“Tantrázni mentem, a feleségem elhagyott”

Anyám borogass! | 2015. November 02.
Gábor, saját elmondása szerint, csak követte azt a belső utat, amit igaznak érzett. De ezt a felesége nem tudta és nem akarta elfogadni. Elmesélte nekünk a történetüket a saját szemszögéből. A választ mi is keressük a nagy kérdésre: hogy lehetett-e volna másképp.

Régóta jógázom hetente egyszer vagy kétszer, akkor kezdtem nagyjából, amikor összeházasodtunk Lindával. Néha ő is velem jött, de azért főleg fitneszbe járt aerobikozni meg edzeni. Annak idején egyikünknek sem volt baja azzal, amit a másik csinált. Csak teltek az évek, most már a harmincas éveink közepén járunk, én inkább a vége felé, Linda meg az elején, akartunk gyereket is, de nem jött össze, de mivel annyira azért nem sürgette ezt egyikünk sem, vártunk, próbálkoztunk, és ezen nem igazán aggódtunk. Lindának ívelt fel a karrierje, rengeteget is dolgozott, nagyon elismerték, én is örültem, hogy ilyen sikeres, nekem meg egyenletesen működött a vállalkozásom. Anyagi nehézség sem volt.

Akkor kezdődött minden, amikor én kitaláltam, hogy elmegyek egy tantrajóga-tanfolyamra.

Bár ez így nem jó megfogalmazás. Egy barátomtól hallottam róla, sokat olvastam utána, aztán a neten meg könyvekben, és – ezt most nehéz így elmagyarázni – egyszerűen úgy éreztem, ez az út, amin járnom kell. Erre kell mennem, ez érdekel. Mielőtt bárki most azonnal megkövezne, nem tömegszexjelenetekben akartam részt venni, nem a külső szex fedősztorijára használtam a tantrát, engem ez az út érdekelt, ez vonzott. Elmentem egy bemutató órára, aztán beszéltem Lindával, és heteken keresztül próbáltam meggyőzni, hogy menjünk együtt. Jöjjön velem, és csináljuk együtt, én vele szeretném. De egyre jobban elzárkózott előle, azt mondta, hogy erre nem hajlandó, és igazából nem érdekelte.

Mi az a tantra jóga? A tantra egyik ága a szexuális energia tudati szintre való emelésével, átalakításával foglalkozik. Hatása az ember életének minden szintjére kiterjed: erősíti a testet, lecsendesíti az indulatokat, gyorsítja a gondolkodás folyamatát, és egy olyan belső egyensúlyt eredményez, amely a spirituális tudáshoz nyitja meg az utat. Tanításai szerint az emberi elme csupán egyik elvonatkoztatott része a szervezet egészének, mert a fizikai test konkrét valóság, amely nélkül az nem használható gondolkodásra, azért a tantra úgy véli, hogy az elme részeinek tekintett, s az érzékfeletti dolgok és jelenségek befogadására szolgáló tantrikus központokat szintén nem lehet a fizikai test nélkül értelmezni. (Forrás)
 

Ha sokat gondolkozom rajta, egyre értetlenebb vagyok: vajon a jóga nem érdekelte, vagy velem nem érdekelte, vagy attól félt, még közelebb kerülünk egymáshoz, vagy a szexuális életünk esetleges változása taszította, hiszen arra volt esély, hogy ha együtt gyakorlunk, akkor új dolgokat is ki kell próbálni előbb-utóbb. Pedig így látta volna azt is, hogy nem próbálkozom más lányokkal. De ő teljesen nemet mondott.

Én pedig elmentem, és egyre jobban belemerültem. Csináltam a tisztító gyakorlatokat, és reggelente az ászanákat, olvastam és jegyzeteltem, ha valamit tanultam, ami otthon, kettőnk között is felhasználható, azt megpróbáltam beépíteni. Ehhez persze érteni kell egy kicsit a tantrát: az órákon vannak ugyan páros gyakorlatok, de elsősorban arra törekszünk, hogy a csakráinkat megnyissuk, amihez rengeteg egyéni gyakorlás kell, és egyáltalán nem szexuális.

Lényeg, hogy Linda egyre dühösebb lett, egyre távolságtartóbb, pedig én még mindig hívtam, hogy jöjjön, de hát utálta az egészet.

Tény, hogy én meg a kedvéért nem voltam hajlandó lemondani arról az útról, amit úgy éreztem, járnom kell. És nyilván egy ideig féltékenykedett, gyanúsítgatott, aztán végül abbahagyta.

Nyáron aztán elmentem egy tantratáborba, mialatt ő a kollégáival csapatépített. Fixen kikerültem minden szexközeli programot, kihagytam a masszázsokat és egyéb lehetőségeket, persze a közös jógagyakorlást nem, nagyon jó élmény volt, csakhogy amikor hazaértem, Linda már pakolt. Azt mondta, vége. Ő ezt nem bírja tovább. Keressek a hülyeségemmel valaki mást magamnak, vele ne járassam a bolondját és hasonlók.

Azóta elváltunk.

És a helyzet az, hogy nagyon fájt sokáig, most már talán kevésbé egy kicsit, de még mindig. Én őt szerettem, és nem véletlenül vettem feleségül. De azóta sem tudom, másképp kellett volna-e csinálnom a dolgokat? Nem ráncigálhattam rá őt a magam útjára, de ha az övét járom, abba belehalok előbb-utóbb.

Exit mobile version