A svéd apukákról szóló hírről persze mindenkinek eszébe jut, hogy itthon ez miért csak öt nap, és vajon várható-e, hogy több legyen. Svédországban egyenesen bátorítják az apukákat, hogy a gyerek születése után minél több időt maradjanak otthon a gyerekkel és az asszonykájukkal, hogy egészséges, boldog család váljon belőlük.
A család egységgé kovácsolása a cél
Olyan apróságok miatt teszik ezt, hogy a család együtt rázódjon bele a gyerekes lét szépségeibe, ne ékelődjön a szülők közé a gyerek születése, hanem inkább kovácsolja össze őket, és ne végződjön válással esetleg azért a házasságok nagy része, mert a szülők szülés után eltávolodnak egymástól. Meg olyan apróság is belejátszik, hogy az apuka kötődjön minél jobban az újszülöttjéhez, és ne csak fürdetéskor lássa tíz percre naponta. Nem is olyan elvetemült ötlet, úgy tűnik, hogy arrafelé nemcsak szavakban, hanem tettekben is családbarát a vezetés.
Pedig ilyen hírek hallatán mindig felébred bennem a remény, hogy lám, más országokban jól működik egy csomó igazán ember- és életbarát rendelkezés, amitől könnyebb az élet, és nem ilyen nehézkedős, nyögvenyelős és igahúzós, mint itthon. Ha pedig máshol működik, akkor nálunk is működhetne, már feltalálni sem kellene semmi újat, csak a meglévő, működő rendszert átvenni.
Össze is gyűjtöttem 10 pontban, hogy miért lenne jó nekünk, ha apa otthon maradhatna fizetett szabadságon az anyukával és a babájával a szülés utáni első három hónapban. Nekem az első kislányomnál például pont szerencsém volt, és ennyi időt velünk tudott tölteni a férjem, mert olyan volt a munkája, így tapasztalatból is tudok beszélni.
1. Anya a szülés után nyugodt szívvel lábadozhatna…
…fizikailag teljesen helyrejöhetne. Ha pont császáros a kismama, akkor ez fontos is lenne, mert öt nap után épphogy el tudunk ilyenkor sétálni otthon a fürdőig meg vissza a kanapéhoz, de nagyon ugrálni, házimunkázni még nincs erőnk.
2. Be tudna segíteni apa a házimunkába
Jut eszembe az előző pontról: az éjjel-nappal háromóránkénti szoptatás időszaka maximálisan kiszívja az anyukák erejét az első időkben, hat hétig minimum olyan érzésünk van, mintha egy másik dimenzióban léteznénk. Ebben az állapotban a takarítás, mosogatás, de még egy sima rántotta elkészítése is teljesíthetetlen feladatnak tűnik.
3. Építhetné apa is teljes gőzzel a kötődést és ősbizalmat a saját babájával
Az apukáknak ezen a téren úgyis nehezebb a dolguk: nem elég, hogy nem ők voltak összekötve 9 hónapon át a gyerekükkel, ráadásul még miután kijön onnan, akkor is folyton anyára van csatlakozva az anyatej miatt. Ha viszont ők is otthon lennének velünk az első időkben, akkor annyit aludhatna a mellkasukon a baba, és annyit ringathatnák, hogy sokkal hamarabb bekövetkezne a kötődés náluk is a saját gyerekükhöz.
4. Az első, kardinális élményeket együtt élnénk át
Amikor az első gyermekünk születik, akkor főleg így van: minden pillanat vele egy kis csoda. Ahogy először ránk mosolyog, ahogy először fúj nyálbuborékot, először áll égnek a feje tetején az a három szál haj, először fogja meg az ujjunkat… Rengeteg első pillanat van a születés utáni időszakban, amikről az apukák sok esetben lemaradnak. Ha otthon lennének velünk, akkor ezzel is erősíthetnénk a családi egység érzésünket.
