Kedves Emőke!
Lassan közeledik a szülésem időpontja, már alig várjuk, hogy megláthassuk a kisfiunkat.
A férjemmel apás szülésre készülünk. A kórházban, ahová majd megyünk, a múlt héten volt lehetőségünk arra, hogy megnézzük a szülőszobát. Ezen a szülésre felkészítő alkalmon azt is elmondta a szülésznő, hogy az apukáktól a vajúdás alatt miben kérnek majd segítséget, például, hogy fogják a ctg fejét a mama pocakján, azért, hogy az el ne mozduljon, vagy hogy mérjék a méhösszehúzódások között eltelt időt.
Én úgy érzem, hogy a párom ettől inkább csak megijedt, hiába viccelődött a szülésznő, hogy a papáknak is feladatot kell adni, mert nekik is ki kell venni a részüket a munkából. A férjemet nyomasztja, hogy mi lesz, ha izgalmában nem tud majd ezeknek az elvárásoknak megfelelni, miközben azt sem tudja, hogy nekem hogyan tud ott segíteni.
Erre persze nem tudtam neki egyelőre konkrét választ adni, most úgy érzem, hogy nekem az a legfontosabb, hogy ott legyen velem a vajúdás óráiban és ne legyek egyedül.
Neked biztos sok tapasztalatod van arról, hogy hogyan lehet jól segíteni, tudnál tanácsolni neki valamit?
Válaszodat előre is köszönöm!
Erika
| Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg. |
Kedves Erika!
Nem először hallok arról, hogy „az apának feladata, dolga van” a szülőszobán. Ezzel egyáltalán nem értek egyet. Az apa ugyanis nem azért van jelen a szülőszobán, hogy a személyzetnek segítsen, hanem azért, hogy a párjával együtt részese lehessen egy felemelő, csodálatos élménynek, a gyermeke megszületésének.
Mára már a legtöbb helyen elfogadottá vált az apák jelenléte a szülőszobán. Az ott dolgozók többsége elismeri azt, hogy ez fontos a pár érzelmi állapota, az egymáshoz és a babához fűződő viszonyuk szempontjából, abban azonban gyakran kevés támogatást kapnak az apák, hogy ők maguk is biztonságban érezhessék magukat és ezáltal jól tudják segíteni a párjukat.
| Békés Emőke |
Pedig a lényeg szerintem pont ez lenne. Az apák számára ugyanis a kórház egy ismeretlen, nyugtalanságot keltő hely, ahol sok minden növelheti a szorongásukat. Egy előttük eddig ismeretlen folyamatnak a tanúi, melyben természetszerűleg aggódnak a párjukért és a születendő gyermekükért. Nem mindig biztosak abban, hogy ami történik, az normális-e, de bizonytalanságot kelthet bennük akár az is, hogy nem tudják, hol helyezkedjenek el úgy, hogy segíteni is tudjanak, de „útban” se legyenek.
Szorongásukat a személyiségüktől függően többféle módon kezelik.
Vannak olyanok, akik ebben a helyzetben egyfolytában beszélnek, humorizálnak, vagy éppen a jelenlévő orvossal elegyednek beszédbe mindenféléről. Akadnak olyanok is, akik próbálják elbagatellizálni azt, amiről a vajúdó párjuk számol be (“Nem olyan nagy ügy ez, meg tudod te ezt csinálni, drágám!”), de az is lehet, hogy úrrá lesz rajtuk a félelem, és negatív üzeneteikkel csak nehezítik a párjuk vajúdását. („Mintha ritkulnának a fájásaid, az előbb már sokkal sűrűbbek voltak!”)
Lehet, hogy a kórházi személyzet úgy gondolja, hogy segítség lehet az apának az, ha feladatot kap, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy a CTG görbét és a magzati szívhangot digitálisan kijelző műszert meredten figyelő apák általában egyáltalán nem nyugodtak, ami nem is csoda, hiszen nem értenek hozzá és nem is kell tudniuk értékelni azt, amit ezen a görbén látnak.
| Emőke korábbi leveleit összegyűjtöttük neked! Itt mindent megtalálsz, ami az anyasággal, a babára várással, a gondozással kapcsolatos! |
De még talán ennél is nagyobb baj az, hogy eközben nem tudnak teljes figyelmükkel a párjuk felé fordulni, hanem egyfajta megfigyelői szerepbe kényszerülnek.
Természetesen komoly segítséget jelenthet az anyának, ha a párja masszírozza a derekát, tartja őt a vajúdás közben, vagy odafigyel arra, hogy rendszeresen itallal kínálja, de a legnagyobb segítséget mégis az odaforduló, szeretetteljes jelenlétük adja.
Ha egy apa érzelmileg tudja támogatnia párját, akkor egészen biztosan nagyon sokat tesz azért, hogy a folyamat jól haladjon. A testi érintés, a simogatás, a csók ugyanis az oxytocin nevű hormon felszabadulását idézi elő a nő szervezetében és – mint tudjuk – ennek a hormonnak a jelenléte elengedhetetlen a hatékony méhösszehúzódásokhoz. (lásd korábbi cikkem: Lehet-e oxitocin nélkül szülni? » )
Felejthetetlen emlékként hordozom magamban azokat a szüléskíséréseket, ahol láthattam, micsoda segítő erő az apa érzelmi támogatása. Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem az apáknak , hanem a többi jelenlévő segítőnek van feladata a szülőszobán.
Nekem dúlának például ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy egyrészt mentesítsem az apát azoktól a tennivalóktól, amelyek szorongást kelthetnek benne vagy elvonják a figyelmét a párjáról, másrészt pedig az, hogy olyan biztonságot nyújtsak mindkettőjük számára, melyben a kórházi keretek között is meg merik engedni maguknak, hogy kifejezzék az egymás iránti érzéseiket, és így mélyebben, szeretetteljesebben élhessék át a kisbabájuk megérkezését.
Amennyiben a férjed szorong attól, hogy esetleg olyan feladatot kap, aminek nem tud vagy nem akar megfelelni, jó, ha előre beszéltek erről a szülésznővel, orvossal.
Szorongásoktól mentes, intim, mindkettőtök számára felejthetetlen szülést kívánok!
Emőke
www.gyermekaldas.hu