Lombikbabák: mennyi a túl sok?

Gittáéknak a negyedik lombik hozta meg a terhességet, a két éve tartó próbálkozás után alig mert hinni a szemének, amikor meglátta a kirajzolódó csíkokat a gyorsteszten. Már a laboreredmények is ikerterhességre utaltak, de a babák számáról csak a negyedik-ötödik heti ultrahangvizsgálaton lehetett meggyőződni.

„Nagyon sokáig hallgatott az orvos, féltem, hogy nincs egy baba sem. Aztán azt kérdeztem, hogy három van-e.” Az orvos odafordította felé a monitort, és megmutatta, hogy két magzat egyértelműen látszik, de van egy harmadik is, csak az ő szívhangját nem tudja kivenni. „Ha van is harmadik baba, majd a természet megoldja” – mondta az orvos, a többes terhességeknél ugyanis előfordul, hogy a leggyengébb embrió magától elhal.

Már régóta szerettek volna gyereket, ezért tisztában voltak azzal, hogy a lombikos terhességeknél gyakrabban fordul elő (akár többes) ikerterhesség, mivel a jobb eredmény érdekében általában két vagy három megtermékenyített petesejtet ültetnek vissza, és ebből mind a kettő, vagy akár mind a három is megtapadhat. A hármas ikerterhesség viszont komoly kockázattal jár: a babák gyakran születnek jóval idő előtt, nagyon kis súllyal, amiből akár maradandó károsodásuk is származhat, valamint nagyobb a vetélés esélye is, mint egy vagy két baba esetében.

A nyolcadik heti ultrahangon vált egyértelművé, hogy náluk a természet mégsem oldotta meg ezt a kérdést, a kezelőorvos három, egyformán fejlett magzatot látott a monitoron.
A meddőségi klinikán nagyon kockázatosnak tartották mindhárom baba kihordását, ekkor került szóba először a redukció, vagyis az egyik magzat elpusztítása azzal a céllal, hogy a másik kettő rendesen tudjon fejlődni és megszületni. A döntést rájuk bízták, de azt mondták, hogy a törékeny alkatú Gitta esetében mindössze tíz százalék esélyt látna arra, hogy mindannyian – a három baba és az édesanya – egészségesen vészeljék át a terhességet és a szülést. „Az ember évekig gyerekre vágyik, aztán arról kell döntenie, hogy ne három legyen, hanem csak kettő. Szörnyű érzés azt »mondani« valamelyik gyereknek, hogy köszönjük, hogy jöttél, de nincs rád szükségünk… Több tragikus kimenetelű hármas terhességről hallottunk, ezért már az elején elhatároztuk, hogy ha ilyen helyzetbe kerülünk, a redukció mellett leszünk. Megkértem a férjemet, ha én el is gyengülnék, ő segítsen meghozni ezt a döntést” – emlékszik vissza Gitta.

Redukció esetén általában a legkisebb, leggyengébb magzattól válnak meg, illetve számít az elhelyezkedésük is. Gittáéknál viszont mindhárom baba egyformán fejlődött. „Két nagyon nehéz hetünk volt. Beszélni kezdtem hozzájuk, hogy segítsenek, döntsék el ők, melyikőjük legyen… És az utolsó ultrahangon látszott: az egyikőjük elmaradt a másik kettőtől a fejlődésben.” A beavatkozás a magzatvízvételhez hasonlóan indul: az orvos egyszerre kezeli az ultrahangot és vezet be egy tűt a kismama hasába. Aztán megkeresi a kijelölt magzatot, megszúrja, és belefecskendez egy speciális oldatot, amelynek hatására a magzat meghal. Később még hetekig látszódik az ultrahangon, de szívhangja már nincs.

„Érzelmileg nem volt könnyű, de a mai napig azt mondom, végig kellett csinálni” – mondja Rajnai Gitta, akinek ikergyerekei, Brúnó és Maja normális időben, normális súllyal születtek meg, pontosan öt évvel ezelőtt.
Nemrégiben a kezükbe került egy könyv az emberi testről, ahol a rajzokon szerepelt egy hármas terhesség is, és Gitta elmondta az ikreknek, hogy az első időben az ő hasában is három baba volt. A gyerekek csodálkoztak, kérdezősködtek, az anyukájuk azzal nyugtatta meg őket, hogy a harmadik baba visszament oda, ahonnan jött, később pedig egy másik anyukánál született meg.

