Nagy fejlődésen mentek keresztül a pelenkák az elmúlt párszáz évben, miközben a 19. század elejéig nagyjából változatlan volt a helyzet. Már a 16. századi Angliában is textilbe csavarták a babákat, előtte még kezdetlegesebb anyagokkal próbálták megoldani a problémát.
A mohától a biztostűig
Az eszkimók mohát tekertek fókabőrbe, az indiánok füvekkel bélelték ki a bőrből készült pelenkát. Melegebb éghajlatokon nem hordtak pelenkát, az anyák inkább figyelték a babát, és megpróbálták kitalálni, mikor jött el az idő. Ha nem volt kéznél textil, akkor egyes helyeken levelekkel igyekeztek megelőzni a bajt, például a selyemfüvet használták erre a célra, aminek a virágairól manapság a méhek gyűjtik a nektárt a selyemfűmézhez.
Csak a 19. század első felében kezdték fejlesztgetni a textilpelenkákat, ekkor kezdték Európában és Észak-Amerikában háromszögbe hajtani az anyagot , amit aztán biztostűvel rögzítettek. Nézzük, mit mesélnek a képek a pelenka történelmétől.
Fotók segítségével járjuk végig, hogyan fejlődött a pelenka a mohával bélelt fókabőrtől a macis biztostűvel rögzített textilen át a farmermintás eldobható pelusig. A végére persze visszatért a textilpelenka.