
Segítségedet előre is köszönöm!
Niki
|
Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg. |
Kedves Niki!
| Békés Emőke |
Szerencsére az, ahogyan elképzeled a szülésed, ma már egyre több helyen nem csak vágyálom.
Az utóbbi közel húsz évben a szülészeteken belül jelentős változások zajlottak le. Emlékszem, 1991-ben, az első gyermekem születésénél még alaposan körül kellett nézni, melyik az a kórház, ahová az apa is bemehet. A 24 órás rooming-in sem volt általános, mint ahogy a szoptatás támogatása sem mindenhol.
Újabb tíz év után kezdtem el szülésekhez járni, és azóta számos kórház szülészeti osztályán megfordultam. Az a tapasztalatom, hogy a változások nem mindenhol zajlanak egyformán. Nagy különbségek lehetnek egy fővárosi és egy vidéki kórház szülészetének összehasonlításakor, de akár két budapesti kórház között is.
A különbségek oka egyrészt a tárgyi feltételek milyenségében rejlik, de még ennél is fontosabbak a szemléletbeli különbségek. Többször hallottam már anyáktól, hogy a szülőszobában ugyan volt kád vagy szülőszék, de csak mutatóba, mert nem engedték használni azokat.
A szemléletmód megváltozása ugyan nem pénzkérdés, mégis helyenként nagyon nehezen megy végbe. Ha valaki több évtizede végzi rutinszerűen, az általa megszokott vagy elfogadott szabályok szerint a dolgát, akkor nem könnyű ebből kizökkenteni.
„Túl jól informáltak mostanában az anyák!” – hallottam nemrégiben egy orvostól, aki arról panaszkodott, hogy az internet világában jóval több információ birtokában készülünk a szülésünkre. Számtalan cikket olvashatunk a különböző beavatkozások előnyeiről és hátrányairól, a természetes szülésről, az első órák jelentőségéről, nem is beszélve arról, hogy a különböző kórházakban szerzett tapasztalatainkat is megosztjuk egymással. Egyre több nő ismeri meg a várandósság alatt a lehetőségeit, s így pontosabban meg tudja fogalmazni az igényeit is.
Miért fontos ez?
Azért, mert ha egy várandós nő még a szülés előtt leírja az elképzeléseit és a kérdéseit, majd erről pontról pontra beszél az orvosával, az mérföldkő lehet a kapcsolatukban. Ha ugyanis pontosan megfogalmazzák a kérdéseket, és pontosak az arra adott válaszok – tehát nem olyan „majd meglátjuk…” típusúak –, akkor az anyában letisztul a kép, hogy a segítői partnerek-e az ő igényeinek a támogatásában.
Ezt az írást nevezzük szülési tervnek is (ezzel a címmel már írtam korábban), de a terv szó nem valamiféle görcsös ragaszkodást jelent az anya előzetes elvárásaihoz, sokkal inkább egy jó, tisztázó beszélgetés fonalát.
Néhány héttel ezelőtt egy kismama, akinek talán éppen a napokban kísérem a szülését, szintén leírta az elképzeléseit az orvosának. Várandóssága utolsó hónapjába lépett, s bár jó kapcsolatban állt az orvosával, fontosnak tartotta, hogy részletesebben is beszéljenek arról, hogy mit szeretne. A beszélgetés háromórásra kerekedett. Az orvosa rendkívül türelmesen és figyelmesen meghallgatta, beszélgettek, majd végül korrekten azt mondta, hogy bár elvileg elfogad mindent, amit az anya fontosnak tart, ő ezt már a kora, a félelmei és az évtizedes beidegződései miatt nem tudja teljesíteni. Kifejezetten ajánlotta, hogy váltson, és keresse meg azt, aki jobban tudja majd őt segíteni. Arról is biztosította, hogy szívesen áll a rendelkezésére a kollégájának, ha annak bármilyen kérdése lenne.
Az anya nem csalódottságot élt át, hanem továbbra is tiszteletet érez ez iránt az orvos iránt a korrektsége miatt, és azóta megtalálta azt a helyet, orvost és szülésznőt, akik személyében úgy érzi, hogy neki megfelelő segítőkre talált.
Lehet, hogy ez az eset nem tipikus, de ilyen is van.
Mit lehet még azért tenni, hogy a szülésed olyan élmény legyen, amilyenre vágysz?
Ajánlom, hogy olyan forrásokból informálódj, amelyek hitelesek, pontosak és nem utolsósorban a szülés természetességéről és misztériumáról is szólnak. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy valaki Ina May Gaskin: Útmutató szüléshez című könyvéből olvas gyönyörű, a szülés erejét és szépségét egyaránt láttató történeteket, vagy rémisztő beszámolókat hallgat a játszótéren, vagy főként ilyenekkel találkozik valamilyen fórumon.
Érdemes tehát mind az olvasmányokat, mind a beszélgetőtársakat megválogatni e témakörben, ebben az érzékeny időszakban.
Rengeteget számít ugyanis, hogy milyen „előjellel” hallunk egy számunkra ismeretlen eseményről, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy például ugyanazt a beavatkozást vagy eseményt is különféleképpen élhetjük meg.
Érdemes tehát időt és energiát fordítani arra, hogy olyan helyszínen és azoknak az embereknek a támogatásával adhass életet a babádnak, akik számodra a lehető legnagyobb biztonságérzetet adják. Ha ők támogatják, elfogadják és tiszteletben tartják a kéréseidet, vélhetően meghitt, szép szülésed lesz.