Kevés orvos végzi

„Nagyon nehéz döntés a szülőknek, és nagyon rossz érzés a beavatkozást végző orvosnak.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy én magam sem szeretem, de szükséges, hogy olyan orvosok végezzék ezt a műtétet, akik nagy gyakorlattal rendelkeznek az ultrahanggal vezérelt szülészeti beavatkozásokban” – mondja dr. Hajdu Krisztina genetikus, aki azon kevés orvosok egyike, akik rendszeresen végeznek redukciót, ő évente körülbelül harmincat.
Tapasztalatai szerint a párok úgy jönnek hozzá, hogy a döntést már meghozták – elsősorban orvosi, kisebb részben anyagi okok miatt döntenek úgy, hogy a magzatok számát redukáltatják. „Van, akit ez nagyon megráz, és sajnos nincs megfelelő pszichológiai háttértámogatás, nem tudom kihez küldeni őket, így igyekszem magam segíteni nekik, felelek a kérdéseikre ezen a téren is.” A doktornő hallott már olyan családról is, akik évekkel később is gyertyát gyújtanak azon a napon, amikor a redukció történt. „Hiszek benne, hogy a magzatok kommunikálnak, de a terhesség ilyen korai időszakában felruházni a magzatot gondolkodási, érzési képességekkel csak felesleges lelkiismeret-furdaláshoz vezethet” – véli a doktornő.

Változó gyakorlat

A lombikbébi-kezeléseknek szomorú mellékhatása, hogy a többes terhességet bizonyos esetekben redukálják, és ez így is lesz mindaddig, amíg nem lesz változás a visszaültetett embriók számát illetően. „A hazai gyakorlat sajnos még mindig az, hogy akár hármat is visszaültetnek, mert akkor nagyobb a százalékos esély arra, hogy a terhesség létrejöjjön. A nemzetközi gyakorlat ellenben egyre inkább abba az irányba mutat, hogy egy vagy két megtermékenyített petesejtnél többet nem szabad visszaültetni, sőt van olyan ország, ahol már mindig csak egyet ültetnek vissza, és jó a kihordott terhességek aránya – mondja dr. Czeizel Endre genetikus. – A redukciónak is megvan a maga kockázata, az ikrek között a méhlepényen keresztül szoros kapcsolat van, és láttam már olyan tragikus esetet, amikor a beavatkozást követően sorban meghalt a másik két magzat is” – mondja a szakember, akit évente keres fel egy-két hármas ikreket váró édesanya, és ilyenkor inkább a kihordás mellett foglal állást.

Három karakter

„Ha redukáltattam volna őket, most Lackó valószínűleg nem lenne” – pillant három örökmozgó kisfia felé a 36 éves Adrienn, akinek szintén lombikprogram segítségével alakult ki többes ikerterhessége. A békéscsabai Gyenge házaspár a negyedik lombikos próbálkozásnál járt, amikor Adriennek sikerült teherbe esnie.

„A hetedik héten derült ki, hogy hárman vannak, és a nyolcadik héten már ki is állították a redukcióra szóló beutalót a meddőségi központban” – meséli Adrienn. Vitába szállt az orvossal, úgy érezte, helyette akarnak dönteni, és bejelentkezett a kezelőorvosához, hogy az ő véleményét is kikérje. „Sírtam egész úton hazafelé, de úgy határoztam, hogy ha az orvosom azt mondja, hogy ki tudom hordani őket, akkor megtartjuk mind a hármat.” A nőgyógyásza azon az állásponton volt, hogy csak akkor javasolja a redukciót, ha a 12. heti ultrahang eltérést mutat a babák között, különben Adrienn ki tudja hordani a hármas ikerterhességet. „Teljesen megnyugodtam, ettől a perctől kezdve biztosan tudtam, hogy megtartjuk őket. Egészen a 20. hétig egyformák voltak, akkor már kezdett kevés lenni a hely, ezért egyikőjük – Zsombor – valamivel kisebb volt, de egészségesen fejlődött ő is.” Adrienn aztán a terhesség vége felé közeledve toxémiás lett – a magas vérnyomással és vizesedéssel járó tünetegyüttes előfordulhat bármelyik terhességnél –, ezért a tervezettnél valamivel korábban, a 33. héten szült császármetszéssel.

