A klasszikus mesék kora

Kubu | 2013. Május 18.
3-4 éves kortól már az ún. igazi mesék kora következik. Több szülőtől hallottam, hogy nem mesélik el a Piroska és a farkast, vagy a Hét kecskegida történetét és számos más klasszikus mesét, mert rémisztőnek tartják ezeket.

Ötrészes sorozatunkban dr. Prevics Erzsébet klinikus, gyermekpszichológus, pszichoterapeuta minden héten elárul nekünk szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak egy-egy apró kis titkot arról, hogyan segíti a személyiségfejlődést a képzelet, a mese és a gyermeki fantáziavilág. Szó lesz arról, mit tehetünk mi magunk a mindennapokban azért, hogy gyermekünket a lehető legjobb érzelmi alapokkal indítsuk útjára a felnőtté válás felé, már pici kortól kezdve.

A klasszikus meséknek, népmeséknek óriási jelentőségük van a gyermekek életében. Segít a jelen problémáik, feszültségeik megoldásában; például a testvérféltékenységről szóló mesék megnyugvást adhatnak a gyermeknek, hogy nem kell erős bűntudatot megélnie féltékenysége miatt. Továbbá segít tapasztalatot gyűjteni az élet különböző nehézségeire, felkészülni a későbbi felnőtt életükre, megoldási módokat ajánl. A Piroska és a farkas című mesében fontos tanulság, hogy ha nem fogad szót, veszélyes helyzetbe kerülhet, de mindig van valaki, akikre számíthat, aki segít. Hasonló történet a Hét kecskegida című mese is. A szülők szerint félelmet keltő, hogy a farkas bekapja a nagymamát, illetve a kis gidákat, azonban épp a gyermeki gondolkodás sajátossága miatt ez nem olyan rémisztő, nem horror. Számára természetes, hogy a tárgyak tudnak beszélni, hogy a köveknek lelkük van, hogy bekaphat a farkas, majd egészben kivesznek a vadászok stb. Megtanulja, hogy a jó győzedelmeskedik, de ezért tenni kell. (A mesék főhőse gyakran küzd meg óriásokkal stb., míg elnyeri méltó jutalmát.)

Sok mesében megjelenik a szülőkről való „leválás” története is, a majdani felnőttkor előrevetítése. (Ma ez különösen aktuális probléma: nehezen nőnek fel a gyermekek, sok páciensem épp a felnőttkor küszöbén torpan meg!) Azok a mesék, amelyekben a gyerek világgá megy, vagy épp a szülő zavarja el a már felnőttkorba lépett „lusta” gyermekét, hogy az majd tapasztalatokat szerezve visszatérjen érett felnőttként, a későbbiekben segíti a felnőttkorba lépést (pl.: A három kismalac).

Mesélés közben engedjük meg gyermekeinknek, hogy kérdezzenek, visszatérjenek ugyanarra a részre, és kérhessék a részlet ismételt elmesélését. Ne magyarázzuk a tanulságot, hagyjuk, hogy saját belső világának megfelelően képzelje el s „raktározza el”, hogy az beépülve már tapasztalatként kerüljön elő, amikor arra szüksége van.  

Látogassanak el ide a jövő héten is, s kérjük, osszák meg velünk véleményüket, tapasztalataikat a témában!  

 

Dr. Prevics Erzsébet
klinikus gyermekpszichológus
pszichoterapeuta

 

 

További információk a Kubu játékról!

Olvasd el további cikkeinket is a témában:

A képzelet szerepe a gyerekek személyiségfejlődésében

Mesével önbizalmat és erőt adhatunk gyermekeinknek  

Mesék különböző életkorokban 

 

Exit mobile version