“Bárcsak tudtam volna, hogy a reggeli rosszullét nemcsak reggelente, hanem bármelyik napszakban előfordul.
Senki sem figyelmeztetett arra, hogy a reggeli rosszullét reggelre, délre és estére is vonatkozik. A feleségemnek legalábbis a nap bármelyik szakaszában előjött. Nem tudtam segíteni neki, tehetetlen voltam, elég borzasztó volt látni, hogy egész nap mennyire rosszul érzi magát. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz neki a terhesség első trimesztere.
Bárcsak tudtam volna, hogy a csapatmunka a legelejétől fogva rendkívül fontos.
Azt hiszem, a mi kapcsolatunk szorosabbá vált már egészen onnantól kezdve, hogy tervezni kezdtük a babát. Megtanultam, hogy vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen képtelenek vagyunk irányítani. Ezért inkább csak annyit tettem, hogy megpróbáltam a feleségem legnagyobb rajongója lenni.
Bárcsak tudtam volna, hogy néha elég, ha csak úszom az árral.
Eredetileg mindent mániákusan elterveztem, például órákig kutattam, hogy melyik a legjobb szülészet, hogyan egyen a feleségem terhesség alatt, milyen vitaminokat szedjen és egyáltalán, hogyan éljünk együtt a terhességgel. De most úgy érzem, nincs olyan, hogy tökéletes felkészülés. Eljárunk szülésfelkészítőre, ami szerintem nagyon hasznos, de a többi pont úgy alakul majd, ahogy a sors akarja. Egyszerre vagyok a szüléstől tiszta ideg és boldogan izgatott. Alig várom.
Bárcsak tudtam volna, hogy a babának rengeteg holmi kell. És anyának kell egy “friss anyuka” ajándék.
A feleségem vette kézbe a rengeteg babacucc vásárlását, ami nekem könnyebbség, neki pedig szemlátomást öröm. Az egyetlen vásárolni valóm – mint megtudtam tőle – egy “friss anyuka” ajándék, amire már nem sok időm maradt.
Bárcsak tudtam volna, hogy sosem leszek erre anyagilag felkészülve.
Akkor kezdtünk csak próbálkozni a babával, amikor már úgy éreztük, hogy anyagilag biztos lábakon állunk. Félretettünk, amennyit csak tudtunk, és azt terveztük, hogy szülés után is takarékoskodunk majd a gyerek jövőjére. De most úgy tűnik, hogy lehetetlen küldetésre vállalkoztunk, a mostani pénzünk háromszorosa sem lenne elég.
Bárcsak tudtam volna, hogy táncra perdülök a rugdalózóktól.
Amikor megláttam az első rugdalózóit, egyszerre olvadtam el, és táncoltam örömömben. Még sosem vártam ennyire semmit, mint most a kisfiam érkezését. Izgatottan várom, hogy új fejezet nyíljon az életünkben, és ennek az első kézzel fogható jele az a tengernyi rugdalózó, ami ellepte a szárítónkat. Mellette pedig halálra vagyok rémülve a felelősségtől, remélem, hogy sikeresen megbirkózom vele, és jó apukája leszek a kisfiamnak.”