Kezdődött azzal, hogy mikor kezdjük el a hozzátáplálást. Számomra a szentírás W. Ungváry Renáta Szoptatós füzete. Abban szó szerint ez szerepel: „A WHO és valamennyi mértékadó gyermekgyógyászati szakmai fórum a csecsemő hat hónapos koráig kizárólag anyatejes táplálást javasol. A WHO és az UNICEF (ENSZ Gyermekalap) ezen túlmenően azt ajánlja az anyáknak, hogy legalább a gyermek kétéves koráig vagy akár azon túl is folytassák a szoptatást, addig, amíg a kicsi magától lemond róla.”
Füstbe ment terv
Én ebben hittem és ezt akartam, de már a nagyobbikkal megdőlt a tervem, mert 4 hónapos korában kevés volt az anyatej és ki kellett egészíteni, így elkezdtem a hozzátáplálást, és így jártam a kicsivel is. Mielőtt kardomba dőltem volna, barátnőim nyugtattak, hogy sok gyerekorvos és védőnő már 3-4 hónapos korban javasolja az almalé kóstoltatását, tehát pont jó időben vagyok.
Szerencsére a nagyobbik kiskönyvében, a középső oldalon volt egy táblázat, hogy mikor mit ajánlott bevezetni a gyereknek, mert a kisebbik kiskönyve olyan szuper és reklámoktól mentes dokumentum lett, amiből ez a reklámmentes táblázat is kimaradt, pedig remek „sorvezető”. A burgonya, sárgarépa, sütőtök hármasból éppen burgonyát és sárgarépát lehetett kapni, tehát azzal kezdtünk.
És azért nem az almával, mert a védőnő úgy vélte, hogyha a gyerek elfogadja a burgonyát, utána az alma is menni fog, fordítva viszont előfordulhat, hogy nem. Azt ugye mondanom sem kell, hogy az őszibaracknak se volt éppen akkor szezonja, és bár a banán nem szerepelt a listán, a krumpli után azzal ismerkedett a gyerek, és szerette. Sőt az édesburgonya semmilyen listán nem szerepelt, de egy amerikai ismerősöm javasolta, így gyorsan bevezettem, és a gyerekeim rajongtak érte.
Hasznos lehet a tapasztalatcsere
Svájcban élő barátnőmmel, mint rendes anyák, kicseréltük a tapasztalatainkat, és a nagy döbbenet az olaj miatt esett. Az természetes, hogy só és fűszerek nélkül főztem a gyereknek, de hogy 200-250 g főtt zöldséghez ½-1 evőkanál növényi olajat tegyek, újdonság volt. Neki a védőnője a hidegen sajtolt repceolajat javasolta az omega–3- és omega–6-zsírsavak miatt. Ezután megnéztem a külföldi bébiételek címkéjét, és ott is előszeretettel kérkednek ezekkel a zsírsavakkal, így én is elkezdtem használni. (Na jó, utána is olvastam a zsírsavaknak, és úgy döntöttem, fontos.)
|
Kapcsolódó cikkeink:
|
Mindenki ugyanazt eszi
Ugyancsak a hozzátáplálás során kerülnek elő a tejpépek. Mivel 4 hónapos gyereknek tejbedarát nem adunk, így a legegyszerűbb a dobozos gabona- vagy tejpépeket megvenni. Pedig van ennél jobb megoldás is. Azokban az országokban, ahol a porridge, azaz a zabkása a nemzeti reggeli része, a gyerekek hozzátáplálását rizs-, köles- vagy kukoricapéppel kezdik, ezek mind gluténmentesek, majd 6 hónapos kortól jöhet a zab, a búza és az egyéb gabonák.
Mivel ezek itthon is beszerezhetőek, érdemes a reggelit és a vacsorát is magunknak főzni, vagy ételek sűrítésére használni. (Halkan és büszkén jegyzem meg, hogy nekem olyan jó fej védőnőm van, aki ezt javasolta is, bár addigra már képben voltam.) Amíg a tej bevezetése el nem kezdődik, vízzel főztem és gyümölcsökkel ízesítettem a pépeket. Nálunk a nagyobbiknak is ilyeneket kellett ennie, és a banános zabkása máig a kedvence, én pedig örülök: a két gyerek reggelijét, sőt az enyémet is, egy edényben meg tudom főzni.
Tehát a hozzátáplálás alapszabálya – mint a gyerekkel kapcsolatos dolgok legtöbbjével –, hogy hallgassuk meg a védőnőt, olvassunk el mindent, amit a könyvtárban vagy a neten meg lehet találni, majd tegyük azt, ami a gyerekünknek jó. Ha mi magunk nem hiszünk abban, hogy egy-egy étel finom, akkor a gyereket sem sikerül majd átverni. Lehetünk bátrak, mi is kipróbálhatunk új dolgokat, nekünk se fog megártani. Kezdetben olyan ételeket kóstoltassunk a gyerekkel, amelyek nem allergizálnak, és ne felejtsük, három nap alatt be lehet vezetni egy új dolgot, azonban hosszú az út addig, amíg együtt eszünk pörköltöt nokedlival.