Robotka Anna, a blog írója egy agilis, sokat, sokszor magában beszélő, örökmozgó nőszemély. Nehezen ül meg sokáig egy helyen, ezért szinte minden nap utazik repülővel vagy vonattal, busszal, metróval, gyalog, de van, hogy csak “fejben”. Utóbbit szereti a legjobban, mert az utazás célpontjait, szereplőit csak ő ismeri, ott nem keresik telefonon, zavarják össze e-mailben. Ja, még nem említettem a szakmáját: öntörvényű fotográfusként Párizs és Budapest között lövöldöz a gépével magazinoknak, egyéni megrendelőknek, ám mostanában legszívesebben a decemberi érkezésű kisfiát fotózza éjjel-nappal. Kiváló téma, végre nem kell ezernyi kilómétereket utazni érte, itt van neki ez a gazdag mikrokozmosz A-Z-ig. Ha nem találná itt az olvasó, nyugodtan csengessen rá halkan, mert több mint valószínű, hogy a stúdiójában dolgozik valamin a gyerkőccel.
„Hogyan indult? Az igazság az, hogy a sok noszogatás miatt ki kellett próbálnom, valóban képes vagyok-e a 2011. decemberi születésű kisfiamról tisztességgel naplót írni. A blog elnevezése a vicces »Robotka« családnevünkből fakad, a fiamat ezért sokszor »Mikrobi«-ként emlegetem. Persze izgalom és kétség töltött el, hiszen a megszokott baba-mama témáktól távol álló, teljesen atipikus blogot képzeltem el, tele olyan eseményekkel, fotókkal, amit a gyermek szemszögéből állíthatok be. Mintegy ferde tükör is ez magam elé állítva, akaratom és néha kétségbeesett emberi önzőségem ellensúlyozására.
| Blogger és múzsája |
A vicces kis történetek segítenek legyőzni önmagamat, fellazítják a félrecsinált napjainkat, és rámutatnak, hogy a magánélet és az anyai kötelesség egy kis átszervezéssel igenis tud összehangolva, jókedvűen működni. A gyermek partner, és bár hiányosak az ismeretei, de én vagyok a tapasztalt és a példakép is, tehát nem mindegy, milyen aspektusában mutatom meg neki az élet sokszínűségét.
Blogunk lényegében minden gyermekes vagy gyermeket váró anyunak, apunak szól, a kétségek eloszlatására, de leginkább a kialvatlanság, fizikai fáradtság feledtetésére kiváló ellenszer.
Témáink teljesen spontán kopogtatnak az ajtón: legyen az alvás, pisi, kaki, büfi, sportként bejegyzett babakocsis sprintfutás, pancsolás, hajnövesztés, az elégedetlenség (vagy épp öröm) kifejezési formája: az ÜVÖLTÉS típusai, a későbbiekben visszabeszélés, és ki tudja még mi. Persze írok majd töményebb témákról is: magyar–francia vonalon a bababarát városi közlekedésről, terhesgondozási-szülési szokásokról és különbözőségekről, öltözködési trendekről illetve a minőségi étkezés fontosságáról.”
Itt megtalálod legújabb blogunkat, ismerkedj meg Robotkával és Bével, alias Mikrobival!