A csillagjáték utáni napokban nagy rajzolás, festés következett. A gyerekek mindent lerajzolhattak, ami eszükbe jutott. Eszter nénivel együtt azt is elhatározták, hogy a legsikerültebb rajzokból kiállítást rendeznek. Lelkesedésüket fokozta, hogy Eszter néni közölte velük, díjak is lesznek. Az első, második és harmadik legeslegszebb rajzért Aranymackó-érmet, aranyecsetet és ezüst festéktálacskát kapnak a nyertesek.
– Mit rajzoljunk? – kérdezte Hajni türelmetlenül.
– Mondtam, hogy rátok bízom. Amihez kedvetek van. Színeseket, ecseteket szabadon választhattok hozzá!
Alig várták, hogy hozzálássanak a jóízűen pacsmagoló színbeszédhez. Egyedül Matyi Tamás boldogult nehezen a festéssel. Csak ült, ült a rajzlap előtt, és egyetlen vonást sem ejtett a papíron.
– Tudod már, mit fogsz festeni? – kérdezte tőle Eszter néni.
Matyi Tamás buzgón bólogatott. Eszter néni lehajolt hozzá.
– Mondd el nekem. Ha nem szeretnéd, hogy a többiek meghallják, súgd a fülembe!
– Mindenfélét akarok – súgta Matyi Tamás halkan. – Olyan sokat, hogy nem is férnek el ezen a papíron!
– Kezdj hozzá, jó? Van elég rajzlapunk.
Matyi Tamás sápadt arca kipirult. Elővette a legnagyobb ecsetet. Belemártotta egy tálka égszínkék festékbe, és mázolni kezdett. Először bátortalanul, azután egyre inkább nekibuzdulva festett; pirossal, sárgával, zölddel, lilával pacsmagolta tele a rajzlapot. Rengeteg festéket használt el. A színek felismerhetetlen mázolmánnyá folytak össze. Keze, arca, ruhája, haja is csupa festék lett. Eszter néni figyelte egy ideig, azután kivette a kezéből az ecsetet.
– Most menj ki szépen a mosdóba, és áztasd le magadról ezt a sok festéket. Egyedül is meg tudsz mosakodni?
– Igen – súgta Matyi Tamás, és zavartan forgatta könyökig festékes kezét. Mielőtt kisietett volna a teremből, egy doboz zsírkrétát gyorsan a zsebébe csúsztatott. De ezt csak Panni vette észre, mert Eszter néni elfordult.
A gyerekek tovább festettek, mázoltak, nem is gondoltak Matyi Tamásra. Csak Eszter néni és Panni tartották számon, milyen feltűnően sokáig marad a mosdóban.
– Menj ki, és nézd meg, mit csinál Tamás – szólt oda Eszter néni halkan Panninak.
Panni a mosdó ajtajában hirtelen megtorpant. Azt hitte, álmodik, vagy betévedt valami bolondos mesébe. Matyi Tamás egy székre zsámolyt tett, s arra állva összevissza rajzolta a mosdó világoszöld falát a zsírkrétákkal. Panni földbe gyökerezett lábbal bámulta az egyszemélyes rajzkiállítást, de már ott állt mögötte Eszter néni is a nyomában tolongó gyerekekkel.
– Ezek igazán ügyes rajzok, Tamás!
Eszter néni hangjától annyira megijedt az óvodás művész, hogy majdnem lebillent a székről. Szerencsére Eszter néni idejében elkapta.
– Nézzétek – fordult a gyerekekhez –, Tamás valóban le tudott rajzolni mindent, amit akart!
A gyerekek nagy hurrázásban törtek ki.
– Ennek a faliképnek lerajzolod majd minden részletét a teremben, külön rajzlapokra! – mondta Eszter néni Matyi Tamásnak. – De mert a tiszta falat összekented zsírkrétával, sajnos büntetést érdemelsz!
Matyi Tamás szorongva várt, de vártak a többiek is, tele aggódó részvéttel. Eszter néni lehajolt. Arca egészen közel került Tamás arcához.
– Igazságos büntetést! – mondta halkan, nagyon barátságosan. – Remélem, te is belátod.
Matyi Tamás bizonytalanul bólintott.
– Először is alaposan megmosdatlak! És a falat neked kell lemosnod, mielőtt a takarító néni meglátja. Büntetésből pedig nem indulhatsz a következő versenyen.
– Igen – súgta Matyi Tamás.
– Én majd segítek neki a lemosásban! – ajánlkozott Panni buzgón.
– Én is! – kiáltotta Bácskai Csibi.
Eszter néni persze nem bízta rájuk a nehezét. Ő dörzsölte le először a zsírkrétát a falról. A mosószerek hamarosan eltüntették a rajzok nyomait is. Olyan gyorsan ment minden, mint a karikacsapás. Matyi Tamás most nem a büntetésre, csak a dicséretre és az éljenzésre gondolt.
Szepes Mária: Pöttyös Panni – Csupaszín (Móra Kiadó
Illusztráció: F. Győrfy Anna