Amikor Zsófi megszületett (és azóta folyamatosan ) lazán benevezhettem volna a “hogyan idegeljük ki az ismerőseinket Facebookon” versenyre.
Én végtelenül büszke voltam (és vagyok ) a gyermekemre. Hatalmas változás volt ez az életemben, és én egész nap tudtam volna bámulni a kisbabámat. Ahogyan alszik, eszik, mosolyog, jobbra néz, balra néz, tüsszent, égnek áll a haja stb.
És szünet nélkül fotóztam, minden pillanatot megörökítettem, és nem voltam rest ezzel elárasztani az ismerőseimet a közösségi portálon. Nekem eszembe nem jutott volna, hogy bárkit zavarhat, hiszen olyan kis cukorfalat, ahogyan nézelődik a babám. Nos, hát igen, nekünk anyáknak a gyermekeink minden percben édesek, de az ismerőseinknek már nem biztos.
Valószínűleg nem azért jelentkeznek be az oldalra, hogy 3 percenként a gyermekeinkről nézzenek fényképeket. Én rendre töltöttem fel a fotókat, és a távolabbi ismerőseim rendre töröltek is. Rá kellett jönnöm, hogy a maszatos Zsófi baromi cuki a nagyik számára, de az ismerőseim többsége nem kíváncsi rá.
Vagy azért, mert még egyáltalán nem is gondol a gyerekekre semmilyen formában, vagy egyáltalán nem is szereti a gyerekeket. Vagy mondjuk, tíz éve próbálkoznak a babával, és nem jön össze, akkor sem szívesen nézegeti a kisbabás posztokat.
Mit lehet tenni, hogy ne őrjítsünk meg másokat? Tudd meg a az Anyu Gubancban blogról!