Szombat este van.
| Békés Emőke |
Az anya kedden töltötte be várandósságának 40. hetét, és már nagyon szeretné a karjában tartani a kisbabáját.
Bennem is nő a várakozás. Izgalmas nap volt a mai, vonattal utaztunk vidékre a családomhoz. Nem laknak messze, és sűrű a vonatközlekedés, mégis tétován álldogáltam a pályaudvaron, hisz délelőtt hívott Nóri, hogy éjjel már elég erős méhösszehúzódásai voltak. Indulás előtt újra beszéltünk, és biztatott, hogy menjek nyugodtan, estére még mozijegyük van.
Az úton a monoton zakatolás hamar arra csábított, hogy lehunyjam a szemem. Nem aludtam el, a szülés közeledtével már olyan készenléti állapotban vagyok, amely ezt nem engedi, de jólesett, hogy a gondolataimba mélyedhetek.
Felidéződött bennem, amikor megismertem az anyát. Jelentkezett a dúlaképzésre, és már ott megkedveltük egymást. Egy szép napon felhívott, hogy babát vár, és szeretné, ha mellette lennék, amikor szül. Örömmel mondtam igent, így ő már a második dúlatársam, akit kísérhetek.
Remélem, az ő kisbabája nem tréfál meg úgy, mint a hét elején Szofi, akit hétfőn hajnalban a nagy szél hozott viharos gyorsasággal. A mamájának még arra sem volt ideje, hogy a szülésznőjét és engem értesítsen, csak akkor hívott, amikor már mellette szuszogott a kisbabája.
Milyen boldog voltam! Semmi csalódottság nem volt bennem amiatt, hogy lemaradtam a születéséről, ujjongtam a konyhában, és rögtön elmeséltem a kislányomnak, hogy megszületett a kisbaba!
A hét elején és a hét végén is egy születés? Talán így lesz…
A családi ünnep vidám volt és töltekezős. Sokan vagyunk, és sajnos nem találkozunk eleget az utóbbi időben, így ilyenkor mindenki mesél, gyakran egyszerre. Ezért aztán nem hagyatkoztam csak a fülemre, gyakran pillantottam a telefonom kijelzőjére is.
Azért este megnyugvás volt leszállni a Nyugati pályaudvaron, így már biztos vagyok abban, hogy ha szükség van rám, azonnal indulni tudok. A táskám napok óta be van készítve az autómba. Dorka lányom holnapi bulijára már megtörténtek az előkészületek. A gyerekek elcsendesedtek, lefeküdtek. A konyhában – hála a férjemnek – már fő a húsleves.
Lezuhanyozom, aztán aludni térek. Hátha…
A gondolataim már körülöttük járnak.
Várakozom.
Egy kisfiú érkezésére.