1. Kiválasztjátok a receptet, amit el akartok készíteni. Azzal töltöd a legtöbb időt, hogy megpróbálod elmagyarázni a gyerekeidnek, hogy nem a legjobb választás vacsorára, ha a “szülinapi sütis spagetti” címűt csináljátok meg.
2. Elkezded a Pinterestet nézegetni inspirációért, sikerül megegyezni egy cukkinis pizzában, mert a zöldségdarabolás lehetősége lelkesíti a gyerekeidet, te pedig reménykedni kezdesz, hogy talán ma este akkor esznek is belőle.
3. Lelkesnek és izgatottnak érzed magad azoktól a csodás képektől, amiken az egész család együtt főz, fehérbe öltözve és úgy mosolyognak egymásra, mintha mindegyikükön lobotómiát végeztek volna. Pár perc csupán, és ti is ilyen boldogok lesztek a főzéstől.
4. Átnézed a készleteidet, és ráébredsz, hogy csak a szülinapi sütis spagettihez vagy palacsintához van otthon hozzávalód.
5. Elhárítasz egy veszekedést, ami a két ovis gyereked között robban ki azon, hogy melyik zacskós levesben van több tészta. Elmagyarázod nekik mosolyogva, miért nem szép dolog egymást “idióta kakifejnek” hívni. A fejedben lévő boldog, lobotómián átesett család képe elkezd halványulni.
6. Egy furcsa beszélgetésbe keveredsz a lányoddal, amikor megpróbálod megnyugtatni, hogy nem gyilkolsz meg kis csirkéket azzal, ha tojásokat használsz a sütihez. Mindenesetre kiveszed a kezéből a tojásokat, és a másik gyerekedre bízod inkább, hogy törje fel őket.
7. Eltávolítod az egyévesed szájából a tojáshéjdarabokat, és közben fél kézzel már be is írod a Google-ba, hogy “szalmonella tünetek babáknál.”
8. Megmutatod a gyerekednek, hogyan mérjen ki 2,5 bögre lisztet, eltölt az anyai büszkeség, hogy milyen fontos tudást adtál át neki ma is.
9. Megengeded a gyereknek, hogy ő keverje ki a tésztát robotgéppel, már majdnem tisztán látod magad, mint boldog, felhőtlen anyát, amikor egy hirtelen mozdulattal megdönti véletlenül a tálat, a palacsintatészta fele pedig a földön – és a babán – köt ki.
10. Átöltözteted a babát a palacsintatésztás rugdalózójából és magadra kötöd a hordozójában, hogy ne érje több baleset. A hátadban jelentkező fájdalomról tudomást sem veszel.
11. A gyermeked sikeresen behelyez egy merőkanálnyi palacsintatésztát a forró palacsintasütőbe. Úgy érzed, hogy ez egy Martha Stewart-féle pillanat számodra.
12. Kicsit pánikolsz, amikor az egy perce még kezedben lévő spatulát nem találod, a palacsinta pedig kezd odakapni. Elkezded átkutatni a konyhát, de a spatulát mintha egy fekete lyuk nyelte volna el.
13. Rátalálsz a gyermekedre a kertben, aki a spatulával ássa el épp a legújabb cipőjét, mert az a kincsek közé tartozik szerinte, amikre a kalózok vadásznak.
14. Őrült tempóban szaladsz vissza a konyhába, mosod le a spatuláról a földet és fordítod meg a palacsintát, mielőtt feketére égne. A füstből arra következtetsz, hogy valószínűleg későn érkeztél.
15. Próbálsz gyerekbarát káromkodásokat mormogni az orrod alatt, míg minden ablakot kitársz és nyugtatod a hátadon hisztériázó babádat.
16. Épp megszabadulsz a feketére égett palacsintától, amikor már érzed, hogy a nyakadtól a hátad közepéig vastag fájdalomcsík kúszik rajtad át, a 11 kilós baba hordozása miatt. Eltűnődsz rajta, hogy időpontot kéne kérned egy masszázsra, aztán elveted az ötletet, mert úgyis pont akkor történne valami halaszthatatlan intézni való, amikor ott meg kéne jelenned.
17. Kirúgsz mindenkit abból az átkozott konyhából, hogy befejezd egyedül azt az átkozott palacsintát.
18. Befejezed a palacsintát nagyjából 3,5 perc alatt. Már nem is érted, hogy juthatott eszedbe, hogy bevond a gyerekeidet a sütésbe, hiszen így egyedül sokkal hatékonyabb vagy, és sokkal kisebb az esélye, hogy ámokfutásba fulladjon a vacsorakészítés.
19. Elmented a fejedben a boldogan, egyedül főzőcskéző anya képét, aki a milliókat érő konyhájában süt-főz.
20. Elhessegeted a saját főzőcskézős képedet a fejedből, amin szakad rólad a víz, kerülgeted a szétszórt lisztkupacokat, és próbálsz túlélni.
21. Megfogadod, hogy soha többé nem nyitod meg a Pinterestet.
22. Összetrombitálod végre a családot vacsorára. Nem kapsz választ.
23. Rátalálsz a gyerekeidre a tévé előtt, ahogy ropit esznek. Úgy döntesz, hogy a tévémentesség előnyeit ecsetelő embereknek tuti nincs gyerekük, és csendben, lassan mozogva visszasettenkedsz a konyhába.
24. Örülsz a palacsintádnak, miközben a mosogató fölé hajolva eszed, és fogalmad sincs, mit adsz majd a gyerekeknek vacsorára.
25. Egy héttel később megismétled az 1-25 lépést, miután átesel egy spontán amnézián.