A dajkabeszéd, a szemkontaktus, a simogatás olyan ingerek, amelyek fejlesztik a baba társas képességeit, mivel oxitocin hormon termelődését indítják el az agyban – magyarázta Topál József biológus, a babák viselkedésének biológiai okai vizsgáló kutatóprogram vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetében folyó kutatás során azt a folyamatot vizsgálják, ahogy a kisbaba egyre rátermettebben kezdi el használni kommunikációs és érzelemfelismerő képességeit.
A csecsemőnek nagyon korlátozottak az elmeképességei, alig néhány percig tud figyelni, nem beszél, nem gondolkodik tehát szavakban, nyelvi formákban, igazából hiányzik az elméjéből a legtöbb olyan, ami az embert a gondolkodás szintjén emberré teszi. Ám a maga módján nagyon kifinomultan érti és dekódolja a környezetében lezajló kommunikációt és társas információkat.
A kutató szerint, ha felveszik a szemkontaktust a babával, az olyan, mintha hirtelen felvillant volna egy lámpa a fejében – azt jelzi számára, hogy „tanuló üzemmódba” kell kapcsolnia. Ugyanilyen érzékenyek a kicsik a dajkabeszédre, melyet a babához forduló felnőtt ösztönösen alkalmaz, mikor lassabban, magasabb hangon, éneklőbb hanglejtéssel kezd beszélni. Ilyenkor szintén tanulásra kész állapotba kapcsol a baba.
Az MTA kutatói kimutatták, hogy a természetes kulcsingerekkel, vagyis simogatással, szemkontaktussal, testi kontaktussal serkenteni lehet az oxitocin agyi termelődését, ezzel pedig – a kutatás eddigi adatai alapján – növekszik a kisgyermekek szociális befogadó készsége.