5. Összerázódhatnánk családdá
Voltunk eddig ketten, egy pár, most pedig bővültünk még egy fővel, és bárhogyan is képzeltük el a fejünkben, ez így bizony már egész más. A párkapcsolatunk is átalakul azzal, hogy megszületik a babánk, és minden romantikus elképzelésünkkel ellentétben tud oda is vezetni, hogy eltávolodunk, hogy apa kirekesztve érzi magát, és akár még féltékeny is lehet saját csemetéjére, amiért az ő asszonya mindig a kis jövevénnyel foglalkozik. Ha mindezen együtt mennénk át az első időkben, akkor jobban összehangolhatnánk az igényeinket, elképzeléseinket, és talán még válás és csonka család is kevesebb lenne.
6. Megjönne a kedv a szüléshez
Ha úgy indulunk neki életünk egyik legfontosabb döntésének, hogy nem egyedül kell majd megoldanunk, mert tudjuk, hogy a legnehezebb időszakban, a szülés után, mellettünk lehet jó ideig még életünk párja úgy, hogy nem kerül veszélybe a megélhetésünk, talán még több gyereket akarnánk szülni.
7. Össze tudnánk egyeztetni szülői óráinkat
A legtöbb szülőnek fogalma sincs, mihez kezdjen a gyerekével, amikor megszületik. Megpróbálunk felkészülni, de képtelenség kitalálni előre, hogy milyen lesz a mi pici babánk, milyen igényei lesznek, és hogyan reagál majd a nevelési szakkönyvekből vett fényes ideológiákra. Minden szülő előtt ott áll az a hatalmas feladat, hogy kitalálja a saját szülői stílusát.
Felvegyem, vagy ne vegyem fel, ha sír? Ringatva altassam, vagy a kiságyában? Legyen cumija, plüssállata, csörgője, kétóránként hallgasson Mozartot? Ezernyi kérdés egy nap, amiben most jellemzően anya dönt egyedül, de ha apa is ott lenne vele, akkor együtt találhatnák ki saját magukat mint szülőket.
8. Könnyebb lenne az élet praktikus oldala
Ott vagy egy kéthetes csecsemővel, akit még ki sem vihetsz az utcára, de a tej elfogyott, pelus már csak egy van, és elfelejtettél hozatni szoptatós teát is tegnap este. Apa majd hazaér este 6-kor, addig viszont képtelenség, hogy az a gyermek ne akarjon még legalább háromszor kakilni és te is örömmel innál még egy kávét, hogy ne borulj az asztalra fejjel előre.
Apróságnak tűnik, de amikor ilyen kicsi baba van a háznál, akkor a legegyszerűbb, leghétköznapibb elintéznivalók is komoly szervezést igényelnek az anyukáktól. Ha apa is otthon lenne, akkor nem kellene még ezen is tipródni, hogy jaj, csak nehogy pont akkor fogyjon ki a popsitörlő, amikor ő nincs otthon.
9. Nem lenne több “neked könnyű, otthon vagy egész nap” vita
Ha egy apa három hónapot eltölthetne frissen született családjával otthon, akkor teljesen tuti biztos, hogy soha nem hagyná el a száját olyan mondat, hogy anyának milyen könnyű, hiszen csak otthon van a gyerekkel egész nap. Rengeteg nagy családi perpatvart megelőzhetnének ezzel az egyszerű intézkedéssel. Kisírt szemű asszonyok és ideges apukák sora lenne nyugodt és derűs egy-egy nehéz nap végén is.
10. Nagyobb szabadságot adnának egymásnak a szülők
Mivel mindkét szülő tudná az első hónapok megpróbáltatásaiból, hogy milyen az, amikor otthon vagyunk a gyerekkel, ezért mindketten sokkal nagyobb empátiával közelednének a másik felé. Anya nem balhézna, ha apa el akarna menni sörözni néha a haverokkal, mert nem érezné azt, hogy folyton magára van hagyva, míg apa sem húzná a száját, ha rá akarná anya hagyni pár órára a csemetéjét, amíg ő elmegy saját magára fordítani egy kis időt.
Ez az első együtt töltött három hónap olyan lehetne, mint valamiféle preventív párterápia, amivel egy nagy halom párkapcsolati és nevelési problémát megelőzhetnénk. Remélem egyszer, valamikor, amikor majd az én lányaim vállalnak gyereket, már közelítünk majd a svéd családmodellhez.
- Eszedbe ne jusson az anyahasadat takargatni a strandon