Így segíthetsz, ha fél a gyerek!

cafeblog/anyamento | 2014. Október 31.
Szülőként az egyik legnehezebb pillanat, ha a gyerekeinknek irracionális félelmeik támadnak, és úgy tűnik, semmivel nem tudjuk megnyugtatni őket.

A gyerekek félelmei lehetnek nagyon általánosak, például félelem a sötéttől, vagy a szörnyektől az ágy alatt, vagy számunkra teljesen képtelenek, mint a félelem a hangyáktól, mindennapi zajoktól vagy a víztől.

De hogyan segíthetünk nekik mégis, hogy kezelni tudják ezeket a félelmeiket?

Együttérzéssel és nyugodt türelemmel fogadd a gyermeked félelmeit

Ha a gyereknek irracionális(nak tűnő) félelmei vannak, nagyon nehéz komolyan venni. Mert lehet, hogy mondjuk egy medence vize veszélyes lehet, de ha a gyermekünk még a fürdéstől is fél…

Ugyanakkor a gyereknek nagy valószínűséggel megvan az indoka, hogy miért fél attól az adott dologtól annyira.

Az egyik legfontosabb az ilyen félelmek kezelésében, hogy a szülő megkérdőjelezés nélkül mégis el tudja fogadni a gyermeke félelmeit, tűnjenek azok bármilyen butaságnak is az adott pillanatban. Felmerülhet a kérdés:

“Nem fog a gyerek attól még jobban félni, ha elfogadom a félelmét létezőnek?”

A valóságban a szülő elfogadása segíteni fog a gyereknek feldolgozni a félelmeit, és továbblépni rajtuk. Az elfogadás segít nekik kapcsolatba lépni velünk, ami már egy lépés a félelem leküzdése felé.

Az elfogadás a részünkről azt jelenti, hogy nem ítéljük el a félelmét. De ha csak elfogadjuk, az idővel kevéssé válhat. Az elfogadás önmagában nem mulasztja el a gyermek félelmeit, ráadásul egy idő után mi is átvesszük ezeket. (Már előre rettegünk, mikor jön a következő reakció, és azt hogyan fogjuk kezelni.)

A mi feszült hangulatunkat pedig a gyerek is megérzi és is átveszi. Előbb-utóbb kialakul egy öngerjesztő folyamat. Ezért nem elég a félelemek elfogadása: legalább ugyanennyire fontos, hogy nyugodt magabiztosságot érezzünk és sugározzunk a gyerek felé.

Nehéz úgy egyensúlyozni, hogy a gyerek azt lássa, hogy mi, szülőként nem félünk. Ha azt mondjuk neki, hogy ne féljen, lehet, hogy még rosszabbul fogja magát érezni. De ha látja, érzékeli a mi magabiztosságunkat, akkor egy szavak nélküli szinten könnyebben fognak hinni benne, hogy nincs mitől félniük.

Teljes nyugalommal csökkentsd a gyermeked pánikját

A félelem extrém pillanataiban a szavak nem elegendőek. A gyermek teste legalább annyira reagál, mint a gondolatai: a szívverése felgyorsul, kapkodja a levegőt, kiszárad a szája, hideggé válik keze-lába. Ha a gyerek éppen pánikban van, az elfogadással és a nyugtatgatással semmire nem fogsz menni. Ilyenkor a fizikai kapcsolat többet segít, mint akármennyi szó. A legtöbb szülő ösztönösen tudja ezt. Automatikusan átöleljük vagy megsimogatjuk a hátát, amikor fél valamitől.

Ha elsősorban arra figyelünk, hogyan hat a félelem a gyermekünk testére, és a fizikai komfortérzetét igyekszünk biztosítani, könnyebben elmúlik a pánik is. A biztonság fizikai érzékelése meg tudja akadályozni a testünket, hogy ugyanaz a félelmetes reakció újból kiváltódjon. Ez igaz a gyermekeinkre is.

Ha megmelegítjük a gyermekünk lefagyott kezét, visszatér a vér és a meleg a kezeibe, lassul a szívverése, lenyugszik a légzése. Azt fogja érezni a teste, hogy a stresszre adott “üss-vagy-fuss” reakció szükségessége elmúlt.

Amikor a gyermek pánikszerű fizikai reakciói elmúltak, akkor valamilyen ritmusos mozgás kizökkentheti és tovább nyugtathatja. Például egy hintaszék ritmikus mozgása, ugrálás egy trambulinon, a homoköntés nyugtató mozdulatai, jógapozíciók, vagy a fizikai kimerültség elérése futással, ugrálással.

A félelem pillanatában a leghatékonyabb módszer: az EFT. Ha ismerjük a pontokat, akkor a leggyorsabban ezeknek a pontoknak az érintésével vagy masszírozásával tudjuk megnyugtatni a gyermekünket. Ehhez elég lehet pár perc is.

Az EFT abban (is) különbözik a többi technikától, hogy nemcsak az adott pillanatban képes a rövid távú megnyugtatásban, hanem a hosszú távú szorongás mentális elengedéséhez is használhatjuk.

Az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technikája) abban segít (a gyerekeinknek és nekünk), hogy el tudjunk távolodni a félelmünk tárgyától. Kevésbé gondoljunk rá úgy, mint ami a részünkké vált, és sokkal inkább tudjunk rá úgy gondolni, mint rajtunk kívül álló valamire, amit le tudunk győzni.

Mit tehetsz még? A teljes cikket az Anyamentő blogon találod!

Exit mobile version