Kedves Emőke!
Kétségbeesve írok Neked. A kisfiam egy hónappal ezelőtt született, nagyon szép, egészséges kisfiú, mégsem felhőtlen az örömöm.
Úgy érzem, hogy nem tudom ellátni az anyasággal megnövekedett feladataimat. Az első két héten még itthon volt velünk a férjem és segített a házi munkában. Azóta viszont egyedül vagyok napközben a kisfiammal és nem megy jól semmi sem. Teljesen kifáradtam az állandó etetésektől, és gyakran sírva ülök a fotelban szoptatás közben azon idegeskedve, hogy mi mindent kéne még elvégeznem, mire a párom hazaér.
Talán ő nem is várná el, hogy mindig rend és meleg vacsora legyen, de ez a szülés előtt így volt, pedig akkor még dolgoztam is. Most egész nap itthon vagyok, de gyakran se rend, se vacsora…
A kisbabánk, Balázs még nem rendszeres időközönként eszik, ráadásul délután már nagyon nyugtalan, keveset alszik és sokat sír, így hiába tervezem el, hogy aznap mit csinálok, a baba miatt ez szinte mindig meghiúsul.
Lehet, hogy túl nagy számomra ez a feladat? El sem tudom képzelni, mások ezt hogyan oldják meg! Kérlek, adj tanácsot, mit tegyek!
Csilla
Kedves Csilla!
| Békés Emőke |
A szülést követő első hat hetet nevezzük gyermekágyas időszaknak, és mint annyi minden más a magyar nyelvben, ez a kifejezés is szépen mutatja, mit is jelentett ez régen. Az anyák a szülést követően hat hétig az ágyukban maradhattak azért, hogy pihenjenek, regenerálódjanak. Ez az időszak biztosította azt is, hogy az anya a legnyugodtabb körülmények között táplálhassa a gyermekét. A rokonok, szomszédok ún. komatálat, azaz tartalmas főtt ételeket hoztak a családnak, így a mindennapi főzés gondját is levették az anya válláról.
Ma már ez a szép hagyomány jórészt elveszett. A nagyszülők gyakran messze laknak a fiatal családtól, így nem tudnak az első időszakban napi segítséget nyújtani, és a baráti, szomszédi közösségek között is egyre ritkábban lelhető fel ez a nagy segítséget jelentő figyelmes gondoskodás.
Az anyák ma már általában nem töltik az első hat hetet az ágyban. Vannak, akik ezt szívesen megtennék ha lenne segítségük, mások még ha van is lehetőségük rá, nem élnek vele, talán mert nehéz lelassítani ebben a teljesítménycentrikus világban.
Pedig a frissen szült anyának valóban sok pihenésre és nyugalomra van szüksége, hiszen a várandósság és a szülés komoly fizikai igénybevételt jelent, és a kisbaba megszületése után a szervezetben végbemenő testi változások is megterhelést jelentenek.
A szülést követő időszakban az anyák lelkileg is sokkal érzékenyebbek, mint máskor. Ennek hormonális okai is vannak, hiszen a várandósság alatt felépült hormonális rendszer most hirtelen, szinte zuhanásszerűen alakul vissza.
Mindemellett a kisbaba ellátása állandó készenlétet igényel. A nap 24 órájában rendelkezésre kell állni, táplálni és ellátni az újszülöttet. Nem kis feladat ez, különösen ha figyelembe vesszük, hogy érzelmileg is mennyi mindent él át ilyenkor egy nő. A szülés élményének feldolgozása mellett a gyermekért érzett aggodalom és felelősségérzet is leköti az anya energiáit.
Időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy alkalmazkodni tudj Te is az új helyzethez.
Nem írtál a leveledben arról, hogy Te kitől számíthatsz segítségre, de fontos, hogy tudj kérni attól, akitől lehet. A szülővé válás az apák számára is sok új feladatokat hoz, de általában szívesen besegítenek a házimunkába is, ha tudják, hogy konkrétan mit várnak el tőlük.
Az első hetekben célszerű, ha egy napra mindig csak egyféle tevékenységet tervezel be. (Pl. hétfőn mosás, kedden vasalás, szerdán portörlés, csütörtökön felmosás stb.), de nagyon fontos, hogy kíméld meg magad az erős a fizikai terheléstől.
Ha sikerül a magaddal szemben támasztott elvárásokat a háttérbe szorítani, akkor nem csak a Te szorongásod fog csökkenni, hanem ennek eredményeként vélhetőleg Balázs is nyugodtabbá válik. A kisbabák idegrendszere még nagyon fejletlen, könnyen elfáradnak az őket ért ingerek miatt. Az első hetekben szinte állandó testkontaktusra vágynak, ugyanakkor nagyon érzékenyen reagálnak az anya hangulatára is.
A nyugalom és a testközelség a tejelválasztás szempontjából is fontos, hiszen ezekben a hetekben hangolódtok össze, és ha időben érzékeled és megválaszolod a kisbabád jelzéseit, akkor ő egészen biztosan igényei szerint tud szopni. Ez pedig azért jó, mert így a tejtermelés is megfelelően alakul, és a baba is kevesebbet sír.
Sajnos manapság a médiából érkező képi hatások szinte észrevétlenül, mégis nagyon ártó módon frusztrálják az anyákat. Amikor azt látjuk mondjuk egy tévéreklámban, hogy a háromgyermekes anya, friss frizurával, vasalt, fehér blúzban, a karján a csecsemőjével mosolyogva nyit ajtót a férjének, majd a pedáns, makulátlanul tiszta lakásban szolgálja fel a gőzölgő, és egyébként természetesen nagyon ízletes és egészséges vacsorát a férjének, ahhoz vélhetően nem sok köze van a valóságnak.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az anya hanyagolja el magát és az otthonát, de a gyermekágyas időszakban nem ezen kellene, hogy a fő hangsúly legyen.
A kisbaba napról napra fejlődik, és Te is erősödni fogsz, így könnyebben tervezhetővé válnak majd a napjaitok, de remélem addig is sikerül megtalálnod azt az egyensúlyt, melyben Te is és a családod is jobban érzi magát.
Emőke