Amikor rossz anyának érzed magad…

K.G. | 2016. Április 12.
Rossz anya vagyok, nem felelek meg a jó anyaság kritériumainak, sőt valószínűleg a gyerekeim 20 éves korukban azért járnak majd pszichológushoz, hogy túltegyék magukat valahogy a gyerekkorukon.

Ilyen és hasonló eszmefuttatásokra bármelyik anyuka képes egy átlagos kedd délutánon, amikor tulajdonképpen nem is történik semmi, csak egy szürke hétköznap, a szürke hétköznapi problémákkal. Nemcsak magunkban mondogatjuk ezt a rossz anyák vagyunk mondatot, hanem más anyukákkal beszélgetve is gyakran felmerül, hogy

milyen sok hibánk van nekünk, nekik, minden anyának, és hogyan nem sikerül naponta átugrani a magunknak felállított lécet.

Vádoljuk magunkat, mert tegnap este csak virsli volt vacsorára, és nem makulátlanul tiszta a gyerek pizsamája sem. Akkor is tudjuk, hogy rossz anyák vagyunk, amikor alig éljük túl a napot, pedig látszólag semmit sem tettünk le az asztalra. Azért mondjuk, hogy rossz anyák vagyunk, mert fogalmunk sincs, hogyan birkózzunk meg másképp a magas elvárásainkkal és a ránk nehezedő bűntudattal.

Minden nap van egy pont, amikor megfogadom, hogy ma jó anya leszek, és összeszedem magam, rendbe teszek mindent. Még to do listát is készítek, hogy mi mindent kell ahhoz megtennem, hogy kimerítsem a jóanyaság fogalmát. Nemcsak kimosom a kádat, de az egész lakást nagytakarításnak vetem alá. Rendszerezem a gyerekek játékait. Kipakolom a ruháikat és végre kiselejtezem, ami már kicsi rájuk. Mivel nem főztem már vagy két hete, mostantól minden nap meleg ételt teszek az asztalra. Minden elmaradt munkámmal egy nap alatt végzek.

A végtelenségig folytatható a lista, és csodálatos, a valóságtól elrugaszkodott elvárásokkal tölthető fel.

Hiszen a rossz anyaság ellenszere az, ha sokkal hatékonyabbá válunk, nem igaz? Végigmegyünk minden nap a listánkon, sorra kipipáljuk a teendőket, és máris megszületett a jó anya. Lehet, hogy papíron így működik, de az életben nagyon nem így van. Nem a körülményektől, lakás tisztaságától, vacsorától leszünk jó anyák, hanem inkább az számít, hogyan viselkedünk a gyerekeinkkel.

Nem attól leszünk jó anyák, hogy egészséges ételeket varázsolunk, mindig csillog-villog az otthonunk, vagy hogy mennyire pallérozzuk az elménket. Akkor vagyunk jó anyák, ha nem teljesítünk erőnkön felül, nem facsarjuk ki magunkat annyira, hogy a gyerekeink aztán hozzánk sem tudjanak szólni, mert annyira fáradtak vagyunk. Azért vagyunk jó anyák, mert azon tipródunk, hogy jó anyák vagyunk-e. A mai listánkról húzzuk le az olyan tételeket, mint “én sütöm a kenyeret”, vagy hogy “nagytakarítás a fürdőben”, és legyen csak annyi rajta, hogy “nagyot sétálunk a gyerekkel”. Ezt szinte biztos, hogy elégedetten ki tudjuk pipálni majd este.

Olvass még többet az anyaságról:

Exit mobile version