Ilyen elkötelezett könyvmoly babát még nem láttam, aki ilyen picinek már ennyire oda meg vissza lenne a mesékért. Ahogy néztem a videót, a saját kicsi babám jutott eszembe, hogy mennyire el tud keseredni a számomra legérthetetlenebb eseményeken. Legutóbb például azon, hogy levettem a szemüvegemet, ami számára felért egy kisebb apokalipszissel, és úgy nézett rám, mintha legyilkoltam volna az anyukáját, majd elkezdett áriázni. Rögtön abba is hagyta, amint visszatettem az orromra azt a fránya szemüveget, és rájött, hogy mégsem tűntem el örökre.
Ez a baba azonban jelenleg számomra még cukibb, mint a saját gyerekem – na jó, azért ez talán túlzás –, és olvadozni kezdtem azon, mennyire kétségbeesik a sztori végén. Úgy megölelgetném, hogy megvigasztaljam!