“Lehetetlen közösen nevelni a gyerekeket, ha az exférjem egy pszichopata”

Anyám borogass! | 2016. Június 29.
Az alábbi történetből is jól látszik, hogy egészen más az, amit a szakkönyvek állítanak, és amit meg is lehet valósítani az életben. Ha nem lehet együttműködni az exférjjel, akkor sokkal jobb, ha teljesen elszigetelődik tőle az anya.

“Az én családomban lehetetlen megvalósítani azt, hogy közösen neveljük a gyerekeinket válás után is. Tudom, hogy a gyerekeknek az a legjobb megoldás, ha apa is ugyanúgy sokat van velük és részt vesz a nevelésükben, de nálunk nem működik, mert az exférjem egy bántalmazó pszichopata.

Először egy rendőr mondta nekem, hogy próbáljak jobban együttműködni az exemmel.

Éppen a nappalimban ült velem szemben. Régebben nem volt szükségem rendőri segítségre, de addigra már hónapok óta a napi rutin részévé vált, hogy kihívjam őket. Néha azért, mert az exférjem meg akarta akadályozni, hogy elhagyjam a házát, amikor a gyerekekért mentem, hogy hazahozzam őket tőle a láthatásról. Máskor azért, mert kitépte a kezemből az ikerbabáinkat és bezárkózott velük a szobába. De volt olyan is, hogy bejött az otthonomba az engedélyem nélkül, és rám támadt dühében, amiért el mertem válni tőle.

Egyszer épp a vécén ültem, amikor elkezdett dörömbölni az ajtón, és ordítozott valamit a gyerektartásról és láthatásról, miközben a gyerekeim a másik szobában voltak. Ez volt az a nap, amikor később ott ült velem szemben a nappaliban a rendőr, akinek próbáltam elmagyarázni, mi történt. A rendőr csak azt hajtogatta, hogy ez a konfliktus senkinek sem jó, és hogy nem fognak mindig kijönni, hogy megvédjenek. »Mindkettőjüknek meg kell tanulni, hogyan tudnának együttműködni.« Ezt a mondatot hajtogatta.

A rendőr tanácsát, hogy jussunk egyezségre és válás után is neveljük közösen a gyerekeinket, hamarosan megismételte az ügyvédem, a bíró és a mediátor is. Mindegy, hányszor próbáltam elmondani nekik, hogy nem lehet együttműködni az exférjemmel – azzal a férfival, aki érzelmi bántalmazó, és aki az első feleségével is ugyanezt csinálta –, mégis mindenki azt mondogatta nekem, hogy próbálkozzak jobban:

»Minden történetnek két oldala van. A lányainak az a legjobb, ha együttműködnek.«

Már tele van az internet olyan sztorikkal, hogy hogyan váltak el az emberek szépen, maradtak utána is barátok. Az elváltakat gyakran emlékeztetik arra, hogy valaha szerették az exüket, és hogy a gyerekek érdekében muszáj jóban lenni a szülőtársukkal. Sajnos az én esetemben ez teljesíthetetlen küldetés. Azt hiszem, mindent megpróbáltam, hogy jó viszony maradjon közöttünk, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt.

Ha meg akartam beszélni a válás, láthatás körüli részleteket, az exférjem azonnal elutasítóvá vált és nem volt hajlandó semmiféle kompromisszumra. Agresszívan és támadóan állt hozzám, visszahozta az összes emlékemet arról, hogy milyen volt a házasságunk. Tehetetlennek éreztem magam, mintha az ő erőszakos játszmáinak csapdájába estem volna, ahonnan nem volt kiút. Legalábbis a lányaim 18 éves koráig ezt el kellett volna viselnem a szülői együttműködés jegyében.

Végül elegem lett. Rájöttem, hogy nincs értelme, hogy folyamatosan újra átéljem az exem agresszióját, bántalmazását, holott pont azért váltam el tőle, hogy többé ne kelljen elviselnem a lelki terrort. És most folytathatná az idők végezetéig, ha tovább próbálom közösen nevelni a gyerekeinket. Elkezdtem pszichoterápiára járni, és megtanultam, hogyan állítsam fel a saját határaimat.

Eldöntöttem, hogy máshonnan közelítem meg az exemmel a kapcsolatot.

Az első lépés az volt, hogy tisztáztam magamban, hogy meddig engedem elmenni az exemet, és ehhez tartottam magam foggal-körömmel. Gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy közöltem vele, hogy mostantól nem fogok reagálni semmiféle személyes kommunikációra, legyen az telefon, üzenet, e-mail, ami nem kifejezetten a gyerekekkel kapcsolatos. Tisztáztam, hogy az otthonom szent, és elmentem a bíróságra, hogy az ítéletben változtassák meg a láthatások során a gyerekek átadásának és átvételének helyszínét, és ne kelljen beengednem ezért az otthonomba vagy bemennem az ő házába emiatt, hanem jelöljenek ki egy semleges, külső helyszínt.

Amikor az exférjem próbált volna ezekről alkudozni velem, akkor nem reagáltam, maradtam annál, hogy csak a gyerekekről vagyok hajlandó beszélni. Így aztán nem válaszoltam a legabszurdabb, legnevetségesebb gyalázkodásaira sem, amiket írt nekem, csak akkor reagáltam bármire, ha feltétlenül szükséges volt (a veszekedés nem tartozik ezek közé). Végül felhagyott vele, hogy a személyemet támadja, amivel együtt minden más kommunikáció is drámaian megcsappant közöttünk.

Ahogy telt az idő, két külön világot teremtettem a gyerekeimnek.

Nem is akartam tudni, mi történik apa világában, és tisztáztam a lányokkal, hogy anyának és apának különböző szabályai vannak. Apa lehet, hogy engedi, hogy ugráljanak az ágyon, de ettől még itthon ezt nem szabad. Nagyon hamar elfogadták ezt a rendszert. Bár a szakemberek szerint az lenne az ideális, hogy anya és apa is jelen legyen egy helyiségben velük a jeles ünnepeken, sőt közös vakációt is javasolnak, de ezt hamar elengedtem, az a család nem mi vagyunk, ahol ezt meg lehetne valósítani. Nem éri meg a sok lehetséges konfliktus. Helyette inkább azt mondom nekik, hogy milyen szerencsések, hogy két karácsonyuk és két születésnapi bulijuk lehet így. Ezzel stresszmentes, nyugodt ünnepeink lehetnek, ami mindenkinek jó megoldás. A szülőségben ebben az esetben nincsen vesztes és nyertes, sokkal fontosabb, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal megússzuk mindannyian.

Az én esetem cseppet sem egyedülálló, rengetegen válnak el úgy, hogy nem bírnak utána egy légtérben megmaradni, mégis azt sulykolják a fejünkbe mindenhonnan, hogy rossz szülők vagyunk, ha nem közösen, szoros együttműködésben neveljük a gyerekeinket. Pedig ahogy a mi példánk is mutatja, a teljes szeparáció hozta meg a nyugodt és konfliktusmentes környezetet a gyerekeknek, nem a kierőltetett együttműködés. Mert a lényeg az lenne egy válásban a párok többségénél, hogy ne kelljen együtt lenniük többé – csak amennyit feltétlenül muszáj –, miért kéne akkor magukra erőltetni az ex társaságát a gyerekek miatt? Sokkal inkább segíti a továbblépést, ha mindkét szülő külön igyekszik a lehető legjobb kapcsolatban maradni a gyerekekkel. Szerintem ez a legésszerűbb módja a válás utáni gyereknevelésnek.”

Olvass többet a válásról:

Exit mobile version