Ott van érvként az is: annyi rossz testvért látni… Igen, annyi rosszat. De annyi jót is. Egy tuti, testvérnek lenni nem érdem, csak állapot. Nem a gyerekek döntenek a kérdésben, testvérek lesznek-e vagy egykék, ahogy sokszor abban se ők döntenek, végül jó tesók lesznek-e, vagy marják egymást egy életen át.
Sokszor hangzik el az érv: egy testvér mennyi mindent adhat. Szép is, jó is, csak így ebben a formában csúsztatás. A család adhat sokat a testvérség “megtanításával”. Magától a testvérkapcsolat tényétől, még nem alakul ki eltéphetetlen kapocs. Ahhoz, hogy ez meglegyen, nem elég hogy ketten hárman négyen akárhányan vannak. Mint mindent, a tesóságot is tanuljuk, látjuk, elsajátítjuk a családban. Akárhány gyereket lehet rossz értelemben vett egykének is nevelni.
Az egyke nem az, aki egyedül van… az egyke az a kifejezés, amit a legtöbben arra értünk, aki önző, nem osztozik, kiskirályként/királylányként viselkedik, magának követel mindent…A teljes cikket A kísérlet blogon találod!
