Nyílt levél a majdnem hároméves lányomhoz

K.G. | 2016. Április 16.
Most, hogy a lányom harmadik szülinapjára készülünk, és túl vagyunk már a dackorszak első pokoli (bocs, áldott) évén, felgyűlt egy rövid listányi, de annál szívhez szólóbb mondanivalóm számára.

Levél az én tündéri, vicces, kedves és kibírhatatlan lányomnak.

Kérlek, hagyd abba a nyafogást. Az életed során rengeteg olyan helyzet lesz majd, amikor jogosan leszel felháborodva. Így lesz, hidd el. Én már rengeteg ilyen szituációt átéltem. Az, hogy a kék Jégvarázsos kanalat kaptad ma az ebédhez a lila helyett, nem ilyen helyzet. Nem világvége. Túléled. Tényleg.

Kérlek, kérlek, kérlek, használd a bilit. Mindennap egyre inkább tartok attól, hogy úgy mész oviba, hogy a hátadon a nagylányos hátizsákod, benne a túlélőfelszerelésed, kezedben pedig egy havi pelenkaadag. Nem akarom, hogy ezt át kelljen élned. Ne akarj “AZ” a gyerek lenni.

Kérlek, ne egy centiről nézd a tévét. Meg fogsz vakulni, én pedig kitérek a hitemből most már, ha még egyszer rád kell szólnom emiatt. Hidd el, hogy pontosan ugyanolyan jól lehet látni Angelina Balerinát a kanapéról is.

Kérlek, ne csináld ezeket vacsora közben:

Kérlek, hagyd abba a rugdosást, harapást, hisztériázást, miközben próbállak felöltöztetni. Szerinted nem engedném, hogy meztelenül indulj el itthonról, ha az társadalmilag elfogadott lenne? Sajnos nem az. Ellenőriztem.

Kérlek, legyél továbbra is önmagad. Hihetetlen nagy egyéniség vagy, olyan lélekkel, amit csak szeretni lehet. Maradj ilyen tündöklő, szerelmem.

Olvass még több nyílt levelet:

Exit mobile version