A koraszülött hármas ikreket összesen hat hétig kezelték kórházban, ketten már előbb hazakerülhettek volna, de be kellett várniuk a harmadik babát is, hogy elérje a megfelelő súlyt. A fiúk most négyévesek, egészségesek, és nagyon kötődnek egymáshoz – az óvodában is akkor a legnyugodtabbak, ha mindhárman ott vannak. Pedig a karakterük teljesen eltérő.
„Az elsőszülött Lackó a vezér, az energikus Zsombor a végrehajtó, Csabi pedig szemlélődő típus – mondják a közgazdász szülők. – Több gyerekre már nem vágyunk, olyan szép körben élünk, így teljes az életünk.”

Magzati kommunikáció

Az emberi élet kezdetét vizsgáló kutatások szerint az embriót érő hatásoknak már az első hetekben is van jelentősége, a terhesség második felében pedig a baba már intenzív érzelmi életet él. Az ikrek szorosan kötődnek egymáshoz, bár külön-külön mozognak, előfordul, hogy összebújnak, születésük után pedig hasonló mozdulatokat tesznek, mint amelyek a méhben megfigyelhetők voltak. És vannak olyan gyerekek, akik az egész környezetüket meglepik magzatkori emlékeikkel.
„Hat és fél éves korában, álmából felébredve kezdte el mondani, hogy ők hárman voltak a hasamban. Emlékszem, teljesen meghatódva írtam le a szavait… Három rekeszt emlegetett, és hogy ő a legbelsőben helyezkedett el. Nagyon erősen kapaszkodott, és nyújtotta a kezét a testvérei felé, de nem érte el őket” – meséli Gelányi Gabriella, akinél a harmadik lombikbébi-kezelés hozta meg a terhességet, amelyből kislánya, Bianka született. Gabriella kérte, hogy három embriót ültessenek vissza, mert már tíz éve próbálkoztak.

„Olyan erős volt a gyerek utáni vágy, hogy nem azzal foglalkoztam, mi lesz, ha esetleg három lesz. Két babát, ikreket pedig nagyon is szerettem volna.” Ők végül nem kerültek döntési helyzetbe, mert a három embrióból csak egy maradt meg, kettő magától elment a terhesség első három hetében. A kislánya erről viszont nem tudhatott, sosem meséltek neki arról, hogyan fogant meg. Azóta sokat beszélgettek, igyekeztek megnyugtatni Biankát, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy csak ő élte túl. „A picikre meg gondolunk” – mondja az édesanya, aki azóta páciensből vezető munkatárs lett az egyik meddőségi klinikán.

Új szemlélet

„A lombikbébizés korai időszakában azt hitték, hogy minél több embriót ültetnek vissza, annál nagyobb az esély a terhességre. Előfordult, hogy hat–nyolc embriót is visszaültettek, ma már ez műhibának számít. A hármas-négyes ikresség nagyon veszélyes, és bár ilyenkor ez a legkevésbé lényeges szempont, de pénzügyileg is óriási terhet jelent a súlyosan koraszülött kisbabák kezelése a kórház és a család számára is – mondja dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosa. – Mi nem végzünk redukciós beavatkozást, mert lombikbébi-kezelés után még sosem jött létre nálunk hármas ikerterhesség.” Ez úgy érhető el, ha limitálják a felhelyezett embriók számát.
A meddőségi kezelések legújabb iránya pedig az embriók genetikai szűrése még a beültetés előtt, ezzel a technikával elkerülhetővé válik, hogy olyan, számbeli kromoszóma-rendellenességgel rendelkező embriókat ültessenek be, amelyek betegségeket hordozhatnak, és így nincs esélyük a megtapadásra. Ezzel sok sikertelen kísérlettől kímélhetik meg a családokat. Ez nagyon új technológiának számít az egész világon, a vizsgálat pedig költséges – 80–100 ezer forint egyetlen embrió vizsgálata –, de áttörést jelenthet a lombikkezelésekben. A főorvos szerint, ha genetikailag vizsgált, egészséges embriót helyeznek fel, az nagy eséllyel ágyazódik be – és akkor elég lesz egyetlen embriót beültetni, mert ez jelenti a lehető legkisebb kockázatot mindenki számára.