Nem vagyok az a fajta, aki a végtelenségig húzná a felvilágosítást, és akkor is virágokról és méhekről kezdenek beszélni a gyerekeinek, de valahogy mégis furcsának éreztem volna, ha ezeket a babákat a lányaim kezébe adom ovis korukban. Ugyanis célcsoportjuk az ovis korosztály, akik nem tudom, mennyit értenek meg abból, hogy szülhet a babájuk császármetszéssel vagy vaginális úton, és mi az a köldökzsinór, amin az a gyapjúbaba lóg az ő gyapjúanyukájából.
Közben pedig mégis lehet, hogy a babák kitalálóinak, készítőinek van igazuk, és nem lehet elég korán kezdeni a szülésről való korrekt és egzakt felvilágosítást. Lehet, hogy ha már háromévesen tudják, mi az a császármetszés, és el tudják játszani, ahogy anya vaginájából előbújik egy baba, akkor többet tudnak majd a saját testükről és magabiztosabban sétálnak majd be a szülőszobára. Hajlok arra, hogy igazából ez jó dolog, mégis van egy kis bizarr az egészben. Csak annak örülök, hogy legalább a vérzést nem modellezték le ezekben a babákban.
