Névrabló exfeleségek: bosszúból vagy kényelemből tartják meg férjük nevét

A válást az esetek többségében a felek kudarcként élik meg, a házastársi kapcsolat végét követően pedig sokan alig várják, hogy tiszta lappal kezdhessenek. Ennek a „reboot fázisnak” – a férjük nevét felvevők esetében – jellemzően része a lánykori név mihamarabbi visszaszerzése.

Dr. Illés Blanka válóperes ügyvéd – Seveled blogunk szerzője – azt tapasztalta: a válófélben lévők általában már az első konzultáción forszírozzák a névcserét, olyannyira, hogy a bontópert már ezzel a névvel adják be. „Én azt hiszem, az elszakadás lelki folyamatának az is része, hogy nem viselem többé annak a férfinak vagy nőnek a nevét, akivel megromlott a kapcsolatom” – vélekedik a családjogi ügyvéd, kiemelve, hogy mindez akkor is igaz, amikor a férfi viseli a felesége nevét, vagy össze van kapcsolva a két családi név. A férfiak ugyanis pont ugyan olyan hévvel igyekeznek megszabadulni ettől a formális, a felek összetartozását jelző köteléktől, mint a nők.

Gazdasági érték is lehet az asszonynév

Ennek ellenére a „névmegtartó exek” típusával ő is találkozott már, de szerinte ez ritka, a jelenség hátterében pedig sok minden állhat. Legnagyobb részben a rengeteg utánajárás, amit megspórolnak a régi név megtartásával, de bizony van olyan is, hogy a jól csengő asszonynévről esik nehezére valakinek lemondani.

„Láttam olyan ügyet, ahol a gazdasági életben valaki a férje családi nevével szerzett magának hírnevet – ott teljesen természetes volt, hogy azt megtartja, ehhez komoly gazdasági érdek fűzte” – meséli a jogász. Az említett esetben a férj pedig – pusztán bosszúból – kifejezetten próbálta elérni, hogy a bíróság volt feleségét eltiltsa az ő vezetéknevének a viselésétől, ennek azonban nagyon szigorú törvényi feltételei vannak, így nem járt sikerrel.

„Persze hogy zavar”

Z. Gábor gépészmérnök húsz éve vált el első feleségétől, aki ennek ellenére a mai napig rendületlenül viseli a Z. Gáborné nevet. „Én időközben beleszerettem a jelenlegi feleségembe, aki, szerintem jogosan, úgy érezte, hogy az expárom nevét tekintve finoman szólva is korszerűtlen” – meséli a férfi, aki évekig űzött vadnak érezte magát a két nő közötti névviszály miatt. Új kedvese befutott művész, aki szerencsére semmiképp sem kezdte volna újra Z. Gábornéként, viszont nagyon zavarta, hogy elődjét még mindig így hívják.

Férje azonban a kedvéért sem volt hajlandó bíróságra menni a vezetéknév-eltiltás miatt. „Nem mondom, hogy nem idegesít, hogy a volt nejem sok minden más mellett még a nevemet is eltette önkényesen, de nem akarom a gyerekeim szeretetét kockára tenni. Nem fogom bíróság elé cibálni emiatt az anyjukat, ráadásul úgy tudom, hogy nem is lenne sok esélyem a sikerre.”

Ezzel dr. Illés Blanka is egyetért, mint mondta, a jogszabály szerint csak akkor kérhetné, hogy nevének viselésétől tiltsák el volt feleségét, ha szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték volna. Leggyakrabban akkor merül fel erre igény, ha a feleség megcsalta a férjét, ekkor erkölcsileg érthető, hogy a férj szerint a felesége érdemtelen a nevének viselésére, az eltiltásra azonban ebben az esetben sincs jogi alap. „Hallottam olyan esetről, amikor a férj inkább saját nevét változtatta meg – erre az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium engedélye alapján van lehetősége bárkinek –, de nem volt hajlandó tovább egy nevet viselni azzal a nővel, aki megcsalta, és még a gyermekeitől is megfosztotta őt.”

Majd egy újabb szerelem miatt lecserélem 

D. Edit szintén a volt férje nevét viseli, igaz, ebből egyelőre nem adódtak konfliktusok. „Szerintem nem is tudja, mivel egyáltalán nem vagyunk beszélő viszonyban – meséli a három éve elvált könyvelőnő, aki a kényelmi okok miatti névmegtartók táborába tartozik. – Iszonyú macera lenne utánajárni, szabadnapokat kivenni, ezer helyre elmenni, ezer helyen kivárni a sorom, átíratni a villanyszámlát, internetet, nem beszélve az illetékekről az iratcserék esetében. De nekem az idő is pénz” – indokolja a névváltás halogatását Edit, aki nem hivatalosan (például a Facebookon) már csak a férje vezetéknevét használja, a hivatalos, D. Lászlóné nevet nem. „Persze hogy szívesen szabadulnék tőle, főleg hogy a volt férjem újranősült, és az új asszonyka felvette a vezetéknevét. Egyelőre viszont se időm, se türelmem, se pedig fölösleges pénzem az egész hercehurcára” – vélekedik Edit, hozzátéve, hogy a nehézségek ellenére egy új férjjelölt miatt már biztosan rászánná magát a névcserére.