Egyrészt azért jobb, ha apa olvas esti mesét, mert ő sokkal inkább előadja a mesét, úgy, mint egy színházi darabot. Másrészt pedig mivel az olvasás gyakran női tevékenységként van aposztrofálva, ezért jobban felkelti a gyerekek érdeklődését, ha férfihangon hallják a mesét.
Mielőtt az anyukák elkeserednének, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ők is remek estimese-felolvasók, csupán annyit jelent, hogy a nemi különbségek megmutatkoznak az olvasási szokásainkban is. Például azt találták a kutatás során, hogy a nők a mese után hajlamosak tényszerű kérdéseket feltenni, míg a férfiak a részleteket szeretik átbeszélni az olvasott történetből, és bizony ez utóbbi sokkal érdekesebb, és nagyobb kihívás a gyerekeknek.
“Most akkor én már ne is vegyem kézbe a mesekönyvet?” – kérdezhetné minden anyuka összevont szemöldökkel és rosszalló hangsúllyal. Véletlenül sem arról van szó, hogy ha apa nem olvas esti mesét – mint például azokban a családokban, ahol nincs is apuka –, akkor ne legyen esti mese, hiszen a bármilyen hangon felolvasott mese is jobb, mint ha egyáltalán nincs mese. Ha viszont van rá lehetőségünk, akkor néha adjunk a környezetünkben élő felnőtt férfi kezébe is egy mesét, hogy olvassa fel a gyerekeinknek, és beszélgessen velük róla, neki is csak hasznára válhat.