| Esélyek Ha egy egészséges pár gyermeket szeretne és tesz is érte, akkor 90 százalék az esélye annak, hogy egy éven belül kezdhetik válogatni a babaruhákat. Ha viszont fogamzásgátló módszerek nélkül, átlagos szexuális aktivitás mellett sem következik be terhesség, már felvetődik a meddőség lehetősége. Az esetek 40 százalékában a nőknél, ugyancsak ilyen arányban a férfiaknál van a hiba, míg a maradék 20 százalékban mindkét partnernél találnak valami gondot. |
Dr. Rucz Árpádot, a budapesti Róbert Károly Kórház profilvezető főorvosát hetente elkeseredett párok tucatjai keresik fel. Ha a meddőség okát tisztázzák, kiderül, az esetek jelentős részében van számukra segítség. Ma már a korábbinál lényegesen eredményesebben gyógyítanak: egyrészt sokkal hatékonyabb eszközök vannak az orvosok kezében, másrészt a fiatalabb korosztály esetében is foglalkoznak a kérdéssel, akiket korábban egyáltalán nem kezeltek, mondván: bőven van még idejük próbálkozni.
Nézzük a szaporodó esetek leggyakoribb okait!
1. Genetika
Genetikai gond leginkább a férfiak esetében jön szóba, ilyenkor bizonyos kromoszóma-rendellenesség miatt kisebb a spermiumszám, gyengébbek és lassúbbak a hímivarsejtek. Ez az Y kromoszóma-rendellenesség fiúk esetében öröklődik. A férfi nemzőképessége alapvetően a spermiumok állapotától függ, számuktól, mozgékonyságuktól. Ha a szám túl alacsony, akkor kevesebb ivarsejt éri el a petesejtet, ha mozgékonyságukban vagy alakjukban van az eltérés, akkor a túlélés esélye csökken a női hüvelyben, illetve nehezebben is jut el a spermium a női méhbe. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan romlik a férfi ivarsejtek „alkalmassága”, szakértők szerint a világ férfi lakosságának hamarosan 40 százalékának – a környezeti ártalmak, az életmód, a stressz miatt – már alacsony lesz a spermaszáma.
2. Immunprobléma
Immunológiai gond esetén a női szervezet ellenanyagot termel a férfi spermával szemben, ami bénítja annak mozgását és életképességét.
3. Anatómiai eltérés
Előfordul, hogy a méh fejlődési rendellenessége áll a meddőség mögött. A méhkürtöt legtöbbször kismedencei gyulladás vagy klamídiafertőzések után visszamaradt hegek, összenövések zárhatják el, ami lehetetlenné teszi a megtermékenyülést.
4. PCO
Hátterében rejtett cukorbetegség állhat. Ilyenkor a gond, hogy a petefészekben lépvő tüszők azonos érési stádiumban vannak, így nem tud 28 naponként megérni közülük egy. Elmarad a tüszőrepedés, és elmaradnak azok a ciklusos hormonváltozások is, amelyek a menstruációt eredményezik. Nincs megtermékenyítésre alkalmas petesejt, így az eredmény meddőség.
Laparoszkópos műtéttel megoldható ezeknek a kis cisztáknak a megnyitása, és helyreáll a petefészek ciklusos működése. A beavatkozást követően 60-70 százalékban létrejön a terhesség.
5. Endometriózis
A meddőségek 30-35 százalékában endometriózis az oka a sikertelenségnek. Ez a betegség egyébként a lakosság 10-15 százalékát érinti, sok esetben úgy, hogy az érintetteknek fogalmuk sincs róla.
Ilyenkor a méh belsejét képező szövet a méhen kívül ágyazódik be, legtöbbször a kismedence szervein tapad meg a méhnyálkahártya, és növekedésnek indul.
Normális körülmények között ez a szövet csak a méhben található, és havonta a hormonok hatására megvastagszik és leválik.
Ha ez a szövet a testben máshol van, ugyanez történik, csakhogy a szövet nem tud a testből távozni, göbökké alakul és akadályokat képez.
Sokszor a meddőség hátterében a méh miómás elváltozása áll. A többszöri vetélés, fájdalmas, bőséges menstruáció vagy a sikertelen próbálkozások sora jelezhetik a rendellenességet, ilyenkor a fentihez hasonló műtéti beavatkozás segíthet.
6. ?
A meddő párok bizonyos százalékánál egyszerűen nem tudni, „hol a hiba”. Minden kivizsgálás negatív eredményt ad, mindkét fél egészséges, termelődnek a sejtek, szabályos a ciklus. Pszichológus, párterapeuta sokszor foglalkozik ezekkel az esetekkel, de ez már nem az orvoslás hatásköre. Hallani olyan történetet is, amikor egy ilyen pár útja kettéválik, és a felek más partnerrel apává, anyává válnak.
| Többféle megoldás
A meddőség kezelésének több lépcsőfoka van. Elsőként nőgyógyászati vizsgálatok mellett figyelik a ciklust, illetve elvégzik az alapvető hormonvizsgálatokat. Ennek során a menstruáció 3., illetve 21. napján vérminta alapján nézik a hormonszintek alakulását. A következő lépés az átjárhatósági vizsgálat. Ennek három különféle módszerét is alkalmazzák, attól függően, hogy mennyire részletes képre van szükség, illetve mennyire kíméletes módszert igényel az eset. Mindezekkel párhuzamosan folyik a férfiak spermiumvizsgálata is, amikor három-öt napos önmegtartóztatás után „hozott” mintából és vérvételből kapnak képet a szakemberek. Amikor sem gyógyszeres kezelés, sem műtéti beavatkozás nem segít, elsőként az inszemináció jön szóba, amikor a férfi ivarsejtet közvetlenül juttatják be a női méhbe. Ha ez sem hoz eredményt, a külső megtermékenyítés, vagyis a lombikmódszer következhet. A teherbeesés aránya ennek segítségével átlagosan 30-36 százalék. |