Képzelet és szerepjáték

Kubu | 2013. Május 28.
A képzelet, s ezen keresztül a gyermek egész személyiségfejlődésében a mese mellett a játéknak is óriási szerepe van. A szülők a gyermek játékát gyakran csak időtöltésnek tekintik, "addig is elvan a gyermek". Egy 4 éves kislányt hoztak a szülők rendelésemre azzal a panasszal, hogy gyakran pislog, lehet, hogy ez tik? – kérdezték rémülten. Majd egyre indulatosabban beszéltek arról, hogy fél óránál tovább nem játszik egyedül. Az óvodából elhozzák, majd este 10 óráig csak "nyúzza" őket. "Nem vagyunk mi gyerekek, hogy játsszunk" – mondják.

Ötrészes sorozatunkban dr. Prevics Erzsébet klinikus, gyermekpszichológus, pszichoterapeuta minden héten elárul nekünk, szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak egy-egy apró kis titkot arról, hogyan segíti a személyiségfejlődést a képzelet, a mese és a gyermeki fantáziavilág. Szó lesz arról, mit tehetünk mi magunk a mindennapokban azért, hogy gyermekünket a lehető legjobb érzelmi alapokkal indítsuk útjára a felnőtté válás felé, már pici kortól kezdve.

A szülők, óvónők egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a gyermekek nem tudnak játszani. Praxisomban megjelenő gyermekeknél tapasztalom, hogy ennek hátterében gyakran húzódik meg az a szemlélet, hogy hagyni kell a gyermeket, nem kell beavatkozni, a gyermek magától is tud játszani. Pedig ahogy a mesében, úgy a játékban is nagyon fontos szerepe van a szülői részvételnek.

Ez nem beavatkozást jelent, nem irányítást, hanem közös élményt. Már csecsemőkorban a játék segít a világ alapos felfedezésében. Kétéves kortól az utánzójáték (babák etetése), majd három-négy éves kortól a szerepjáték a meghatározó a gyermek életében. Ez a típusú játék kiskamaszkorig tarthat. Ezek a szerepjátékok segítik felkészülni a felnőtt életre (legtöbbször szülőszerepeket, foglalkozási szerepeket játszanak, tűzoltó, katona, orvos stb.). Ezekhez a játékokhoz kellenek kellékek, de a gyermekek számára nem okoz problémát, ha a játékban egy zsinór a tűzoltó „locsolója”. Képzeletük segítségével a játékban minden lehet. Sokszor ezekkel a képzeletbeli „eszközökkel” szívesebben játszanak. A szülő lehet akár egy kisbaba, akár az egyik ovis társ, vagy akár egy állatka, ezeket felvállalva biztatást ad a gyermekének, megerősíti játékában, képzeletének szabad áramlásában.     

Az oktató jellegű játékok mellett mindenképpen hagyjunk teret a szerepjátékoknak, mivel a képzelet fejlődésében ezek nyújtanak a legnagyobb segítséget, ami elősegítheti a későbbi tanulását, az életben való eligazodását.

Látogassanak el ide a jövő héten is, s kérjük, osszák meg velünk véleményüket, tapasztalataikat a témában!  

 

Dr. Prevics Erzsébet
klinikus gyermekpszichológus
pszichoterapeuta

 
Exit mobile version