Kedves Emőke!
Kislányunk nemrégiben töltötte be a második életévét és hamarosan, egy hónap múlva megszületik a kishúga is. Réka nagyon aranyos, ragaszkodó kislány. Eddig minden figyelmünk feléje fordult, én is, a férjem is rengeteget foglalkozunk vele.
Most, hogy közeledik a szülés időpontja, felmerült bennünk néhány kérdés ezzel kapcsolatosan. A férjem most is velem lesz a szülés óráiban, így Rékát másra kell bíznunk, amikor elkezdődik a vajúdás. Te mit javasolsz arra az időre, amíg a kórházban leszek? Bejöjjön Réka meglátogatni engem és a kisbabát, vagy ezzel még inkább nehezítenénk a helyzetét az elválással?
Azért is vagyok ebben a kérdésben tanácstalan, mert nemrégiben a nagymama kórházba került, és amikor együtt meglátogattuk őt, Réka szerintem érzékelte, hogy azoknak, akik kórházban fekszenek, szenvednek és fájdalmaik vannak. Nem szeretném, ha azt hinné, ez velem is így lesz.
Szerinted mit tegyünk?
Válaszodat előre is köszönöm!
Bogi
| Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg. |
Kedves Bogi!
Egy kistestvér érkezése komoly fordulópont nem csak a szülők életében, hanem a nagyobb gyermek számára is. Kellő türelemmel és megértéssel azonban sokat lehet tenni azért, hogy a család bővülését a kisgyermek ne kizárólag trónfosztásként élje meg.
A várandósságod előre haladtával nyilván Réka is érzékeli a testedben zajló változásokat, talán érdeklődik is erről. Jó alkalom ez arra, hogy elővegyétek azokat a képeket, amelyek akkor készültek, amikor még ő volt a pocakodban. Mesélj neki arról, milyen volt, amikor az ő születését vártátok, hogyan készülődtetek a fogadására.
Jó, ha mesélsz neki arról is, hogy hol született, mi történik a kórházban, miután egy anyuka világra hoz egy gyermeket, miért kell ott maradni, és előre láthatóan ez a távollét mennyi ideig fog tartani.
Érdemes előre átgondolni, hogy a szülés idején és a kórházban töltött napok alatt ki lesz majd Rékával, és ki fog vigyázni rá akkor, amikor elindul a vajúdás. Nyilván előnyös az, ha olyan valaki – nagyszülő, közeli hozzátartozó – tud vele lenni, akit ő is jól ismer. Meg kell szervezni azt is, hogy ő megy-e el majd otthonról, vagy hozzátok érkezik-e a segítőtök. Ezt feltétlenül beszéljétek meg vele is, és időnként emlékeztessétek rá, hogy ne érje váratlanul. Ha esetleg még nem aludt azzal a személlyel, aki vigyázni fog rá, akkor jó ezt még a szülés előtt néhányszor ki is próbálni.
Azt javaslom, hogy ha éjjel indulnátok a kórházba, akkor is ébresszétek fel Rékát, hogy el tudj búcsúzni tőle. Nagyon ijesztő lehet egy kisgyermek számára, ha ébredéskor nem találja sem az anyukáját, sem pedig az apukáját otthon. Lehet, hogy sírni fog, de ez természetes reakció, és még mindig jobb, mintha azt a csalódottságot éli át, hogy búcsúzás nélkül hagytátok őt valakire.
| Emőke korábbi leveleit összegyűjtöttük neked! Itt mindent megtalálsz, ami az anyasággal, a babára várással, a gondozással kapcsolatos! |
Ugyan ma már nem kell hosszú időt benn tölteni a kórházban szülés után, de azért ez egy kisgyerek számára örökkévalóságnak tűnhet.
Amikor nekem a második gyermekem született, akkor rajzoltunk egy naptárt, négy napocskával, és ő minden este, amikor a kórházban voltam, apával kiszínezett egyet. Ezzel jobban érzékelte az idő múlását, és kézzelfoghatóbbá vált számára, hogy mikor jövök haza.
Minden nap bejöttek a kórházba meglátogatni, ezeket az órákat ő is, én is nagyon vártuk. Szinte érzékelhető volt, ahogy a látogatás idején az ölembe bújva töltötte fel magát lelkileg. Különös és megérintő volt, hogy testileg is ilyenkor töltekezett, mert otthon szinte semmit sem evett ezekben a napokban, így a napi főétkezését a látogatások alkalmával költötte el velem jóízűen.
Én minden napra előre készítettem neki valami kis meglepetést is, így a látogatások végeztével ezt szorongatva jókedvűen, sírás nélkül búcsúzott el tőlem.
Bár az elválás ilyenkor lehet, hogy megviseli, mégis könnyebb ezt feldolgoznia, mint azt, ha az anyukája napokra elmegy otthonról, majd egy kistestvérrel jön haza, akit neki ráadásul el- és be kell fogadnia.
Arról nem is beszélve, hogy az anyának is mennyire tud hiányozni a nagyobb gyermeke, ha nem láthatja ezekben a napokban.
Ha úgy érzed, hogy Réka szorong a kórházi látogatás során szerzett élményei miatt, mesélj neki arról, hogy miért és mely esetekben kell időnként kórházba menni. Ha lerajzoljátok a kórházat a különböző szintekkel, vagy akár kívülről megnézitek amikor arra sétáltok, akkor szemléletesen el tudod magyarázni azt is, hogy hol folyik gyógyítás, hol és miért fekszenek a betegek, akiken az orvosok segítenek, és melyik emeleten születnek a kisbabák. Ha megérti, hogy a szülés nem egyenlő a betegséggel, hogy a kistestvére érkezése az anyukájának nem jelent szenvedést, akkor vélhetően szorongás nélkül látogat majd meg a kórházban töltött napok alatt.
Segítségül jó szívvel ajánlom még Bartos Erika könyveit. A szerző a saját családjának történeteit mesélve szól a gyerekekhez egyszerű, szeretetteljes mondatokkal és rendkívül kedves, nagy méretű rajzokkal illusztrált köteteiben. Ha elmeséled neki Anna, Peti és Gergő születésének történetét, Réka is képet kaphat arról, hogy mi várható egy kistestvér érkezésekor.
Nemrégiben pedig egy olyan könyv is megjelent, amely a kisgyermek szemszögéből mutatja be a testvér érkezését egy otthonszülés elmesélésével. A címe: Szia Baba!
A történet és a könyv illusztrációi gyönyörűek, őszintén és természetesen szól a szülés és a születés szépségéről.
Érdemes akkor is elmesélni a gyermekeinknek, ha mi magunk nem így szültünk.
Jó készülődést és örömteli napokat kívánok a hamarosan kibővülő családod minden tagjának!
Emőke