Igazán személyes ajándékot kapott Stahl Judit kislánya, a kilencéves Hanna a születésnapjára: A hörcsögöm egy zseni című gyerekkönyvet az édesanyja fordította le, köttette be, majd adta át – egyedül neki. A főszereplője egy kisfiú és okos, vicces hörcsöge, Büdöspopsi. A kisfiú utál matekozni, leckét írni, rendet rakni – mint a gyerekek többsége –, a hörcsög viszont beszélni tud, és kiválóan számol. Kettejük kapcsolata aztán elég kalandosan alakul…
– Honnan jutott eszébe éppen egy ilyen ajándék?
– Az volt a legfontosabb, hogy a lányom szeresse olvasni. Nagyon támogatom, hogy minél több könyvet vegyen kézbe, és hogy minél több dologról olvasson, hogy megtapasztalja, micsoda élmény egy-egy könyv elolvasása a sok számítógépes játék mellett. A másik oka pedig egy kicsit szomorúbb történet volt: Hanna okos, rafinált hörcsöge tavaly megszökött, három kísérlet után negyedjére sajnos sikeresen, és sosem találtuk meg. Nyilván a könyvben szereplő leleményes kisállat nem pótolja, de abban bíztam, talán segít helyretenni azt a veszteséget.
– És mit szólt Hanna, amikor megkapta?
– Egyetlen példányban nyomtattam ki, és beleírtam, hogy “csak Hannának” készült. Jó nagy betűkkel van írva, nem hosszú, viszont rendkívül humoros és elég izgalmas könyv, egy alsó tagozatos is könnyen elolvashatja. Szerencsére nagyon örült neki, és nagy büszkén mutogatta az osztálytársainak is, akik egyre többen faggatták, hogy miért nem lehet kapni, elolvasnák ők is. Aztán a szülőktől is mind több visszajelzés érkezett, végül eldöntöttem, hogy kiadom, de csak miután szerkesztő is látta.
– És a lánya mit szólt?
– Természetesen megkérdeztem, mit gondol, elvégre az ő ajándékáról van szó. Azt mondta, hogy remek ötlet, részéről rendben van, még biztatott is, hogy ne idegeskedjek meg görcsöljek már annyit ezen, tök jól fordítottam le. Úgyhogy nagyon izgulok, mert napok múlva megjelenik A hörcsögöm egy zseni – a gyerekek pedig nem kímélik ám az embert, azonnal ki fog derülni, milyennek találják.
– Hanna amúgy szívesen olvas?
– Rengeteg technikai kütyüvel vannak körülbástyázva a mai gyerekek, de nem is ezt látom a fő problémának. Hanem ezt a mérhetetlenül sok különórát, pluszt, extrát, amitől szerintem lassan megfulladnak a gyerekek. Rocky, beszédtechnika, színjátszó, angol, úszás, lovaglás… Elképesztő. Egy szabad, nyugodt órájuk nincs, és Hannát is, engem is kezd egyre jobban nyomasztani ez a helyzet, ez az iszonyatos túlterheltség. Úgyhogy a következő félévtől visszaveszünk ebből, nincs mese. Muszáj, hogy egy gyerek gyerek maradhasson, játsszon, barátkozzon – ne érezze magát már kilencévesen a lóversenypályán, és ne legyen olyan feszes a heti időbeosztása, mint egy vezérigazgatóé. Kicsit még abban is reménykedem, hogy ez a könyv is hozzájárulhat ehhez…